Világszerte ismert az a történet, miszerint egy fellépésre várakozó cirkuszi víziló egy előadás során véletlenül lenyelt egy rossz helyre eső törpe artistát. A nézők nem észlelték a tragédiát, vagy ha látták is, azt gondolták, hogy a műsor része. A történet színhelye változó, de a sztorikban szereplő állat neve többnyire ugyanaz: Hilda.

A baleset nagyon sok újságban megjelent, jelölték a meghökkentő haláleseteket gyűjtő Darwin-díjra is, de az ottani szerkesztők – városi legendának minősítve a történetet – nem fogadták el a nevezést. A Museum of Hoaxes szerkesztőjének, Alex Boesének annyira a szívéhez nőtt ez a történet, hogy legendákkal foglalkozó könyvének ezt a címet adta, egy aucklandi együttes pedig ezen a néven fut.

Emlékeztem egy magyar vonatkozású állatkertes szóbeszédre is, ezért megkerestem Hanga Zoltán állattenyésztő mérnököt, a Fővárosi Állat- és Növénykert sajtószóvivőjét. A legenda szerint az 1950-es években állítólag beejtettek egy csecsemőt az egyik víziló tátott szájába – a kicsit az állat le is nyelte. Hanga már több lapnak is cáfolta e történetet, mondván, ilyen eset nem fordult elő náluk.

Az állatok tátott száját ettől függetlenül sokan nézik szemetesnek. A vízilovak általában így mutogatják egymásnak hatalmas agyaraikat, és a gyomrukban keletkezett gázoktól is e módon próbálnak megszabadulni. Ezt vélik a látogatók általában koldulásnak, és máris repül egy-két perecdarab vagy kiflivég.

Hanga szerint előfordult már, hogy műanyag kardot dobtak (ejtettek?) az egyik víziló szájába, amit aztán a gondozónak kellett – élete kockáztatásával – kivennie. 1994 augusztusában valaki egy gumilabdát dobott a hím víziló, Süsü szájába, aki végül el is pusztult emiatt. A halál oka csak a boncoláskor derült ki, addig nem is lehetett tudni, mi a baj. Ennél vidámabb az a történet, amikor egy láthatóan kissé ittas bácsika egy demizsonból nagy lelkesen bort töltögetett az egyik víziló kitátott szájába.

Hippo Eats Dwarf
Hippo Eats Dwarf Sighting