Marinov Iván A napokban került a kezembe Vaclav Smil A számok nem hazudnak című könyve, amelyben a cseh-kanadai tudós és politikai elemző – Hans Roslinghoz hasonlóan – a tényalapú világlátás fontosságára hívja fel a figyelmet. A kötetben a szerző 71, változatos témákban feltett kérdést próbál megválaszolni. Az egyik fejezet éppen a címben említett boldogságindexről szól.
Smil szerint az ENSZ Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózata által közzétett Világboldogsági Jelentés aktuális listájának publikálásakor a média mindig kiemeli a skandinávok töretlen boldogságát, azon belül is a finnek visszatérő elsőségét, valamint hogy az Egyesült Államok a nagy gazdagságával sem tud a lakosainak boldogságot vásárolni.
Kevés szó esik azonban Smil szerint arról, hogy …
- milyen komplex, nehezen meghatározható elemekből áll össze a nemzetek boldogsága (például szabadság az élet döntéseiben, nagylelkűség),
- bizonyos elemek meghatározásához hírhedten kérdéses indikátorokat használnak (például az amerikai dollárra konvertált GDP),
- mennyire nehéz az egyes kérdésekre adott válaszokat összehasonlítani különféle kultúrák esetén (például a szabad választásról adott véleményt),
- és hogy milyen kicsik az egyes országok közötti különbségek az összesítés után. (Még a 2019-es 9. helyezett Kanada eredménye is csak 6,3 százalékkal volt alacsonyabb az első helyezett Finnországénál. A dobogó második fokán álló dánok pedig mindössze 0,6 százalékkal voltak „boldogabbak” a harmadik helyezett norvégoknál.)
Smil szerint ilyenek miatt nincs is nagyon értelme a pontos sorrendet felállítani. Pláne mindezt a médiatudósításokban kiemelni. Véleménye szerint az egyedi rangsorok közlése helyett helyesebb lenne egyszerűen csak felsorolni, hogy az adott évben ki került az első tízbe vagy épp húszba.
A listával kapcsolatban Smil két további érdekességet is felsorol.
- Az egyik a boldogság és az öngyilkosságok közötti – nemlétező – kapcsolat. A legboldogabb országok némelyikében ugyanis relatíve magas az öngyilkosságok aránya, néhány inkább boldogtalan államban pedig alacsony.
- A másik pedig a vallás – azon belül is a katolicizmus – szerepe a boldogság önmeghatározásában. A relatíve szegényebb, erőszakosabb és zaklatottabb életű latin-amerikai államok rendre jobb helyen szerepelnek az egyéni rangsorban néhány jóval stabilabb és gazdagabb államnál. Például – szintén a 2019-es listát nézve – Mexikó, Guatemala, Argentína és Ecuador is bekerült a top50-be, kitolva onnan például a gazdaságilag jóval fejlettebb Japánt (58.) és Kínát (93.).
Illusztráció: Madison Oren / Unsplash
Támogasd az Urbanlegends.hu-t a Patreonon, a Revoluton vagy banki átutalással!
Bhután, ahol az ország állapotát nem GDP-ben, átlagbérben, meg hasonlókban, hanem boldogságban mérik.
GDP: minél nagyobb, annál jobb. Bár a mostani gazdasági válság kapcsán nem is tudom hány közgazdásztól hallottam, hogy ez csak egy szám, ami önmagában nem sokat mond az ország gazdasági helyzetéről.
A GDP azért a gazdasági helyzetről elég sokat mond, persze nem teljesen önmagában, mert legalább egy lakosságszám dukál mellé. Meg tán a változása még fontosabb, mint a konkrét értéke. Nyilván, ha éppen nő az egy főre eső GDP, és megelőzünk ezzel más országokat, akkor ez a lényeg, ha meg nem nő, vagy másoké jobban, akkor meg csak egy szám.