Utoljára az Origo jelentkezett címlapos cikkel a témában (hangzatos Nagyon vérzik a fehér lány címmel), amiből kiderül: „a knockout game egy erőszakos bátorságpróba, amely során lehetőleg egy ütéssel kell leteríteni a véletlenszerűen kiválasztott, gyanútlan áldozatot”. A cikk felsorol jó néhány esetet, köztük végzeteseket is, és megemlíti, hogy „az áldozatok között sok a zsidó ember, az elkövetők között pedig a színes bőrű„. Egy nappal korábban az Index adott hírt a knockoutról, „modern Mechanikus narancsként” emlegetve a játékot.
A jelenségről szóló beszámolók a tengerentúlon is nagyon futnak, de ott már megszülettek az első józan beszámolók is. Ezek a cikkek sem állítják, hogy ilyen támadás soha nem történt, csupán azt vizsgálják, van-e ok az össznemzeti riadalomra.
A New York Times cikke címében azt kérdezi: a kiütős játék vajon terjedő fenyegetés vagy csupán városi legenda. Rendőröket idéznek: néhányuk szerint az egész nem más, mint korábban is tapasztalt, véletlenszerű utcai támadások felfújása, mások meg még fontolgatják, kell-e figyelmeztetni a lakosságot, létezik-e „növekvő trend”. Mindenesetre attól már most tartanak, mi lesz a sajtóbeszámolók hatása, ennek eredményeként kell-e számítaniuk a jelenség további felfutására. De még a rendőrök sem értenek egyet mindenben: a cikk utolsó megszólalója szerint a játék létezik, és egységük mindent megtesz az eddig nem ismert esetek felderítésére is.
A Daily Beast cikke ennél szigorúbban fogalmaz, szerintük a knockout játékot a média ugyanúgy felfújja, mint korábban a wildingot vagy a headlight flashinget (de országos trendet csináltak korábban például a tamponos vodkázásból is). A lap szerint egy országban, ahol tinédzserek tízmilliói élnek, annál több kell egy trend bizonyításához, mint idézni néhány esetet. E cikk szerint sem az a kérdés, hogy ilyen esetek megtörténnek-e, hanem az, hogy a knockoutot lehet-e a városi bűnözés egy új elemének tekinteni, vagy csupán egy rég meglévő jelenség új névvel való ellátásáról beszélhetünk-e. Szerintük utóbbiról van szó, az ezzel kapcsolatos rasszista sztereotipizálástól pedig óva intenek.
Nehéz tehát innen a távolból megítélni egy jelenséget, amit egyelőre még az amerikai rendőrség sem tud hová tenni, mindenesetre a pánikkeltő beszámolókat érdemes a fentiek fejben tartásával olvasni.
És közben az Amerika-szerte terjedő félelem már megszülte a maga legendáját is: a Snopes szerint azonban nincs bizonyíték arra, hogy egy knockout-áldozat – egy 60 éves nő – pisztollyal végzett volna két támadójával.
Update | A Wire cikke szerint a témát boncolgató amerikai sajtóban két frontvonal is megrajzolható. Az egyik töréspont politikai, ahol az egyik oldalon az esetek felturbózásáról író liberális média, a másikon pedig a bűnözés új eleméről beszélő konzervatív sajtó áll. A másik frontvonal a hagyományos és az újmédia között húzódik, vagyis a helyi csatornák általában inkább rémisztgetnek, az online sajtótermékek pedig lehurrogják őket emiatt.
Update 2 | December elején egy St. Louis-i nő arról értesítette a rendőrséget, hogy knockout támadás áldozata lett. Az attak híre gyorsan terjedt a Facebookon is, hamarosan azonban kiderült: a lányt valójában a barátja verte meg, és ennek eltussolására találták ki a történetet. A rendőrség megtévesztése miatt mindkettejük ellen eljárás indult.
Update 3 | A médiajelentések hatására fehér férfi támadt feketére, és minden terhelő bizonyítékot maga szállított.
Támogasd az Urbanlegends.hu-t a Patreonon, a Revoluton vagy banki átutalással!
Ha eddig nem is volt trend, majd a médiahiszti miatt az lesz. Ez hatalmas felelősség a média részéről, épp ezért rohadjanak meg.
Szerintem semmi komolyra nem kell gondolni, előbb utóbb kikopik a köztudatból ez a hír is és jönnek más hasonló témák, amikkel izgalomba lehet hozni az olvasókat…
Az külön érdekes, hogy a nő leütését pár nappal korábbinak titulálták („Egy St. Louis-i nőt például a múlt héten fényes nappal, a nyílt utcán ütöttek ki úgy, hogy eltört az állkapcsa, több műtéttel rakják majd helyre az arcát.”, míg a videón jól látszik, hogy 2012 novemberében történt az eset.
Így kezdődött az ún. öregezés is.
„“modern Mechanikus narancsként” emlegetve a játékot „- azért ne feledkezzünk meg egy másik regényről, a Galaxis Útikalauzról sem. Ha jól emlékszem, ír a brokiánus ultrakrikettről, ami abból áll, hogy valakit jól pofán kell csapni, aztán elszaladni. De azt egy másik tér-idő kontinuumban, pándimenzionális, hiperintelligens lények játsszák…