A közismert teória szerint a pénisz méretére következtetni lehet a testmagasság és egy másik testrész (fül, orr, hüvelykujj, lábfej) mérete alapján, ezek között ugyanis – az egymással versengő elméletek szerint – egyenes, illetve fordított arányosság áll fenn.

A kísérlet során a két kutató – Jerald Bain és Kerry Siminosky – 63 férfit vizsgált meg (nem túl nagy minta, bár mi sem tudjuk, mely ismerőseinket tudnánk rávenni hasonló mutatványokra). A megmért férfiak magassága 157 és 194 centi között, lábméretük 24,4 és 29,4 centi között mozogott, péniszük „kinyújtott állapotban mért hosszának minimális értéke 6, maximális mértéke 13,5 centi volt”.

A kapott adatokat Bain és Siminosky a legkisebb négyzetek lineárisan regresszív módszerével elemezték, és csupán igen gyenge összefüggést találtak a számok között. A kutatás végső következtetése szerint „gyakorlatilag nem lehetséges a testmagasságból vagy a lábméretből értelmes következtetést levonni a pénisz méretére vonatkozóan”.

1993-as tanulmányukért a szerzők 1998-ban statisztikai IgNobelt kaptak. A díj elnyerésének kritériuma, hogy valaki olyat tegyen, „amin az emberek felkacagnak, hitetlenkedve rázzák fejüket, elgondolkoznak”, a kutatások pedig olyanok legyenek, “amiket nem lehet vagy érdemes megismételni”.

Update: Az Asian Journal of Andrologyban megjelent tanulmány 2011-ben egy újabb elmélettel állt elő. Eszerint minél kisebb a mutató- és a gyűrűsujj hossza közötti arány, annál nagyobb az esélye annak, hogy egy férfinak nagy a pénisze. Tae Beom Kim urológus és munkatársai 144 önkéntest vontak be a vizsgálatba.

Update 2: A Harvard kutatóit az igNobel fenyegetése sem riasztotta el a témától. 2014-ben arról számoltak be a Nature lapban, hogy erős genetikai kapcsolat van a végtagok és a nemi szervek kifejlődése között.

Fotó: pexels.com

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!