A varsói központú think-tank Magyarországot, Csehországot, Szlovákiát, Lengyelországot, Moldovát és Ukrajnát vizsgáló kutatásában (pdf) egyebek mellett azt nézték meg, milyen csatornákon keresztül folyik a régió országaiban az oroszbarát propaganda, és annak mik a főbb narratívái, manipulációs technikái.

A kutatás – amelyben magyar részről Bartha Daniel, Feledy Botond és Rácz András működött közre – magyar nyelven is elérhető (pdf). Az alábbiakban ebből a dokumentumból szemlézem a V4 országokra jellemző főbb megállapításokat, majd a jelentés készítőinek tanácsait.

Csehország

– körülbelül 40 honlap foglalkozik az orosz propaganda terjesztésével, a csatornák jellemzően összeköttetésben állnak egymással,
– mellettük a Facebookot és a YouTube-ot is felhasználják,
– fő témák: a migránsok által Európában elkövetett bűncselekmények, iszlamizációs fenyegetés, az USA világbékét fenyegető agresszivitása, az EU gyengesége, Ukrajna a szakadék szélén,
– a migrációs válságot a globális elit által előre eltervezett összeesküvésként mutatják be,
– manipulációs technikák: hosszú és érzelmi tartalmú címek, szöveggel össze nem függő, negatív érzelmeket keltő képek, helyenként közönséges kifejezések, általánosítások, ferdítések, kétes források és kétes szakértők idézése.

Szlovákia

– elsősorban oroszról fordított cikkeket tartalmazó honlapok, de vannak cseh nyelvről fordított és egyszerűen cseh nyelven megjelentetett anyagok is,
– a Kreml-barát sztorik korlátozott hatással vannak a mainstream médiára, amely gyakran tudósít a régióbeli orosz tevékenységről,
– főbb narrációk: az ukrajnai orosz beavatkozást az orosz nyelvű kisebbség megsegítéseként mutatják be, a szíriai háborút a radikális terrorizmus elleni háborúként, az EU-t és annak intézményeit pedig egyre gyengébbnek és kaotikusnak láttatják,
– a cikkek gyakran az EU-ból való kilépésről szóló vitára, a NATO helyetti alternatív javaslatokra, a semlegesség lehetőségére koncentrálnak,
– manipulációs technikák: általánosítás, gúnyolódás.

Lengyelország

– egy-két kivételtől eltekintve az elemzett oroszbarát honlapok többsége hazai eredetű,
– rendkívül aktívak viszont az orosz trollok az országban, kommentjeik gyakran megjelennek a legnagyobb lengyel honlapokon is,
– a V4-ek közül itt a legjellemzőbb az országspecifikus elbeszélés: az erős érzelmi töltetű cikkek különböző félelmekre és történelmi igazságtalanságokra próbálnak reflektálni – főleg Ukrajnára koncentrálva,
– speciális témák: temetők, emlékművek és iskolák megrongálása, ukrán migránsok Lengyelországban,
– ezen kívül a többi országban is megjelenő általános témák: a NATO, az EU és Oroszország,
– manipulációs módszerek: hamis tények közlése, forrás nélküli cikkek közlése, félrevezető címek, régebbi vagy szövegkörnyezetből kiragadott idézetek felhasználása, összeesküvés-elméletek, hamis interjúk és nyilatkozatok, vélemények és tények keverése.

Magyarország

– körülbelül 80-100 oroszbarát dezinformációs csatorna, ebből a többségnek nincs nagy hatása, de van 6-10 befolyásos oldal,
– a közösségi oldalak közül leginkább a Facebookon nyomulnak,
– sajátos jelenség a V4 többi országához képest: az orosz dezinformáció gyakran a mainstream médiában is megjelenik, elsősorban az állami tulajdonú, illetve a kormány által befolyásolt csatornákon,
– a híreket ingyenesen szolgáltató MTI ugyan nem jelenít meg hamis híreket, mindamellett közzétesz olyan – vezető politikusoktól vagy befolyásos újságoktól származó – orosz véleményeket, amelyek dezinformációs csatornaként szolgálnak,
– az idősebb lakosság körében számos orosz propagandát terjesztő e-mail lánc is működik, amelyek kiterjedtségét nehéz felmérni, de hatékonyságuk a megcélzott réteg körében magasabb, mint bármely hírportalé: a befogadó ugyanis ismeri a feladót, és ezért hitelesebbnek tűnik az üzenet,
– kevés a kifejezetten magyar közönségre szabott téma, ami jelentős különbség például Lengyelországhoz képest: az orosz dezinformátorok nem vették észre (vagy nincs rá magyar erőforrásuk), hogy milyen lehetőségek rejlenek a román- és szlovákellenes, nacionalista-revizionista gondolkodásmód kihasználásában,
– a közösségi média csatornákon a legerősebb oroszbarát honlapok eltitkolják ideológiai álláspontjukat, és csak a tartalmi elemzések bizonyítják, hogy e honlapok többsége oroszbarát nézőpontú külpolitikai cikkeket publikál,
– a főbb témák általánosak: migránsellenesség, az EU-ba és NATO-ba vetett bizalom meggyengítése, a liberalizmus és a civilek lejáratása,
– manipulációs módszerek: leginkább a tények félremagyarázása és eltorzítása.

Hogyan lehet küzdeni az orosz propaganda ellen?

Tanulmányuk végén a szerzők konkrét javaslatoknak fogalmaznak előbb think-tankok számára a további vizsgálatok érdekében:

– a célcsoportok felismerése, általános minták felkutatása,
– a szerzők motivációjának felismerése, az oldalak közötti kapcsolat feltárása,
– a kritikus gondolkodásmód és a nethasználat oktatása tanulók, egyetemisták és nyugdíjasok számára,
– az újságírók felkészítése a kétes csatornákra való hivatkozás elkerülésére,
– a cégek képbe helyezése, hogy ne reklámozzanak az említett csatornákon,
– hasonló kutatások elvégzése új platformokon (például a Snapchaten).

Majd néhány tanáccsal szolgálnak az állami hivatalok számára is (kérdés, hogy ezek alkalmazására Magyarországon jelenleg mennyi esély van):

– tudatában lenni a propaganda létezésével, és aktívan kommunikálni a kérdésben a nyilvánossággal – például a közmédián keresztül (na igen),
– ösztönözni a netes cégeket (mint a Facebook vagy a Google) a valótlan hírek, hamis profilok és egyéb befolyásolási eszközök elleni harcra,
– rendszeres találkozókat tartani a kérdésben a minisztériumok és az újságírók között,
– bevezetni a kritikus gondolkodás tantárgyat az iskolákban (mondjuk, a svéd példát követve, ahol 2018-tól a gyerekek már az általános iskolától kezdve tanulni fogják, hogyan lehet a hamis információt a hírektől megkülönböztetni),
– létrehozni egy riasztórendszert, amely egy adott pillanatban vagy esemény kapcsán jelzi a dezinformáció fokozott veszélyét,
– feltárni, kik állnak a dezinformációs oldalak mögött, és szerzőiket a nyilvánosság elé állítani.

Fotó: pexels.com