A varsói központú think-tank Magyarországot, Csehországot, Szlovákiát, Lengyelországot, Moldovát és Ukrajnát vizsgáló kutatásában (pdf) egyebek mellett azt nézték meg, milyen csatornákon keresztül folyik a régió országaiban az oroszbarát propaganda, és annak mik a főbb narratívái, manipulációs technikái.
A kutatás – amelyben magyar részről Bartha Daniel, Feledy Botond és Rácz András működött közre – magyar nyelven is elérhető (pdf). Az alábbiakban ebből a dokumentumból szemlézem a V4 országokra jellemző főbb megállapításokat, majd a jelentés készítőinek tanácsait.
Csehország
– körülbelül 40 honlap foglalkozik az orosz propaganda terjesztésével, a csatornák jellemzően összeköttetésben állnak egymással,
– mellettük a Facebookot és a YouTube-ot is felhasználják,
– fő témák: a migránsok által Európában elkövetett bűncselekmények, iszlamizációs fenyegetés, az USA világbékét fenyegető agresszivitása, az EU gyengesége, Ukrajna a szakadék szélén,
– a migrációs válságot a globális elit által előre eltervezett összeesküvésként mutatják be,
– manipulációs technikák: hosszú és érzelmi tartalmú címek, szöveggel össze nem függő, negatív érzelmeket keltő képek, helyenként közönséges kifejezések, általánosítások, ferdítések, kétes források és kétes szakértők idézése.
Szlovákia
– elsősorban oroszról fordított cikkeket tartalmazó honlapok, de vannak cseh nyelvről fordított és egyszerűen cseh nyelven megjelentetett anyagok is,
– a Kreml-barát sztorik korlátozott hatással vannak a mainstream médiára, amely gyakran tudósít a régióbeli orosz tevékenységről,
– főbb narrációk: az ukrajnai orosz beavatkozást az orosz nyelvű kisebbség megsegítéseként mutatják be, a szíriai háborút a radikális terrorizmus elleni háborúként, az EU-t és annak intézményeit pedig egyre gyengébbnek és kaotikusnak láttatják,
– a cikkek gyakran az EU-ból való kilépésről szóló vitára, a NATO helyetti alternatív javaslatokra, a semlegesség lehetőségére koncentrálnak,
– manipulációs technikák: általánosítás, gúnyolódás.
Lengyelország
– egy-két kivételtől eltekintve az elemzett oroszbarát honlapok többsége hazai eredetű,
– rendkívül aktívak viszont az orosz trollok az országban, kommentjeik gyakran megjelennek a legnagyobb lengyel honlapokon is,
– a V4-ek közül itt a legjellemzőbb az országspecifikus elbeszélés: az erős érzelmi töltetű cikkek különböző félelmekre és történelmi igazságtalanságokra próbálnak reflektálni – főleg Ukrajnára koncentrálva,
– speciális témák: temetők, emlékművek és iskolák megrongálása, ukrán migránsok Lengyelországban,
– ezen kívül a többi országban is megjelenő általános témák: a NATO, az EU és Oroszország,
– manipulációs módszerek: hamis tények közlése, forrás nélküli cikkek közlése, félrevezető címek, régebbi vagy szövegkörnyezetből kiragadott idézetek felhasználása, összeesküvés-elméletek, hamis interjúk és nyilatkozatok, vélemények és tények keverése.
Magyarország
– körülbelül 80-100 oroszbarát dezinformációs csatorna, ebből a többségnek nincs nagy hatása, de van 6-10 befolyásos oldal,
– a közösségi oldalak közül leginkább a Facebookon nyomulnak,
– sajátos jelenség a V4 többi országához képest: az orosz dezinformáció gyakran a mainstream médiában is megjelenik, elsősorban az állami tulajdonú, illetve a kormány által befolyásolt csatornákon,
– a híreket ingyenesen szolgáltató MTI ugyan nem jelenít meg hamis híreket, mindamellett közzétesz olyan – vezető politikusoktól vagy befolyásos újságoktól származó – orosz véleményeket, amelyek dezinformációs csatornaként szolgálnak,
– az idősebb lakosság körében számos orosz propagandát terjesztő e-mail lánc is működik, amelyek kiterjedtségét nehéz felmérni, de hatékonyságuk a megcélzott réteg körében magasabb, mint bármely hírportalé: a befogadó ugyanis ismeri a feladót, és ezért hitelesebbnek tűnik az üzenet,
– kevés a kifejezetten magyar közönségre szabott téma, ami jelentős különbség például Lengyelországhoz képest: az orosz dezinformátorok nem vették észre (vagy nincs rá magyar erőforrásuk), hogy milyen lehetőségek rejlenek a román- és szlovákellenes, nacionalista-revizionista gondolkodásmód kihasználásában,
– a közösségi média csatornákon a legerősebb oroszbarát honlapok eltitkolják ideológiai álláspontjukat, és csak a tartalmi elemzések bizonyítják, hogy e honlapok többsége oroszbarát nézőpontú külpolitikai cikkeket publikál,
– a főbb témák általánosak: migránsellenesség, az EU-ba és NATO-ba vetett bizalom meggyengítése, a liberalizmus és a civilek lejáratása,
– manipulációs módszerek: leginkább a tények félremagyarázása és eltorzítása.
Hogyan lehet küzdeni az orosz propaganda ellen?
Tanulmányuk végén a szerzők konkrét javaslatoknak fogalmaznak előbb think-tankok számára a további vizsgálatok érdekében:
– a célcsoportok felismerése, általános minták felkutatása,
– a szerzők motivációjának felismerése, az oldalak közötti kapcsolat feltárása,
– a kritikus gondolkodásmód és a nethasználat oktatása tanulók, egyetemisták és nyugdíjasok számára,
– az újságírók felkészítése a kétes csatornákra való hivatkozás elkerülésére,
– a cégek képbe helyezése, hogy ne reklámozzanak az említett csatornákon,
– hasonló kutatások elvégzése új platformokon (például a Snapchaten).
Majd néhány tanáccsal szolgálnak az állami hivatalok számára is (kérdés, hogy ezek alkalmazására Magyarországon jelenleg mennyi esély van):
– tudatában lenni a propaganda létezésével, és aktívan kommunikálni a kérdésben a nyilvánossággal – például a közmédián keresztül (na igen),
– ösztönözni a netes cégeket (mint a Facebook vagy a Google) a valótlan hírek, hamis profilok és egyéb befolyásolási eszközök elleni harcra,
– rendszeres találkozókat tartani a kérdésben a minisztériumok és az újságírók között,
– bevezetni a kritikai gondolkodás tantárgyat az iskolákban (mondjuk, a svéd példát követve, ahol 2018-tól a gyerekek már az általános iskolától kezdve tanulni fogják, hogyan lehet a hamis információt a hírektől megkülönböztetni),
– létrehozni egy riasztórendszert, amely egy adott pillanatban vagy esemény kapcsán jelzi a dezinformáció fokozott veszélyét,
– feltárni, kik állnak a dezinformációs oldalak mögött, és szerzőiket a nyilvánosság elé állítani.
Fotó: pexels.com
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
Más nagyhatalmak propagandaterjesztését vizsgálták már?
El tudod kepzelni, hogy nem? :)
Maga a cikk is propaganda ?)
Hogyan lehet küzdeni az orosz propaganda ellen?
Cikkíró , Tumbuktui fehér lázadók propagandája ellen hogy tudok védekezni?
Svédek eljutottak a végső fázisba, saját védelmező reflexeik eltűntek, nem volna helyes a svéd út reklámozása ami szakadékba hajt egy népet a gyenge csak jó lehet elvét valva: Róma valamint , Egyiptom humanista válságai/befogadása/ , nem tanít a professzorok nemzedékének semmit.
Pozitív diszkrimináció teszi tönkre Európát , ahogy nagyon régen is történt, magyarként elég a horvát (ukrán), rácszláv , oláh féle népesség meg említése okulásként .
Ugye a tanácsok elég általánosak, úgyhogy akit bosszant, hogy itt a drága, jó, önzetlenül segítő oroszokat támadják, azok húzzák ki hibajavítóval az “orosz” jelzőt mindenhonnan, és máris lehet értelmezni a mondanivalót: a nettó hazugságok kiszűrését a ránk ömlő információból.
Ha a védekezési reflexek közé tartozik a ferdítések és hazugságok beszopása, akkor inkább a svéd modellt választom.
A timbuktui fehér lázadóktól valahogy nem félek annyira, mint az oroszoktól. Nem vagyok túl öreg, de én még paráztam azon, hogy kimennek-e maguktól (ti. az oroszok) és jelenleg sem nyugtat meg, hogy különösebb lelkifurdalás nélkül képesek szomszédos országokat megszállni. És az sem lesz öröm, ha az az autokrácia lesz megszokott ebben az országban, ami náluk van. Úgyhogy az orosz propaganda szvsz nagyobb veszély, mint teszem azt az amerikai.