Világszerte ismert az a történet, miszerint egy fellépésre várakozó cirkuszi víziló egy előadás során véletlenül lenyelt egy rossz helyre eső törpe artistát. A nézők nem észlelték a tragédiát, vagy ha látták is, azt gondolták, hogy a műsor része. A történet színhelye változó, de a sztorikban szereplő állat neve többnyire ugyanaz: Hilda.
A baleset nagyon sok újságban megjelent, jelölték a meghökkentő haláleseteket gyűjtő Darwin-díjra is, de az ottani szerkesztők – városi legendának minősítve a történetet – nem fogadták el a nevezést. A Museum of Hoaxes szerkesztőjének, Alex Boesének annyira a szívéhez nőtt ez a történet, hogy legendákkal foglalkozó könyvének ezt a címet adta, egy aucklandi együttes pedig ezen a néven fut.
Emlékeztem egy magyar vonatkozású állatkertes szóbeszédre is, ezért megkerestem Hanga Zoltán állattenyésztő mérnököt, a Fővárosi Állat- és Növénykert sajtószóvivőjét. A legenda szerint az 1950-es években állítólag beejtettek egy csecsemőt az egyik víziló tátott szájába – a kicsit az állat le is nyelte. Hanga már több lapnak is cáfolta e történetet, mondván, ilyen eset nem fordult elő náluk.
Az állatok tátott száját ettől függetlenül sokan nézik szemetesnek. A vízilovak általában így mutogatják egymásnak hatalmas agyaraikat, és a gyomrukban keletkezett gázoktól is e módon próbálnak megszabadulni. Ezt vélik a látogatók általában koldulásnak, és máris repül egy-két perecdarab vagy kiflivég.
Hanga szerint előfordult már, hogy műanyag kardot dobtak (ejtettek?) az egyik víziló szájába, amit aztán a gondozónak kellett – élete kockáztatásával – kivennie. 1994 augusztusában valaki egy gumilabdát dobott a hím víziló, Süsü szájába, aki végül el is pusztult emiatt. A halál oka csak a boncoláskor derült ki, addig nem is lehetett tudni, mi a baj. Ennél vidámabb az a történet, amikor egy láthatóan kissé ittas bácsika egy demizsonból nagy lelkesen bort töltögetett az egyik víziló kitátott szájába.
Hippo Eats Dwarf
Hippo Eats Dwarf Sighting
Állatkerti és cirkuszi mesékből, legendákból olvasnék többet is!