Az eredetileg az Eurozine-ra írt, most a Telexen szemlézett cikkben a Political Capital igazgatója rámutat: a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos korlátozások és egészségügyi intézkedések (különösen a védőoltások) megosztották a nyugati társadalmakat. Ezzel párhuzamosan pedig sok helyen magasba szökött az orvosokkal és a tudósokkal szembeni ellenségesség.

Krekó szerint a tudományellenesség szerencsére nem vált uralkodóvá, inkább csak láthatóbbá váltak a tudománytagadók – ez ugyanakkor tartósnak bizonyulhat. Ezeknek az embereknek egy része a járvánnyal kapcsolatos lezárások áldozata (például a munkanélkülivé váltak). Az ő látszólag racionális reakcióikat gyakran azonban irracionális hiedelmek hulláma kíséri, ami akár az életükbe is kerülhet – írja Krekó.

A szélsőséges reakciók okai

Krekó szerint még az Európai Unióban is hatalmas különbségek vannak a különböző országok oltási hajlandósága között. Ennek okaként a szerző hat fő tényezőt jelöl meg:

  • Bizalmatlanság a hatóságokkal szemben: akik bíznak a kormányzati forrásokban, hajlandóbbak beoltatni magukat.
  • Populizmus: a világban jellemzően a populista pártok lovagolják meg a Covid-szkepticizmus és az oltásellenesség hullámait.
  • Polarizáció és politikai tribalizmus: a megosztottság minden közügyet vita tárgyává tesz. E folyamat keretében ha az emberek azt látják, hogy politikai ellenfeleik állást foglalnak, ők azonnal az ellenkező oldalra állnak.
  • Geopolitikai verseny és dezinformáció: a modern dezinformáció alapvetően a polarizáció erősítéséről szól. Az ok-okozati összefüggés azonban Krekó szerint fordítva is igaz: a polarizáció termékeny talajt biztosít a dezinformációnak.
  • A szerző emellett megemlíti a vallás és a hamis tudomány (junk science) szerepét is az okok között.

Mit lehet tenni az áltudományos felkeléssel szemben?

Cikkében Krekó felhívja a figyelmet: teljesen racionális egyén és társadalom nem létezik, és ezt nem is szabad normaként megszabni. A kollektív mítoszok mindig is döntő szerepet játszottak az emberiség fennmaradásában, és teljesen normálisnak tartja, hogy tudományos és nem tudományos gyakorlatok egyaránt jelen vannak az életünkben.

A probléma akkor keletkezik, írja, ha a tudomány, a nem-tudomány és a tudományellenesség veszélyesen és elválaszthatatlanul összefonódik. Az áltudományokkal nem az a probléma, hogy „irracionálisak”, hanem az, hogy tudománynak álcázzák őket – mutat rá.

“Meg kell engednünk az irracionalitás bizonyos formáit és az egyén szabadságát, hogy bizonyos, ártalmatlan területeken megválaszthassa személyes meggyőződését. Ez azt is lehetővé tenné, hogy szigorúbb határokat húzzunk, amikor élet-halál kérdéseiről van szó. Mint például az oltások és más olyan intézkedések esetén, ahol egy személy viselkedése nagy kockázatot jelenthet mások életére. Ha a nyugati társadalomban a tudománynak mint a tudás végső forrásának a státusát aláássák és összekeverik a mítoszokkal, a következmények katasztrofális méretű áltudományos lázadáshoz vezethetnek”

– írja.

Krekó szerint a tudományos közösségeknek napról napra meg kell küzdeniük a bizalomért. Ebben három dolog segítheti őket: az őszinteség, a sokszínűség és az alázat. A tudósoknak be kell vallaniuk, ha az adott pillanatban nem tudnak valamit, és tanácsuk csak a jelenlegi legjobb tudásuk szerint szól. Nem szabad elvárni a tudomány képviselőitől, hogy mindig mindenben abszolút bizonyossággal beszéljenek, ez ugyanis ellentétes a tudomány természetével, ahol a hibák természetesek, a korrekció pedig elkerülhetetlen.

Cikke végén Krekó az információfogyasztásra is kitér, felhívva a figyelmet a forráskritika fejlesztésének fontosságára.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!