A bostoni egyetem tanulmánya 67 facebookos oldalt vizsgált öt éven keresztül; a szájtok között összeesküvés-elméletekre szakosodott és tudományos híreket közlő lapok egyaránt voltak (kontrollcsoportként pedig trolloldalakat néztek meg).

A kutatók sikerült megerősíteniük azt a megfigyelést, miszerint az emberek általában a saját világlátásuknak megfelelő információk iránt mutatnak érdeklődést, az ellentétest pedig megpróbálják kizárni életükből. Erre pedig a Facebook tökéletes terep, a közösségi hálón ugyanis megtehetjük,

– hogy egyrészt olyan oldalakat veszünk fel követésre, amelyek megerősítik világnézetünket,
– másrészt az ellentétes véleményen lévőket egy gombnyomással törölhetjük ismerőseink közül, vagy elrejthetjük a falunkon.

E mechanizmusnak köszönhetően olyan formailag nem létező, mélyelemzéssel mégis jól elkülöníthető csoportok jönnek létre a Facebookon, amelyekben csak olyan hírek és infók keringenek, amilyeneket a tagok olvasni, látni akarnak. Ez lehet a magyarázata annak a jelenségnek is, hogy az interneten rengeteg olyan emberrel találkozhatunk, akik kitartóan hisznek nyilvánvalóan hamis, a valóság egy másik szegletében sokszorosan megcáfolt elméletekben.

tudomany_konteo

Vizsgálatuk során a kutatók azt tapasztalták, hogy mind az összeesküvés-elméletek, mind a tudományos cikkek egy előre felvázolható modell alapján terjednek a Facebookon. Ami ezekben a modellekben közös: a legtöbb megosztás a posztok kirakását követő két órában történik, ezek száma aztán csökkenni kezd, majd jön egy újabb emelkedés 20 óra elteltével (lásd a fenti ábrán). A megosztók pedig főként olyan emberek, akik egyetértenek az adott információval/konteóval, függetlenül annak igazságtartalmától.

tudomany_konteo_2

A különbség hosszú távon fedezhető fel, ez azonban el is dönti a versenyt a konteók/hamis infók javára a tényekkel szemben: míg ugyanis utóbbiak viszonylag gyorsan kifutják magukat, és megszűnik a körülöttük lévő aktivitás (hozzászólások, lájkok, megosztások), a konteók hosszú ideig életben maradnak, ezáltal pedig összességében jóval több emberhez érnek el (lásd a fenti ábrát).

Hogy mit tehetünk a jelenség megfordítása érdekében? Az Intersect szerzője szerint az első lépés például az lehetne, hogy elfelejtjük ezeket a mondatokat: Aki még egyszer kiteszi ezt a szöveget a rákgyógyító citromról/a HIV-fertőzött tűről és menekültekről/stb., azt azonnal törlöm az ismerőseim közül. Mert ha töröljük őket, egyrészt ők még inkább magukra maradnak köreikben, másrészt magunkat is elzárjuk saját homogén csoportunkba.

Lehet, hogy jobban fogjuk érezni magunkat, de a társadalom idővel egymásról semmit sem tudó, egymást nem értő mikroközösségekre szakad. Ennek megelőzése érdekében pedig nem árt felvállalni néha egy kis vitát – mutat rá az Intersect szerzője egy korábbi cikkében.

Illusztráció: Nagy Áron