A harmincezresnek tűnő kamusereget valójában csak 1100-an alkották: a művészekből, illusztrátorokból, rádiósokból és hangtechnikusokból álló csapat felfújható tankokkal, vonuló sereg zajával és hamis rádióadásokkal tévesztette meg az ellenséget – olvasható az Origo cikkében.
A legjelentősebb akciójukra állítólag a háború vége felé került sor, amikor el kellett csalniuk a németeket azért, hogy az amerikaiak át tudjanak kelni a Rajnán. A szellemhadsereg 1945 júliusában tért vissza az Egyesült Államokba, arra számítva, hogy Japán megtámadásakor is bevetik őket, erre azonban már nem került sor.
A megtévesztő manőverezés nem volt szokatlan gyakorlat a második világháborúban – derül ki a Spiegel korábbi cikkéből; mindkét oldal rendszeresen etette a másikat különféle manipulációkkal. A cikk szerzője szerint elképzelhető, hogy a fent említett rajnás átkelés során a gumitankoknak szerepük lehetett a szövetségesek sikerében, de a történet kapcsán rendre előjövő számról – vagyis hogy a kamucsapatok bevetéseinek köszönhetően 30-40 ezer szövetséges katona menekült meg – már szkeptikusan nyilatkozott az általa megkérdezett történész. Szerinte a német jelentésekből nem derül ki, hogy a kamualakulat több mint másfél tucat akciója befolyásolta volna a nácik lépéseit. A németeknek ugyanis ezekben az időkben már nem nagyon volt erejük repülős felderítéseket indítani, így a gumiseregnek nem sok szerepe lehetett – véli.
Ugyanebben a cikkben arról is szó esik, hogy – bár a dokumentumfilm fent látható trailerjében arról írnak, az ellenfél megvezetése igencsak veszélyes lehet az átverés kivitelezői számára – világháborús viszonylatban nem sok ennél biztonságosabb alakulat lehetett: az ezerfős kamucsapat ténykedése mindössze két halálos áldozattal járt.
Az amerikai speciális egység létezésére 1985-ben derült fény, amikor az egyik katona, Arthur Shilstone felfedte a történetet a Smithsonian magazinnak. A szellemhadseregről Rick Breyer készített dokumentumfilmet, amelyet május 21-én mutatott be az amerikai PBS csatorna, The Ghost Army címmel. A “művészkatonák” fotóiból és egyéb munkáiból kiállítás is nyílt a New York-i Edward Hopper House galériában.
Arthur Shilstone egy festménye például azt a pillanatot örökíti meg, amikor két francia biciklis csodálkozva nézi, ahogy négy amerikai katona a szigorú tilalom ellenére felemel egy 40 tonnás – valójában csak 40 kilós – tankot. Shilstone emlékezése szerint – aki maga is részt vett a kamucsapat akciójában – az eset valóban megtörtént, s erről a film készítőinek is mesél.
– When an Army of Artists Fooled Hitler
– The Ghost Army – a dokumentumfilm honlapja
– Geheime Kriegstaktik: Aufmarsch der Gummiarmee
Én a tű a szénakazalban c. könyvben (film is készült belőle, de azt nem láttam) olvastam, hogy a normandiai partraszállás előt a britek ilyen felfújhatós, meg fából eszkábált hadsereggel próbálták elhitetni a németekkel, hogy Calaisnál akarnak partot érni. Ez az olvasmányélmények ( és a Wikipédia cikke http://hu.wikipedia.org/wiki/D-nap ) alapján viszont a “szellemhadsereg” (vagy egy más, ugyanilyen módszerekkel dolgozó egység) messze nem csak a Rajnán, hanem az annál jóval nagyobb volumenű hadműveletben, a normandiai partraszállásban is szerepet játszott. Folleth könyve magyarul 1978-ban jelent meg, a film 1981-ben készült. Mi volt a nagy truváj 1985-ben, amikor a veterán először beszélt erről? Akkor már elvileg mindenki tudott a felfújható tankokról…
Talán mert a Tű a szénakazalban egy regény…
Akkor leírom még egyszer :)
A regény 1978-ban jelent meg magyarul, és egy megtörtént II. vh-s esemény is szerepel benne (Fortitude hadművelet). Ha a gumitankos sztori 78-ban már magyar fordításban ismert volt (nyilván a hadtörténészek számára még régebben), akkor mi volt a különleges ’85-ben, hogy “az amerikai speciális egység létezésére fény derült”? Nem a gumitank az újdonság, hanem hogy amerikai volt? Vagy mi?
Ezt írja erről a Spiegel belinkelt cikke:
“Die Briten wiederum düpierten in Nordafrika Wüstengeneral Erwin Rommel, selbst ein Meister der Finten. Sie tarnten Panzer als Lastwagen und Lastwagen als Panzer oder täuschten die Luftaufklärung mit Attrappen von Flugplätzen. Und vor dem D-Day 1944 simulierten die Briten mit regem Funkverkehr gar ganze Divisionen, die überhaupt nicht existierten. Diese legendäre “Operation Fortitude” war ein Grund, warum die Wehrmacht glaubte, die Invasion finde am Pas-de-Calais statt – und nicht in der Normandie. Im Krieg brauche die Wahrheit eben immer “eine Leibwache von Lügen”, bemerkte Winston Churchill nach diesem Coup stolz.
Bis heute ist aber kaum bekannt, dass auch die US-Armee mit solchen Methoden operierte – und zwar noch Monate nach dem D-Day. Die “Geisterarmee” war so geheim, dass viele Veteranen jahrzehntelang nicht über ihren Einsatz sprechen wollten. Offizielle US-Dokumente wurden erst Mitte der Neunziger freigegeben, und Literatur zu dem Thema gibt es kaum.”
Ezt pedig a Smithsonian:
“In the meantime, Beyer hopes his documentary can help counter the traditional assumption that British deception, most known for Operation Fortitude, which sought to divert German attention away from Normandy, was elegant while American efforts must have been clunky. “It shows how creative and imaginative American deception units were,” says Beyer.”
Ezek után nem volna rossz, a zöld ördögöknek is utána járni,
róluk is kevesen tudnak, pedig az is egy kis spéci alakulat volt pár bevetéssel.
tényleg volt szellemhadosztály,csak az Rommel 7. páncéloshadosztálya volt ..nemhogy az ellenség hanem néha a saját parancsnokság sem tudta hogy hol vannak
Remek cikk, köszi!
bio
Gábor,
attól, hogy egy REGÉNY azt állítja, hogy valami valóban megtörtént, még nem biztos, hogy ez igaz. Az Angyalok és Démonok is azt állítja, hogy a benne szerepőlő helyszínek mind léteznek és akkurátusan vannak ábrázolva – holott nem, és ezt az író is tudta.
bio
Azért nagy mákjuk volt hogy soha egyetlen repülővel se futottak össze …