A Microsoft alapítójának nevével eladott szöveg így néz ki:
“Bill Gates 11 tanácsa középiskolásoknak. Érdemes elgondolkodni rajta…
1. Az élet igazságtalan, szokj hozzá!
2. A környezeted nem fog gondoskodni az önbecsülésedről. A környezeted arra számít, hogy előbb te viszel véghez valamit, ami miatt jól érzed magad.
3. Nem fogsz százezer dollárt keresni egy évben rögtön az iskola után. Nem leszel igazgatóhelyettes kocsival és mobillal addig, amíg te magad meg nem tudod keresni a rávalót.
4. Ha azt hiszed, hogy a tanárod szigorú, csak várj, majd meglátod, milyen lesz a főnököd.
5. Sütödében vagy kifőzdében dolgozni nem rangon aluli. A nagyszüleid ezt még lehetőségnek tekintették.
6. Ha elcsesztél valamit, az nem a szüleid vagy a környezeted hibája, tehát ne nyavalyogj rajta, hanem tanulj belőle!
7. Mielőtt megszülettél, a szüleid nem voltak olyan unalmasak, mint most. Az tette őket azzá, hogy fizetik a számláidat, mossák a ruháidat és hallgatják, hogy te milyen menőnek érzed magad. Tehát mielőtt a természetet akarnád megmenteni az azt szennyező szüleidtől, próbáld meg tisztán tartani a saját szobádat!
8. Az iskolában lehet, hogy nincsenek nyertesek és vesztesek, és talán még megbukni sem lehet, mert újra és újra próbálkozhatsz. Ez a leghalványabb kapcsolatban sincs a valóságos világgal.
9. Az életben nincsenek tanévek és nem kapsz nyári szünetet sem. Mi több, nagyon kevés munkáltató segít neked megtalálni önmagadat. Ezt a szabadidődben kell megtenned.
10. A tévé nem az igazi életet mutatja. Valójában az emberek nem kávézóban ülnek, hanem dolgoznak.
11. Legyél kedves azokkal, akik szemetek. Jó esély van rá, hogy egyszer még dolgozni fogsz valamelyiknél.”
Nem Gates a szöveg szerzője
A szöveget a Microsoft alapítója állítólag végzős amerikai középiskolások előtt adta elő, valamikor 2000-ben, valójában azonban tévesen tulajdonítják neki. A közhelyektől hemzsegő 11 pont szerzője egy Charles J. Sykes nevű oktatási szakértő, aki több cikket és könyvet írt az amerikai diákság helyzetéről.
Az előadással hírbe hozott kaliforniai iskola nem érti, miért épp ők kerültek a történetbe. Miképp az sem derült ki, hogy a Gatesnek tulajdonított változatból miért maradt ki Sykes utolsó három pontja.
A szöveg magyar változata csupán zanzája Sykes eredetijének, az angol verzió még a fent idézettnél is szájbarágósabb.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
A közhelyek azért tudnak annyira fájni, mert baromi sok bennük a valóság.
Nagy gondolkodók, pszichológusok, filozófusok, ilyen-olyan szakértők kb. ugyanezeket fogalmazzák meg sok oldalon keresztül, tudományos blablába zárva.
Az persze már megint más kérdés, hogy miért fontos, hogy mindezt így lebutítva tolják az emberek arcába …
Az meg aztán a legutolsó fontos kérdés, hogy miért van az, hogy rémisztően sokan még így sem fogják fel … :D
Sőt a #11 pontban a nerd is félre van fordítva. Bill Gates valóban az egyik legsikeresebb “nerd” és egyesek szerint “szemét”, de a kettő nem függ össze és nem is jelenti ugyanazt. A “nerd” leginkább a “kocka” megfelelője.
Larry Ellison az Oracle vezér egyeteme beszéde a végzősöknek ismerős? Annak is érdemes lenne utánanézni valós-e.
Szia Adani, volt már az is, keress rá, megtalálod!
A közhelyek nem mindenkinek fájnak. A közhelyet nagyjából úgy is lehet mondani, hogy féligazság. És mint ilyen, önmagában nem ér semmit. Én személy szerint nem szeretem a féligazságokat. Aki szereti, szajkózza. Pl. a 7. pont, amely a szülő-gyerek viszonyról szól, egyenesen szörnyű. Egyáltalán nem kell attól unalmasnak lennem, mert a gyerekemről gondoskodom. És a 6. pont pedig egyszerűen hazugság: igenis, hogy a szülő és a környezet teszi a gyermeket olyanná, amilyen. Na persze, amikor aztán kilép a középiskolából, már lehet neki “tolni”, hogy innentől már az ő felelőssége, de mivel nem ő választotta a helyet és az időt a megszületésére, így elég nehezen értelmezhető a dolog. És akkor is át kell rágnia magát a szüleitől kapott “csapásokon”. A gyermek ugyanis a környezetének a “lenyomata”, olyanná válik, amit elvárnak tőle, bárha kimondatlanul. És a problémája csak a család és a társadalom problémájának tünete – gyógyítani a családot és a társadalmat kell. Ez olyan, mint hogyha valaki télen nyitott ablak előtt van, és te nem az ablakot csukod be, hanem állsz mellette, és szajkózod neki, hogy gyógyuljon meg. Vagy adsz neki ugyan gyógyszert, de továbbra is hagyod a nyitott ablak előtt. Szerintem :-)
Azért a legtöbb pontban van igazság. De nem mindegyikben. Az 5-ös pont például sarkítás. Nagyszüleink idejében még menőnek számított, mikor a több generációs parasztcsalád egyik tagja betelepült a városba. Összkomfortos panelek, stb. Aztán meg is állt minden a fejlődésben a 70-es, 80-as évek óta.
Ezek meg tipikusan azok a munkák, amik azon túl, hogy nem túl produktív mókuskerék (annyit keresel, amennyi hónap végéig éppen elég), még csak referenciának sem túl hasznosak. Mert hiába írod be az önéletrajzodban, hogy xy diplomád van (nem, nem büfészak, hanem mondjuk mérnök, orvosi, IT, közgazdász stb.), igaz, szakmán belül még nem dolgoztál egy napot sem, viszont 5 éven át te sütötted a legfinomabb sültkrumplit és 3x voltál a hónap dolgozója, nem fog a leendő munkáltató meghatódni tőle, maximum röhög egy jót. Szóval az a legkisebb gond, hogy “nem menő”, elvégre pl. könyvelő vagy adóhivatalnok szakmával se lehet túl jól csajozni, de a fizetés azért nem ugyanaz.
A 6-os pontból meg látszik, hogy tipikus amerikai írta (ha nem is Gates), aki abból az időből származik, amikor az USA még a lehetőségek országa volt és nem volt ott is recesszió. Rohadtul számít, hogy hova születsz és nagyon el tudja cseszni az ember életét. Ha meg valaki kiemelkedik az a szerencsének is éppen annyira köszönheti, mint a tehetségének.
A 7-es, 8-as és 11-es (na meg az utolsó három) pont pedig hűen tükrözi, hogy mely embertípusnak szánták ezeket a tanácsokat.
Bár ha nagyon objektíven próbálom megközelíteni ezt az “élet értelme” kérdést, akkor nem feltétlenül tartanám a társadalom veszteseinek azokat, akik suliban belenyomták Bill Gates fejét a WC-be, most meg gyorsétteremben melóznak.
Nekem az eredetiről kissé más a véleményem (már, ha az az eredeti, amelyik azt álltja magáról, hogy ez jelent meg 96-ban a san diegoi lapban). Abban nem a szájbarágást, hanem (ellenkező előjellel pontozva) némi humort is felfedezni vélek.
Most mondjam azt, hogy az ötös szelleme nem az, amit a betűjéből ki lehet olvasni? Egyrészt tipikus amerikai, minden tiniknek szóló filmből ez csöpög kifelé: csinálj valamit azzal ellentétben, hogy nem csinálsz semmit. A valami lehet a bármi is átmenetileg, annak is vannak előnyei. Megismerkedsz emberekkel, találkozol lehetőségekkel. Ezzel én mélységesen egyet tudok érteni. Még akkor is, ha csak annyi bért kap, ami a bérletet, cipőkopást és kajavásárlást fedezi. A másik tipikus amerikai értelmezése meg: ha hamburgert sütsz, a kapott centekből be tudsz fizetni esti iskolába…
Ami a tárgyalt 6. pontot illeti, az is eredetiben nem igazán arról szól, hogy hová születtél, és ki mivé faragott, illetve amit hibáztattok benne, hogy nem mindegy vagy mindegy, hogy hová… stb, hanem arról, hogy gondold meg, mit teszel. Szerintem. És annak, akár putriban tengődsz, akár palotában, van értelme. Annak is.