Az alábbi példatörténetet Edina ajánlotta feldolgozásra a Facebookon:
“Egy orvosprofesszor megkérdezte hallgatóit, mit tennének a következő esetben: Az apa vérbajos, az anya tüdővészben szenved. Már négy gyermekük született. Az első vak, a második meghalt, a harmadik süketnéma, a negyedik tébécés. Az anya állapotos, az ötödik gyermekét várja. Ebben az esetben javallnák-e a magzatelhajtást? A legtöbb hallgató abortuszt javasolt. Erre a professzor így szólt: – Hát gratulálok, uraim és hölgyeim! Tudják, a döntésükkel éppen Beethovent ölték volna meg…”
A történet nem új, a Richard Dawkins brit evolúciós biológus által “Nagy Beethoven-mesének” nevezett gondolatot lenyomozhatóan először Maurice Baring katolikus brit író öntötte fiktív párbeszéd formájába. Dawking Isteni téveszme című könyve szerint a példamesének más változatai is léteznek: az egyikben például a terhes nőnek nem öt, hanem mindjárt nyolc gyereke van, ebből három süket, kettő vak, az egyik szellemi fogyatékos. Sok esetben a példát nem Maurice Baringnek, hanem egy bizonyos L. R. Agnew nevű professzornak tulajdonítják, akinek viszont Dawkins még a létezését is kétségbe vonja.
A tudományos író szerint az egész nem több kitalációnál. A példa szerinte már csak azért sem stimmel, mert Beethoven nem az ötödik (vagy a kilencedik) gyereke volt szüleinek, hanem a legidősebb (igazából volt idősebb testvére is, aki csecsemőkorában meghalt, de – amennyire tudjuk, érvel Dawkins – se vak, se süket, se fogyatékos nem volt). Dawkins szerint arra sincs adat, hogy Beethovennek bármelyik szüleje szifiliszes lett volna, bár anyja később valóban tuberkolózisban halt meg. Azonban sem a korai csecsemőhalál, sem a tbc nem számított akkoriban különlegességnek.
Dawkins szerint azonban ez mindegy is, mert a ténybeli hibák mellett maga az érvelés is hibás. “Az a gondolatmenet, amely e visszataszító kis gondolatmenet mögött meghúzódik, elképesztően hamis, mert – hacsak nem azt kívánja sugallni, hogy oksági összefüggés áll fenn a tuberkulotikus anya és a szifiliszes apa és egy zenei zseni világra hozatala között – semmivel sem valószínűbb, hogy abortusz révén fogjuk megfosztani a világot egy Beethoventől, mint hogy a közösüléstől való szűzies önmegtartóztatással” – idézi Dawking Peter Medawar és Jean Medawar érvelését. Akiknek a “jutalmuk” e megállapításukért az lett, hogy a történet egyik változatában egyenesen őket jelölik meg a példamese forrásaként.
Dawkins szerint a “Nagy Beethoven-mese” jó példa rá, hogy “micsoda logikai kátyúba juthatunk, ha az értelmünket megzavarja a vallási ihletésű abszolitizmus”.
A Snopes-on pedig még azt is hozzáteszik: a történet azért is problematikus, mert ez a gondolatmenet lehetőséget nyújt egy fentivel ellentétes üzenetű példa létrehozására is. Mert ugyanúgy, ahogy egy nő abortusz melletti döntése okozhatja egy Beethoven kaliberű zseni meg nem születését, egy másik nő ellentétes döntése akár egy Sztálint vagy egy Hitlert szabadíthat a világra.
Az utóbbi forgatókönyvre rímelő cselekményt jelenít meg Roald Dahl Születés és katasztrófa című novellája is.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!Roald Dahl: Meghökkentő mesék-Születés és katasztrófa
Egy horrorisztikus történet. Novella. Mesélő: Molnár Piroska
Arról nem beszélve hogy az orvosoknak az abortuszról hozott döntéshez nem sok közük van, kizártnak tartom hogy egy orvos bármilyen szituációban “magzatelhajtást javasol” egy anyának.
https://keptelenseg.hu/viccek/egy-fontos-kerdes-30151
Nem egy kérdés van ott, hanem kettő, az egyik ez a Beethovenes, a másik pedig az, hogy Roosevelt, Churchill vagy Hitler alkalmasabb-e a világ vezetésére (természetesen úgy van megfogalmazva, hogy Hitler…)
Szerintem az egész felvetés megközelítése rossz. A cikk szerint semmivel sem jobb a “közösüléstől való szűzies önmegtartóztatás”, sőt, kvázi egyenlő az abortusszal.
Akkor kérdezzetek meg olyan nőket, akiknek abortuszuk volt, és esetleg van saját, szeretett gyermeke is. Nekem több ismerősöm is átesett abortuszon, és szerencsésen utána lehetett még gyerekük. (Ez azért tud fontos elem lenni, mert átélhettek utána egy olyan gyermekfoganást, akit kihordtak, és a különbség aközött, hogy kihordod, és szereted, meg aközött, hogy likvidálod, óriási.) Nem úgy beszélnek róla, mint egy semleges eseményről, ami akár egy szűzies nemmel egyenlő, sőt… Életük legfájdalmasabb döntéséről, amit legszívesebben kitörölnének. Egyikük pont ezért a Fehér szív alapítvány létrehozója, és olyan gyógyító szemináriumokat is szervez, ahol a poszttraumás abortusz szindrómával küzdő nőket segíti gyógyuláshoz. Kemény téma, sok a szenvedés benne. Nem érvek és ellenérvek számítanak itt. Itt egy “ugyan már, sejtcsomó volt!” felkiáltás sem segített még senkin. De volt, ami segített. Érdemes annak utánajárni. Persze, ha van valakinek mersze az “áltények” mögötti fájdalmakra nézni.
És talán a ti cikketek sem segítség a megértésre nekik, akiket érint. Felszínen mozog.
Kedves Csiky Eszter!
Kérlek jelölj meg egy alapítványt, ahol a férfi poszttraumás abortusz szindróma ellen küzdenek. Évtizede kínoz és testi tünetei vannak a nyugtalan éjszakáknak, insomnia-nak, amit az okoz, hogy akaratom ellenére megölték a kislányomat. Igen. ma, Magyarországon egy férfinak semmi, de semmi beleszólása nincsen a gyermeke életébe, sem pro, sem kontra. Akkor sem, ha vállalja, hogy egyedül felneveli! Nagy Buta Malacperselynek néztek minket, aminek egyenes következménye a világ mai állapota. Szóval várom a megfelelő alapítvány elérhetőségét.
Köszönettel.
Mivel példa történetről van szó, a lényeg nem a valóságnak való 100%-os megfelelés, hanem a szándékolt üzenet célba juttatása. Vagyis, minden emberi élet érték keletkezésének körülményeitől függetlenül, és ha egy lehetőséget elpusztítasz, soha nem tudhatod meg, mivé fejlődhetett volna.
Stephen Hawking, ha ma foganna meg. nem születne meg.
“Várom” azt a kort, amikor amikor meg lehet majd mondani előre, hogy ki lesz rasszista, fóbiás, lázadó, skizófrén, homoszexuális stb. és egy olyan világban fogunk élni ahol mindenki ugyanolyan. Nagyszerű…