Íme első körben a szöveg:
“Egy igaz történet, a Japánt megrázó földrengés során történt… Miután a földrengés véget ért, az egyik mentőosztag egy fiatalasszony házához ért, ahol a repedéseken keresztül látni lehetett annak holttestét. Az asszony teste egy furcsa térdelő pozícióban volt, mintha imádkozott volna. Törzse előredőlt és két kezével valamilyen tárgyra támaszkodott. A ház az asszony hátára és fejére omlott.
Nagy nehézségek árán a mentőosztag vezetője átnyúlt kezével a keskeny nyíláson, és próbálta elérni az asszony testét. Azt remélte, hogy talán még mindig életben találja. Viszont a hideg, merev test ennek az ellenkezőjéről árulkodott.
Az osztag majdnem tovább is állt, a következő romokba dőlt ház irányába tartva. De valamilyen oknál fogva az osztagvezetőnek az az ellenállhatatlan érzése támadt, hogy vissza kell menniük a holt asszony házához. Ismételten letérdelt és kezeivel benyúlt a keskeny résen, hogy megtapogassa az asszony teste alatt levő kevés helyet. Hirtelen izgatottan felkiáltott: – Egy gyermek! Egy gyermeket találtam!
Közös erőfeszítéssel az osztag tagjai óvatosan egyenként elmozdították a romokat a halott asszony körül. Egy virágos takaróba göngyölt, 3 hónapos kisfiú feküdt az édesanyja holtteste alatt. Nyilvánvalóan az asszony a lehető legnagyobb áldozatot hozta meg, hogy fiát megmentse. Háza összeomlásakor saját testével védte meg fiát. Amikor az osztagvezető karjaiba vette, a kisfiú még mindig békésen aludt.
A mentőorvos is gyorsan ott termett, hogy megvizsgálja a kisfiút. Mikor a takarót szétnyitotta, egy mobiltelefont talált benne, egy SMS üzenettel a képernyőjén: “Ha ezt túléled, emlékezz arra, hogy szeretlek.” A jelenlévők a telefont kézről kézre adták és egymás után fakadtak könnyekre.
“Ha ezt túléled, emlékezz, hogy szeretlek.” Ez egy anya gyermeke iránti szeretete!!”
Nem szükséges nagy megfigyelőkészség, hogy megállapítsuk: a fenti történetnek és a hozzá csatolt fotónak nem sok köze van egymáshoz – a képen látható alsó test semmiképpen nem lehet egy három hónapos csecsemő. Ráadásul a fotó jóval megelőzte a japán földrengést: egy 2009-es fotóverseny díjazott alkotásáról van szó, és az előző évi, közel 70 ezer ember életét követelő szecsuáni földrengés helyszínén készült.
Ami a történetet illeti: a Snopes szerint a megható eset előbb kínaiként terjedt, és csak 2011 szeptembere után alakult át japánná. A szerencsés szecsuáni megmenekülés híre 2011 májusában megjelent a People’s Daily nevű újságban is, egy fotóval illusztrálva (lásd jobbra).
A Snopes azonban felhívja a figyelmet két dologra. Egyrészt a leírt jelenet valószínűtlenségére (sms-sel bajlódni ilyen szituációban), másrészt arra, hogy a kínai lapok nem mindig megbízhatóságukról híresek.
Mivel azonban a legendavadász oldal egyértelműen megcáfolni sem tudja a történetet, az a “Meghatározatlan” címke alatt szerepel az adatbázisban.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
Köszönöm a cikket.
Pont a fent említett kis apróságok szúrtak nekem is szemet elsőre, bár én már sajnos minden hasonló szomorú történetet kétkedve fogadok! És többnyire igazam, is van.
Én erről a történetről azt gondolom, hogy az a rész, hogy az anya testtével védte gyermekét és az így megmenekült simán lehet igaz.
a többi pedig azért lett valószínűleg hozzáköltve, hogy sokkal meghatóbb legyen az egész.
az sms-el bajlódásra mondjuk annyi, hogy japánul vagy kínaiul ez kb 2 vagy 3 karakter – kanji lehet. bár nem tudom, hogy működnek a kínai-japán telefonok, átírást használnak-e vagy hogy. bár ettől még mindig valószínűtlennek tartom, hogy erre lett volna ideje-lehetősége.
Az ilyen sztorikban mondjuk egyébként sem az a lényeg, hogy igazak-e, hanem hogy mi a mondanivalójuk :)
Az átlagember mindig is vevő volt az ilyen romantikus baromságokra. Kisvirágnak adok igazat, az még talán igaz is lehet, hogy megvédte a gyereket, de ez az sms-es baromság már nonszensz.
De még ha igaz is, ki nem szarja le, hogy írt neki sms-t? A gyerek úgysem fogja tudni elolvasni, mert nagykorára az a telefon már a roncstelepen lesz valami gödörben.
A japán földrengés után a mentőalakulatok találtak egy pár hónapos csecsemőt, ezt a tv is bemutatta. Viszont a kutya jelezte és nem valami repedésen keresztül látták meg, hiszen a por mindent beterített. Az anyja sem volt mellette és annak köszönhette életét, hogy a tetőgerenda és az asztal közé ékelődött be. Szóval a történet alapja igaz, csak nem romantikus vagy megható.
evvel együtt ugyancsak igaz, hogy pl. japán iskolákban a tanárok kézzel tartották-nyomták a falat-plafont, és utoljára hagyták el az épületet…
A fölső képpel két-három év múlva meg a kolontári katasztrófa kapcsán találkozunk, gondolom…
Arról nem is beszélve, hogy nem valószínű, hogy ha valakinek a fejére omlik egy ház akkor továbbra is békésen alszik, még ha édesanyja is fekszik rajta.
[…] hoaxok: Nem Zacher írta a GHB-körlevelet | Megrázó történet a földrengés sújtotta Japánból? | Miért sír az indián […]
déjv! Jah…már látom magam előtt a címet.:
“Talán még szorult empátia az emberekbe.Japán önkéntesek segítettek az iszapkatasztrófa áldozatainak.”
Mellékes részlet, de azért megjegyezném, hogy a Xinhua a kínai nemzeti hírügynökség neve (magyarul Új Kína), a People’s Daily pedig a Renmin Ribao, vagyis a központi pártlap címe. Két külön cégről van tehát szó – nyilván mindkét helyen megjelent a kép és a cikk, hiszen igen szorosan együttműködnek, de nincs *Xinhua-People’s Daily nevű újság, csak egy hírügynökség és egy napilap.
köszi, Yogi, javítva!