A fekete kocsis gyerekrablásokkal való riogatás mindig is népszerű téma volt a neten, de 2015 áprilisa és júliusa között még a korábbiakhoz képest is több beszámoló jelent meg a Facebookon. A felhívások szinte mindegyikében szóba került, hogy a rablások hátterében szervkereskedelem áll, még ha ezt a rendőrség tagadja is, a média pedig elhallgatjaA riogatások egyik visszatérő kommentje szerint… 

… “nagyon sok gyerek tunik el… (Csak nem hallani rola) Mo-on evente 25.000 gyerek tunik el sajnos.”

Hogy mi ebből az igazság?

Az iskolák közelében cirkáló, mitikus fekete autóra és a szervkereskedelemmel összefüggő motivációra a rendőrség szerint nincs bizonyíték, mindez a szárnyaló fantázia terméke.

A gyerekeltűnések száma viszont valóban magas: a HVG cikke ezt a számot teszi rendbe – egyrészt a szám pontosításával, másrészt annak értelmezésével. Lássuk:

– Tavaly 17 ezer gyerekeltűnést regisztráltak a hatóságok (ez az adat 2010-ben még csak 11 ezer volt), ez azonban nem jelenti azt, hogy ennyi kisiskolás bolyongana a világban.

– Egyrészt ez nem az eltűnt gyerekek számát mutatja, hanem a bejelentéseket. Márpedig – jellemzően a gyerekotthonok neveltjei között – jelentős azoknak a száma, akik egy év alatt többször is megszöknek. A cikkben megszólaló gyermekvédelmi szakértő szerint „nem többen, csak többször tűnnek el intézetből”.

– Másrészt – szerencsére – a gyerekek túlnyomó része idővel megkerül: egyharmaduk a bejelentés utáni nap végéig, 30 százalékuk egy héten belül, további 35 százalék pedig egy hónapon belül. Állítólag a fennmaradó eltűnt gyerekek nagy részéről is tudni, hol vannak, csak felkutatásuk nehéz, mert például külföldön vannak, vagy bújtatják őket, esetleg menekültstátusú külföldi kiskorúról van szó.

– És a számsor szomorú vége: évente több mint száz olyan eset fordul elő, amikor az eltűnt gyereknek nem akadnak nyomára.

Még egyszer a jószándékú, de eszetlen osztogatásról

A HVG szerzője külön keretest szánt az eltűnt gyermekek netes keresésének, megemlítve többek között a lájkvadász oldalak félrevezető felhívásait, ezen oldalak ismérveit, továbbá egy érdekes külföldi esetet, ami rámutat arra, hogy néha épp a jó szándék okozza a bajt:

Svédországban másfél éve kavart nagy port egy eset, amikor egy apuka tett közzé egy fényképet a Facebookon, arra kérve a svéd felhasználókat, hogy segítsenek megtalálni a fotón látható gyerekét. A módszer működött: valaki felismerte a gyereket, akinek a hollétéről a közösségi oldalon értesítette az apát. Később azonban kiderült, hogy nem klasszikus értelemben vett eltűnésről volt szó: az anya és gyereke a hatóságok által lehetővé tett új személyazonossággal, családvédelmi okokból került távol az apáról. Az eset után jogvédő szervezetek és a svéd rendőrség is arra figyelmeztette a felhasználókat, gondolják meg az ilyen jellegű tartalmak továbbosztását” – olvasható a cikkben, amely teljes egészében itt olvasható el.

Fotó: sxc.hu