A Snopes szerint a szóbeszéd évszázadok óta ismert, de kevés az igazságalapja. A Vatikánnak van ugyan néhány reneszánsz korból származó, pikáns alkotása, de ezt a világ legnagyobb pornógyűjteményének nevezni túlzás lenne. Az állítás ennek ellenére rendre felbukkan itt-ott, a Snopes szerint többek között a koppenhágai erotikamúzeum látogatóit etetik rendszeresen ezzel.

A vatikáni archívum vezetői viszont makacsul tagadnak: például Leonard Boyle, aki a nyolcvanas évek közepén a gyűjtemény digitalizálását is beindította. Szerinte csupán egy “kedves történetről” van szó, aminek semmi alapja nincs.

Ez viszont valószínűleg a legkevésbé sem hatja meg a kétkedőket, akik joggal hozhatják fel ellenérvként: nem ez lenne a katolikus egyház első olyan kényelmetlen ügye, amit megpróbálnak elrejteni.

Ennél pikánsabb „bort iszik, de vizet prédikál” sztorit elképzelni sem lehetne (talán csak a Vatikán a Beretta fegyvergyártó cég legnagyobb részvényese címűt, de erről majd valamikor máskor), nem csoda, hogy a történet bizonyítékok nélkül is rendületlenül terjed évtizedek óta.

Pedig a világ legnagyobb erotikus gyűjteményéért folyó küzdelem igencsak erős mezőnyben zajlik.

Feketeöves kollektorok

Az egyik legnagyobb szexuális gyűjtemény minden bizonnyal az amerikai Kinsey Institue for Sex Research tulajdonában van; az időben 2000 évet felölelő, mennyiségben 48 000 fotót, 7 000 alkotást, 8 000 filmet, rengeteg kéziratot, cikket, tanulmányt és oktatóanyagot tartalmazó teljes kollekció azonban csak kutatási célra hozzáférhető. (A másik híres amerikai legendavadász oldal szerzője, Cecil Adams egy még ennél is nagyobb kollekciót is megemlít: a San Francisco-i Institute for the Advanced Study of Human Sexuality intézményének szerinte a 90-es évek elején többek között egy 289 000 darabos filmgyűjteménye volt).

Az 1894-es születésű Kinsey egyébként a 30-as évektől kezdte komolyan tanulmányozni a szexualitást, mára etalonná vált intézményét a második világháború után hozta létre. Kinsey neve a mai napig vitát vált ki az Egyesült Államokban: sokan a szexuális forradalom elindítóját látják benne, mások azonban csak Amerika megrontóját, az AIDS, a pedofília és a pornográfia terjesztőjét.

És hogy nem csak egy intézmény lehet képes ilyen erőfeszítésekre, jó példa Ralph Whittington, a washingtoni kongresszusi könyvtár lenti videón látható levéltárosa, aki elképesztő kollekcióját több ismérv alapján is katalogizálta. A The Washington Postot idéző MTI szerint Whittington 30 év alatt mintegy 100 ezer dollárt költött szenvedélyére, míg végül a lassan már az egész házát ellepő gyűjteményét a New York-i szexmúzeumnak adta.

Tehát még ha feltételeznénk is, hogy a Vatikán hazudik a titkos archívumában lapuló pajzán történelmi ereklyékről, nagyon termékenynek kellett lenniük a szóbeszédet kiváltó római és reneszánsz alkotóknak ahhoz, hogy a fenti, bizonyíthatóan létező kollekciókat übereljék.