A kérdést már a bronzmeccs előtt is megkaptam Évától, aki így hallotta a történetet: “… egy-egy jól eltalált labda után a világ szinte minden nemzetisége a JÓ felkiáltással örül a találatnak, persze saját nyelvének megfelelően eltorzítva, ámde kihallható a szó gyökere. Ennek oka az egykori kínaiakat is verő magyar csapat: Berczik edző tanítványai, Jónyer-Klampár-Gergely sikere”.

Futottam egy kört a témában, és amerre csak jártam a neten, arról írtak: a leggyakoribb pingpongos harci üvöltés manapság a “Jó”-hoz nagyon hasonló, kínai eredetű “Cho”. A TableTennisDB pingpongetikettje is a “cho”-t említi a legnépszerűbbként, beszámolva arról is, hogy a túl hangos örvendezés zavarhatja a szomszéd asztalokon játszókat. Hogy nemcsak a játékosokat, hanem esetenként a nézőket is, arról Caroline Wozniacki teniszezőnő közelmúltbeli twitteres bejegyzése árulkodik.

Mi újság a németeknél?

Ha már egy német (igaz, ukrán-német) játékos meccse alatt jött elő a történet, német pingpong oldalakon is körülnéztem. Egy fórumon német játékosok vallottak saját kiáltásaikról, nagy többségük a “Tscho”-t és változatait használta. Volt egy-két “yo” is, de a magyarok előtti tisztelgésről senki nem beszélt.

Többszáz bejegyzést átnyálazva, a Tscho mellett egyébként az alábbi szavakat találtam:

Saaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaw, Zooooooooooo, tschoooooooooooooooooooooooooooooooo, hossa, tsowwwwwwwwwwwi, Chu, Tchaaaaaaaaaa, Yooooooooooo, TSCHOOOAAAA, JAA!, jowoi, Whossa, Hussa, Tscha, Yo, Tschakaaaaa, Kuuuumooh!!!!, Allez, Да (az oroszból), e tako (horvát származású), tschuuuuuuuuuuu, Igen (ez szintén magyar hangzású), chaaaaaawwwww, JOOOOAAAAAAAAAA, ZOSCHHH, Yoah, Toah, YEEEEHAAAAA, Geeeeeeeeeeeeeeeeeeeht, WUFF, jeah, jawoll, komm jetz, Jau, Allerz, Allers, tschooorääää, coi, KOMM, Bingo, Jacka, Yebba, Chuck. 

De hogy ne csak Európát nézzük: találtam egy cikket a tengerentúli – amerikai és kanadai – olimpiai résztvevők üdvrivalgásáról is; az ottani legnépszerűbb kiáltás a Sssahhh és a Chooooo.

Az értelem nem számít

A hozzászólásokat böngészve úgy tűnik, a feszültség levezetésére és az önbizalom növelésére használt kiáltások jelentését és eredetét a játékosok többsége nem ismeri – bár néhányan próbát tesznek a gyökerek felderítésére, és közben jókat vitatkoznak egymással. Nem egyértelmű egyébként még a cho jelentése sem, bár a legtöbb helyen labdaként fordítják.

A csatakiáltás kiválasztását leginkább olyan dolgok befolyásolhatják, mint a játékos edzőinek, fiatalkori példaképeinek, az adott időszak topjátékosainak származása, azok csatakiáltásai, vagy akár a mérkőzés állása és a játékos hangulata. De a legfontosabb, hogy a szó rövid legyen, és erőből lehessen ordítani.

Az Aranycsapat emléke enélkül is él

Nem vonom kétségbe, hogy a legendás magyar csapat sikerét követően hősként tekintettek Jónyerékre, azt állítani azonban, hogy “a világ szinte minden nemzetisége a JÓ felkiáltással örül a találatnak” még ma is, túlzás.

Jónyerék emléke enélkül is él. A Nemzeti Sport például idén áprilisban is megemlékezett a tornáról, amikor a Gergely Gábor, Jónyer István és Klampár Tibor alkotta együttes úgy nyerte a phenjani pingpong-világbajnokság csapatversenyét, hogy kétszer is fölényesen legyőzte Kínát.

Mindhárom óriási klasszis volt, és talán az én munkám is benne van a sikereikben” – emlékezett aranycsapatára később Berczik Zoltán szövetségi kapitány. “Jónyer volt a legnagyobb, adottságai és szorgalma alapján egyaránt kiemelkedett. Klampárban benne maradt legalább egy-egy világ- és Európa-bajnoki cím, míg Gergelyt én találtam ki” – idézte az NSO a mestert.