A helyi lapok ellehetetlenülése hosszú ideje tartó folyamat. A tömeges megszűnéseknek eredendően technológiai okai vannak: egyrészt a piaci források az online platformok felé vándoroltak, másrészt a médiahasználati szokások is jelentősen átalakultak. Nem segítik a lapok fennmaradását a médiát érő folyamatos politikai támadások sem, és – legújabban – gyorsítják a folyamatot a koronavírus-járvány gazdasági hatásai is.

A jelenség megfigyelhető világszerte, de még inkább az Egyesült Államokban, ahol egy gazdag hagyományokkal bíró szektor haldoklik. Margaret Sullivan, a Ghosting the News című könyv szerzője szerint 2004 óta több mint 2 ezer lap tűnt el a süllyesztőben Amerika-szerte. A megszűnéseknek köszönhetően – egy 2018-as tanulmány szerint – több mint 1300 amerikai közösség maradt helyi sajtó nélkül, egyfajta “hírsivatagban”.

Pedig a helyi közéletre és visszaélésekre rálátást biztosító, különböző véleményeknek helyet adó, lakossági aktivitást és párbeszédet serkentő lokális sajtó a demokrácia egyik alappillére. Tanulmányok mutatnak rá többek között arra, hogy ahol a helyi sajtó haldoklik, ott az önkormányzatok hatékonysága csökken, a korrupció pedig nő. És ami a lakosságot illeti: helyi sajtó nélkül a közéleti aktivitás csökken, a politikai megosztottság pedig nő.

Az amerikai társadalom polarizáltsága (Forrás: Perils of Perception)

Felfedezett rés a médiapiacon

A jelenséggel kapcsolatban a New York Times friss oknyomozó anyaga egy olyan hálózatot mutat be, amelyet helyi lapoknak álcázott, valójában azonban politikai célok elősegítésére használt propagandatermékek alkotnak. A cikk szerint az 1300 különféle sajtótermékből álló, a teljes országot lefedő hálózat mögött politikai csoportok és PR-cégek állnak, amelyek elsődleges célja a republikánus jelöltek vagy épp a hálózatban résztvevő cégek promótálása, valamint ellenfeleik besározása.

A network hivatalos arca az a Brian Timpone, aki a Times cikke szerint már közel két évtizede húz hasznot a helyi lapok hanyatlásából. Hasonló hálózatokat egyébként mindkét politikai oldal hozott már létre az Egyesült Államokban, a Timpone-birodalom azonban azzal emelkedik ki mind közül, hogy több mint kétszer annyi oldala van, mint az ország legnagyobb újságláncának, a Gannettnek. Ezek az oldalak nem klasszikus kamuhírekkel operálnak, hanem súlyosan elfogult anyagokkal – miközben tevékenységüket az elfogulatlan újságírás álcájába bújtatják.

Hogy egy példát is mutassak erre a Times cikkéből: Davey Alba és Jack Nicas anyaga annak a konkrét esetnek a bemutatásával nyit, amikor is egy New York-i szabadúszó újságíró azt a megbízatást kapja, hogy írjon egy cikket egy maine-i demokrata politikus képmutató viselkedéséről – a politikus helyi republikánus ellenfelének megszólaltatásával. A rövid anyag végül a Maine Business Daily nevű “híroldalon” jelent meg, de elsőre nem felelt meg az ügyfél igényeinek, aki ezért további részleteket kért bele. (A hálózat szerkesztőségi rendszerében sejtelmesen Sztorifigyelőknek nevezik a megbízókat, akik szinte bármibe beleszólhatnak a cikk írása során.)

A Times birtokába került e-mailek szerint Timpone szájtjai 2 ezer dolláros csomagáron kínáltak egy olyan ötcikkes csomagot, amelyben a megbízó minden kívánsága teljesül. A lap információi szerint a hálózat az egyes cikkekért 3 és 36 dollár közötti honort fizet a közreműködő szabadúszó újságíróknak.

A riporterből médiatulaj

Maga Timpone a tévében kezdte, majd rövid ideig – republikánus alkalmazásban – szóvivő is volt. Körülbelül egy évtizede hozta létre újságírói munkák kiszervezését lehetővé tevő cégét, amely egy kezdetleges szoftver segítségével – és néha Fülöp-szigeteki bedolgozók közreműködésével – nyilvánosan elérhető adatokból gyártott tartalmakat, amelyeket aztán kiadóknak értékesített.

Online híroldalakokból és ingyenes nyomtatott lapokból álló hálózatát Timpone 2015-től kezdte építeni, konzervatív megadonorok hol feltüntetett, hol elhallgatott pénzügyi támogatásával. Az országos terjeszkedést Illinois államból 2017-ben kezdte, de az igazi nagy ugrás 2019 júniusa és október között következett be, amikor is hálózata 300 szájtról 1300-ra növekedett.

A Times interaktív térképén jól látható a növekedés dinamikája

A hálózat mögötti teljes cégháló felderítése nem könnyű, de például az újonnan beindított, becserkészett lapok azt írják magukról: a Metric Media tagjai. Ez a cég vásárolt meg augusztusban többek között két, együtt 142 éves helyi lapot Ohióban illetve Kaliforniában. A 17 ezres ohiói kisváros, Mount Vernon városi tanácsosa arról beszélt a Times-nak, hogy amikor az új tulajnál annak szándékai iránt érdeklődött, azt a választ kapta: meg akarják újítani a lapot. Azóta a stáb nagy részét elküldték, és a nyomtatott verzió megjelenését heti hat napról kettőre csökkentették.

Elismerem, hogy a Mount Vernon News nem volt egy Pulitzer-szintű valami. De helyi volt és független. Ha elmentél a boltba, beleütközhettél a szerzőibe” – meséli a New York Times-nak a tanácsos, megjegyezve: most egy atlantai újságíró foglalkozik a helyi eseményekkel, állítása szerint nem túl jól.

A Times szerzői a Timpone-lapok 16 egykori újságírójával is beszéltek, akik többnyire az állandó fizetést és a könnyű munkát hozták fel annak indokaként, amiért részt vettek a projektben. Egyikőjük arról beszél: korábban biztos volt benne, hogy ilyen munkát nem vállalna, és elítélte azokat, akik részt vesznek hasonlóban, aztán egyszer csak mégis a történetben találta magát.

Megállítható-e a kamulapok nyomulása?

A New York Times oknyomozása apropóján Steve Waldman írta le véleményét a kérdésről a Poynteren. A helyi lapok újjáélesztésén dolgozó szakember arra figyelmeztet: ha a megszűnő helyi lapok kiváltotta űrbe nem érkeznek új, minőségi szereplők (legyen szó erős helyi newsroomokról vagy akár csak több helyi tudósítóról), az amerikai lappiac könnyen a kábeltévék sorsára juthat.

Waldman szerint nagy szerepe lehetne a helyi újságírás megmentésében a filantrópiának, amiben mindkét oldal érdekelt (nem az újságírás, hanem a demokrácia helyi szintű megvédése érdekében), valamint sokat segítene az újságelőfizetések adóvisszatérítések formájában történő támogatása is. Biztató trend a lokális nonprofit hírszolgáltatók növekvő száma is, bár 300-as számuk még mindig csak a negyede a Timpone-féle birodaloménak.

Waldman szerint a fő problémát jelenleg nem az jelenti, hogy közösségek egyre nagyobb része nem jut információhoz, hanem az, hogy ezeken a helyeken mindeközben előretör a dezinformáció és az ismeretlen eredetű információ.

Fotó: Elijah O’Donnell / Unsplash.com

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!