Az interjúból kiderül, hogy a busókat, krampuszokat, strohmannokat, babugeiriket, cerbulokat és társaikat fotózó művész sorozata sikerét a különböző generációk közösségkeresésében látja. “Akár igaz, akár nem, hogy az individualizmus korában élünk, és mindenki önzőbb, mint korábban, a közösséghez való tartozásra igényünk van” – véli a szerző, aki munkája során szándékosan a fesztiváloktól távol dolgozott, időben és térben is. “Volt, hogy fesztiválon beszéltük meg az időpontot a fotózásra, de az egyik alapvetés az volt, hogy a portrék a fesztiválok kontextusán kívül készüljenek” – emlékezik.
A többi fotó és az interjú megtekinthető az Origo oldalán.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
““Akár igaz, akár nem, hogy az individualizmus korában élünk, és mindenki önzőbb, mint korábban, a közösséghez való tartozásra igényünk van”
Az önzőség motivációja pont az hogy másoknak akarunk megfelelni.
Aki egyedül él remeteként az semennyire nem lessz önző, minek lenne az, értelme sincs ha nincs kinek mutogatnia hogy “ki ha nem ő”.
Nem véletlen, hogy az igazi önzetlenséghez vezető út az hogy teljesen önzőek leszünk, bevállalva ezt a tulajdonságunkat. Ekkor érhetünk el oda hogy rájövünk hogy magunk vagyunk a fontosak és értékmérők saját magunk számára, nem mások. És akkor eltűnik minden önzőség, hisz nem lessz szükségünk mások véleményére vagy ítéletére a saját önképünk kialakításához, az önbecsüléshez, magabiztossághoz.
De amíg tagadjuk addig csak álszerények, magamutogató görcsös “segítők” leszünk.