1. tévhit: Az alacsony termékenység a Nyugat jellemzője
A szerzők – Kapitány Balázs és Spéder Zsolt – szerint ez az állítás egyfelől leegyszerűsítő, másfelől nem veszi figyelembe a közelmúlt tendenciáját. Állításuk szerint az elmúlt két évtizedben a termékenységi magatartás jelentősen átrendeződött a kevésbé fejlett országokban, a világ különféle kontinenseinek fejlett országai gyermekvállalási szokásaiban pedig stabil különbségek vannak.
A cikk szerint a legalacsonyabb termékenységű régió már nem Európában, hanem a Távol-Keleten található (Dél-Korea, Tajvan, Japán, Thaiföld, stb.). Sok közepesen fejlett országban (közöttük jelentős számban muzulmán államokban, mint Libanon, Irán, Líbia, Tunézia, Törökország), valamint egyes dél-amerikai országokban (például Brazília, Chile, Uruguay) pedig a reprodukcióhoz szükséges 2,1-es szint alá esett a teljes termékenységi arányszám.
Ez a folyamat a harmadik világ sok országában gyorsabban zajlott és zajlik le, mint korábban a világ fejlett térségeiben. Például Bangladesben és Iránban az 1980-as évek legvégén még a teljes termékenységi arányszám 5 körül volt, alig harminc év elteltével 2,2, illetve 1,8. Így ezen országok lakossága szinte kivétel nélkül még erőteljesen nő, de ezt a növekedést már csak a „lendület” (a még fiatalos korstruktúra), valamint esetlegesen a várható élettartam javulása hajtja – olvasható a cikkben, amelynek szerzői megállapítják: mai ismereteink szerint a Földet az elmúlt évtizedekben jellemző népességrobbanás a fejlődő országok többségében is a végéhez közeledik.
2. tévhit: Magyarországon még a környező népekhez viszonyítva is rosszabb a helyzet
Egy másik népszerű mítosz szerint a környező népek gyermekvállalási kedve lényegesen magasabb a magyarságénál, és ez a „magyar átok” részben oka volt történelmi traumáinknak, és hosszabb távon a „nemzethalálhoz” vezethet.
A szerzők szerint a valóság ezzel szemben az, hogy a Kárpát-medencében élő népek gyermekvállalási kedvében (a cigányságtól eltekintve) már évtizedek óta nincs érdemi különbség. Sőt jelenleg, ha vannak is kisebb eltérések, azok inkább a magyarság relatíve valamivel nagyobb gyermekvállalási kedvére utalnak.
A teljes cikk – amelyben többek között még a családpolitikai intézkedések demográfiai folyamatokra gyakorolt hatásáról is szó esik – elolvasható itt.
Fotó: pexels.com
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
Utaljunk arra is, hogy az emberiség augusztus elejére fogyasztja el az éves újratermelődő természeti erőforrásokat, azaz alig 8 hónap alatt azt, aminek az “előállítása” 12 hónap kell. Magyarországon csak kicsit állunk jobban, nálunk kb. 9 hónapig tart. Nyilván ez injább nagyságrend, mint egzakt adat, de rámutat arra, hogy a magyarországi népességcsökkenés beindulásának a gazdasági aspektuspk ellenére örülnünk kellene, hiszen amink van, az csak úgy kb. 7-8 milliónak elég, nem 9-10-nek…
A romák (és a nem romák) gyermekvállalási hajlandósága nagyjából egyforma. Értsd: a hasonló szociális helyzetű, iskolázottságú cigány és nem cigány családokban nagyjából ugyanannyi gyerek születik. Ezt néha Kemény István szociológiai vizsgálatai egyértelműen bizonyítják.
*néhai