A kutyát simogató jegesmedvénél nem lesz ma cukibb | Jegesmedve és kutya is lehetnek haverok? | Napi cuki: jegesmedve simogatott meg egy kiskutyát | Erre a barátságra nincsen tudományos magyarázat | Ön hisz a kutya-jegesmedve barátságban? | Az egész világ a kutyát simogató jegesmedvén olvadozik | Ez a különös állatbarátság minden szívet megolvaszt – többek között ezekkel a címekkel futott végig pénteken és szombaton a magyar neten egy Kanadában felvett videó, amelyen egy jegesmedve süvegel meg egy kutyát.

Amit persze mindjárt be is rakhatunk a késsel hadonászó rák, a hímfarkast trükkel védő nőstény, a részeg és a klímaváltozásról értekező gorilla története mellé. Vagyis azon vírusvideók sorába, amelyeken egy állat látszólag valami emberi tevékenységet folytat (legtöbbször vicceset vagy cukit) – miközben jó eséllyel egészen másról van szó.

Antropomorfizmus

A fenti videót a Quartz próbálta értelmezni, megemlítve: a jegesmedve a felvételen egyáltalán nem a törődését vagy a szeretetét fejezi ki a kutya irányába, hanem csak játszik egy kicsit potenciális áldozatával. Ráadásul – mint az azóta egy CBC anyagból kiderült – a jegesmedvék épp a múlt héten téptek szét egy kutyát ugyanezen a helyszínen.

A Quartz cikke szerint a fenti eset egy újabb példa az antropomorfizmusnak nevezett jelenségre, vagyis arra a helyzetre, amikor állatokat, növényeket vagy épp természeti erőket ruházunk fel emberi indítékokkal és képességekkel. Különböző fajú állatok között kialakulhat ugyan kötelék (főleg ha együtt nőnek fel), de ezeket az eseteket nem érdemes többnek láttatni, mint amit valójában jelentenek – hívja fel a figyelmet a lap. Például egy cirkuszi elefánt kötődhet ugyan az idomárjához, ez azonban nem jelenti, hogy az állat szeret is a ketrecben élni vagy szívesen viseli a rá kényszerített öltözéket.

Visszatérve a jegesmedvékre, az NPR-nek van egy érdekes története ezekről az állatokról. 1991-ben egy Norbert Rosing nevű fotós lencsevégre kapott egy kutyát és jegesmedvét, ahogy épp a hóban hemperegnek, és a fotók meg is jelentek egy 1994-es National Geographic cikkben. Ami ma instant sikert jelentett, azt annak idején gyűlölték az emberek. Faxokkal, telefonhívásokkal támadták le a fotóst, azzal vádolva őt, hogy fotója kedvéért feláldozott egy kutyát a vérszomjas jegesmedve előtt. Tizenhárom évvel később aztán valaki ugyanezeket a képet feltette a YouTube-ra, és az emberek imádták.

Animals at Play

Stuart Brown, a physician and clinical researcher who founded the National Institute for Play, describes Norbert Rosing’s striking images of a wild polar bear playing with sled dogs.

Hogy mi történt a két időpont között?

Jon Mooallem amerikai újságíró és bestsellerszerző tippje szerint a változás mögött az állhat, hogy míg a jegesmedvék a 90-es években veszélyes, rémisztő állatként éltek a köztudatban (többek között épp a National Geographic dokumentumfilmjeinek köszönhetően), addig a róluk kialakult kép azóta igencsak megváltozott. Ma már sokan gondolnak rájuk a globális felmelegedés egyik áldozataként, olyan állatokként, akiknek nincs hova menekülniük a természet változása elől, és akiket meg kell menteni a teljes kipusztulás elől.

Ebben a kontextusban pedig már sokkal érthetőbb, hogy az emberek fogadókészek arra a történetre, amely azt ígéri: az emberi felelőtlenség következtében hontalanná váló állatok csupán egy kis szeretetre vágyva közelítik az embert és környezetét.

Fotó: pexels.com