Johanna nőpápa legendája annak ellenére is tovább él, hogy tudósok egyértelműen elvetik a létezését. A szóbeszéd szerint Johanna egy angol hittérítő lánya volt, aki férfinak beöltözve szerzetesnek állt, majd 855-ben, VIII. János néven pápává választották. Két éven át töltötte be ezt a titulust, mígnem egy nyilvános körmenet alkalmával gyermeket szült titkos szeretőjétől. A nőpápát a felbőszült tömeg agyonverte.

A szóbeszéd a források többsége szerint a 10. században keletkezett, amikor is nagyon sok pápa mögött római nemesi családok asszonyai álltak. Edward Gibbon Hanyatlás és bukás című könyvében azt állítja, hogy ezek az „asszonypápák” annak a szexpolitikának voltak a megtestesítői, amelyből Johanna, a nőpápa legendája, vagy inkább szatírája született.

A nőpápa történetét feldolgozó korabeli írásos emlék nincs. Az első papírra vetett utalás csak évszázadokkal később született: egy 13. századi francia szerzetes, Etienne de Bourbon művében található. A történetet egy lengyel szerzetes, Martinus Polonus fűzte tovább – az utókor leggyakrabban az ő Pápák és császárok krónikája című művére hivatkozva emlegette fel a mesét.

A 16-17. század protestáns írói Johanna nőpápa történetét eszközül használva próbálták gyengíteni a pápaság intézményét. Az első hivatalos cáfolatot mégis egy kálvinista író, David Blondel szállította.

Részletesebben a témáról: Szóbeszéd a női pápáról (hvg.hu).