Marinov Iván Néhány hete fut a magyar mozikban a Rádió című film, amely a hatvanas évek végi csehszlovák rádió mindennapjaiba nyújt betekintést. Alapfokú cenzúratörténelmi ismeretek birtokában furcsának hathatnak azok a jelenetek, amelyekben a rádió munkatársai olyan újságírói szakmaiságot engedhetnek meg maguknak, hogy azt még a mai magyar közszolgálati hírműsorok készítői is megirigyelhetnék.
Bedő Iván újságíró HVG-ben megjelent cikkében annak jár utána, hogy ez a fajta szakmai profizmus valóban jellemezte-e a kor csehszlovák rádióját, vagy csak a filmkészítők romanticizáló törekvése szülte? Az írás szerint a kor prágai rádiósai – legalábbis a filmben megjelenített külföldi tudósítók – akkoriban már évek óta feszegették a cenzúra határait.
A cikkben nyilatkozó amerikai történész, Rosamund Johnston, a csehszlovák rádió történetét bemutató, Red Tape című könyv szerzője szerint a filmben megjelenített újságírók nagy tekintélynek örvendtek, és befolyásuknak köszönhetően többet megengedhettek maguknak, mint más kollégáik.
A filmben megjelenő élő betelefonálós műsor valós történéseken nyugszik. Az 1967-től működő műsorban közéleti szereplőkről kértek azonnali válaszokat. A külpolitikai szerkesztőség elérte azt is, hogy – a hivatalos távirati iroda jelentései mellett – külföldi forrásokat is használhasson. És voltak élő vitaműsorok is, valamint 1968-tól foglalkozhattak az 1950-es évek koncepciós pereivel is.
Mint arra Bedő rámutat: a cenzúrát Csehországban hivatalosan 1968 júniusában törölték el, vagyis két hónappal a szovjet, magyar és más csapatok bevonulása előtt. Történészek szerint nagy részben a sajtószabadság motiválta az 1968-as katonai beavatkozást, hiszen egy ilyesfajta reform messze állt a szovjet típusú rendszertől.
Szintén volt történelmi alapja a prágai rádiónál látott ellenállásnak, valamint a rádiósok egy része által a rádió eleste után titokban sugárzott műsoroknak is.
Bedő szerint a filmben megjelenített rádiósok nem voltak se ellenforradalmárok, se kommunistaellenesek, se külföldi ügynökök. Inkább megreformálni, mint megdönteni próbálták a rendszert. Ennek ellenére a prágai tavasz leverése után elveszítették munkájukat. Egy részük külföldre emigrált, és például a londoni BBC-nél vagy a Szabad Európa Rádiónál folytatta a szakmai munkát. Más részüket pedig – köztük Vera Stovíckovát – más szakmák felé irányították.
Kapcsolódó anyagok:
- A Szabad Európa tényleg hamis reménnyel kecsegtette 1956 magyar felkelőit?
- A csehek rózsadombi paktuma