Ezért nem hisznek a történészeknek

Íme néhány érdekes gondolat Hahner cikkéből:

– A tévhitek terjesztése jó üzlet: ha egy történelmi probléma iránt megnövekedett érdeklődés mutatkozik, akkor az újságok és kiadók az anyagi hasznon reményében csekkolás nélkül minden írást megjelentetnek ezzel kapcsolatban.

– A nemzeti mítoszokat megkérdőjelező történészekről sokan gondolják, hogyha hallgatnának rájuk, elveszítenék szilárd tájékozódási pontjaikat a világban, s még arra sem lehetnének büszkék, akik és amik.

– A történelem élő tudomány, amely állandóan átértelmezi a múltat. A történészek túl sok dolgot akarnak átgondolni, átalakítani és megváltoztatni – holott az emberek szilárd tájékozódási pontokat szeretnének maguknak a történelemben.

– A történészek állandóan meghazudtolják a politikai propaganda által kialakított „fekete” vagy „rózsaszínű” történelmi legendákat.

– Konspirációs pszichózis: sokan érzik úgy, hogy nagy emberek pusztulását nem okozhatják egyszerű tények, hétköznapi folyamatok – csak nagyszabású összeesküvések.

– A 19. század végétől a történetírás szaktudománnyá vált, amelynek művelői nem egyszer csak kollégáik számára érthető elemzéseket tesznek közzé, miközben a társadalom nagy része továbbra is tanulságos, érdekes, színes és izgalmas történeteket vár, s ha ezeket nem kapja meg a történészektől, akkor másoktól szerzi be – írja Hahner.

A teljes cikket elolvashatjátok itt.