Ha a téves információk esetén csak potenciális létrehozóikra, például külföldi kormányokra, hoaxerekre vagy épp elfogult médiatermékekre koncentrálunk, figyelmen kívül hagyunk néhány fontos szempontot – figyelmeztet Madelyn Webb a First Draft News-on megjelent cikkében.

Krízishelyzetekben, felfokozott politikai környezetben rengeteg olyan ellenőrizetlen információ termelődik az online platformokon, ami aztán a sajtó révén is tovább terjed. A rasszizmusellenes amerikai tüntetésekkel kapcsolatban például egyaránt felbukkantak elméletek arról, hogy álruhába bújt, agresszív rendőrök próbálják a tüntetőket negatív színben feltüntetni, vagy hogy a tiltakozáshullám mögött anarchista provokátorok állnak.

A téves információk tanulmányozói “source hackingnek” (azaz forráshekkelésnek) hívják azt a jelenséget, amely során a médiamanipulátorok az ismert online felületeken mintegy felkínálják hamis információikat az újságíróknak annak érdekében, hogy azok rajtuk keresztül még nagyobb nyilvánosságot kapjanak. A média ugyanis – legyen szó gazdasági vagy szakmai okokról – nem tudja figyelmen kívül hagyni a közösségi platformokon terjedő infókat, és ezáltal gyakran esik áldozatul kifejezetten ártó szándékú megtévesztési kísérleteknek is.

A jelenség mögött egyrészt a teljesítéskényszerben dolgozó újságírókra nehezedő nyomás, és ezzel párhuzamosan az újságírói lustaság áll. Az amerikai tüntetések kapcsán sokfelé jelentek meg olyan utánajárás nélkül közölt narratívák, amelyek titokzatos külső agitátoroknak – antifáknak vagy épp szélsőjobbos milíciáknak – tulajdonítottak a valós befolyásuknál nagyobb jelentőséget. De nem csak a médiaszereplők hanyagsága viheti félre a hírgyártást. A szerkesztőségek nem egy alkalommal fordítanak hatalmas erőforrásokat arra, hogy utánajárjanak politikusok légből kapott állításainak, vagy egy-egy közösségi oldalon felbukkant videónak. Az erőforrások szűkében tengődő médiában mindez oda vezet, hogy nem jut elég energia a valós kérdések feldolgozására, a háttér bemutatására, a hosszú távú folyamatok és hatások elemzésére.

Ezek alapján mondja azt Madelyn Webb, hogy bár a klasszikus tényellenőrző munka – felkutatni a hamis tartalmakat, leleplezni azok készítőit, és kontextusba helyezni az adott infót – továbbra is hasznos, de ennél is fontosabb a téves információkat szélesebb perspektívába helyezni. Például foglalkozni azokkal az infrastrukturális adottságokkal is, amelyek meghatározzák: hogyan jutnak hozzá, dolgozzák fel és osztják meg az emberek az információkat saját hálózatukban.

Egy twitterező, aki információt oszt meg egy agitátornak tűnő, gyanús tüntetőről, nem feltétlenül akarja megkérdőjelezni a tüntetések okát, de tweetje a mainstream hírfolyamba kerülve akár ehhez is hozzájárulhat. Madelyn Webb szerint egy újságírónak ma már nem csak azokat a kérdéseket kell feltennie, hogy “ki a felelős a valótlanságok terjesztéséért” , vagy hogy “miként állítsuk meg a félrevezető narratívákat”. A szerkesztőségeknek azt is ki kell találniuk, hogyan biztosítsák olvasóközönségük és újságíróik felkészültségét arra, hogy tájékozódni tudjanak a manipulációra érzékeny médiakörnyezetben.

Az utóbbi években egyébként én is ezt a modellt követem az Urbanlegends.hu-n. Arra sosem lesz elegendő erőforrásom, hogy egyesével vadásszak le, majd cáfoljak meg minden megtévesztő tartalmat. Ezért szeretek inkább trendeket, átveréstípusokat, gondolkodási mintákat bemutatni, esetenként érdekes, elgondolkodtató könyvek, filmek, esszék, cikkek szemlézésével. Ha pedig mégis egyedi történetekhez kell nyúlni (például mert azok széles körben elterjedtek, vagy épp kiemelten káros hatásaik lehetnek), igyekszem úgy előadni őket, hogy egyfajta esettanulmányként hasonló narratívák értelmezéséhez is hasznosak legyenek.

Fotó: unsplash.com/munshots

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!