Cikkükben – valószínűleg az ukrajnai események kapcsán – első körben az “orosz Facebooknak” is nevezett VK-t mutatják be, amely különösen videókban erős. (Pár nappal ezelőtt én posztszovjet FB-ként említettem, tekintve hogy Oroszországon kívül többek között Ukrajnában, Azerbajdzsánban, Kazahsztánban, Fehéroroszországban is sokan jelen vannak).

Egy komoly sajtótermék számára természetesen a VK esetében is elsődleges az eredeti forrás felkutatása és csekkolása – a Storyful e terület specialistájaként szólal meg rendre.

Magából a bejegyzésből azonban nem sok minden derül ki azon kívül, hogy a VK-t az FB-nél újságíróbarátabb keresővel látták el, és a privacy beállításai sem olyan szigorúak.

A videókat például megjelenésüket tekintve is sorba lehet rendezni, ami segíti az első megosztás és az esetleges szemtanúk felkutatását. Néhány videó később ugyan a YouTube-on is feltűnik, innen indulva azonban már sokkal nehezebb a megjelenés eredeti körülményeinek rekonstruálása.

A profilbeállítások alaphelyzetben nyilvánosak, és levelet is könnyebb küldeni a felhasználók számára, arról nem is beszélve, hogy sokan kiteszik e-mailcímüket és mobilszámukat is.

További forráskezelő tippekért ide irányítja az érdeklődőket a bejegyzés szerzője, itt meg egy konkrét példán keresztül mutatja meg a Storyful blogja, hogyan lesz egy közösségi médiás felvételből tartalom.

Update | A sorozat második része a kínai Weibót mutatja be, segítséget nyújtva a nyelvi korlátok áthidalására is.