Továbbra is az az uralkodó nézet, hogy a kamuhírek elterjedése pusztán technológiai eszközökkel megállítható – mutat rá a magát danah boydnak (így, kisbetűvel) nevező technológiakutató egy vele készült interjúban. Az így gondolkodók azt remélik, hogy ha a Facebooknak és társaiknak sikerül automatikusan felismerni a kamuhíreket, majd azok terjedését megakadályozni vagy akár csak lassítani, a probléma egy csapásra megoldódik.

Boyd viszont már egy márciusi cikkében rámutatott: a tartalomszűrés akár még ronthat is a helyzeten. A közösségimédia-kutató szerint a kérdés jóval komplexebb annál, minthogy algoritmusokkal meg lehessen oldani, és mindaz, amit ma kamuhírjelenség néven illetünk, hosszú távú társadalmi, gazdasági, kulturális, technológiai és politikai dinamizmusok hozadéka. Boyd szerint éppen ezért olyan társadalmi, technikai, gazdasági és politikai struktúrák megalkotására van szükség, amelyek segítik megérteni, elfogadni a másik véleményét, vagy legalábbis hidat emelnek az ellentétes nézőpontok közé. Vagyis ami ebből a techcégekre vonatkozik: első körben nem szűrőprogramokra lenne szükség, hanem olyan platformokra, ahol újra megtanulhatunk egymással beszélgetni, vitatkozni, érvelni, mások gondolkodását megérteni, befogadni.

A mostani interjúban boyd arról beszél: márciusi cikke óta mindebből nem sok valósult meg. A hangsúly továbbra is a szűrőalgoritmusokon van, és kevesen foglalkoznak a kérdés kulturális aspektusával. A társadalom megosztott, de ahelyett, hogy az emberek magukba néznének, és megkeresnék ennek okát, jobbra-balra mutogatnak, felelősöket keresve. És mivel hajlamosak vagyunk mindig új bűnbak után nézni, most épp a techcégek kerültek célkeresztbe. A technológia ugyanis minden eddiginél láthatóbbá tette a gyűlöletet, az előítéleteket és a megosztottságot, valamint felnagyította a mindennapi élet csúnya oldalát (is). Plusz beérett egy nagy ellentmondás is: miközben a net úttörői az internet hozta decentralizációtól azt remélték, hogy minden korábbinál több ember juthat hatalomhoz, naivan nem számoltak azzal, hogy lesznek, akik visszaélnek ezzel az eszközzel.

A mumosok közé sorolja boyd az Egyesült Államokban mostanában sokat emlegetett “külföldi beavatkozás” témáját is, megemlítve, hogy Amerikának szerinte vannak komolyabb problémái is ennél, amelyekkel nem foglalkozik. A kutató úgy véli: a gyanított orosz beavatkozás által okozott pánik csak az oroszok malmára hajtja a vizet. Szerinte a félelem attól, hogy Moszkva Facebookon vett hirdetésekkel befolyásolta az amerikai választást, közelebb viszi céljaihoz az oroszokat, mint bármely általuk megvásárolt Facebook-hirdetés.

Boyd szerint a társadalomban tapasztalt bizalmatlansági és megosztottsági probléma orvoslásához az üzleti szférának, az állami és a civil szektornak össze kell fognia, csakis így építhetők újra a társadalmi kapcsolatok, hálózatok, szövetek. A techszféra nagy tévedése az volt, hogy elhitte: ha megadja a lehetőséget az egymástól távol álló egyének összekötésére, azok élni is fognak vele. Ma már tudják: az emberek a közösségi oldalakon elsősorban nem a másképp gondolkozók társaságát, tartalmait keresik, hanem saját világlátásuk megerősítésére vágynak. Mindezek ellenére boyd úgy véli, a techvállalatoknak megvannak az eszközeik és a tudásuk ahhoz, hogy orvosolják a problémák egy részét, és újraszőjék ezeket a kapcsolatokat. Ez az út azonban nem a tartalomszűrésen át vezet.

A teljes interjút elolvashatod itt.

Fotó: pexels.com

Tetszett a cikk? Támogasd te is az oldalt havi egy kávé árával: