Az álhírek és a mikrotargetálás kombója a közeljövőben okozhat még komoly gondokat, de hosszú távon megtanuljuk kezelni ezeket a befolyásolási kísérleteket – legalábbis ebben reménykedik a New York Times közgazdász szerzője.
Címke hirdetés
Donald Trump/Don t – játszik a betűkkel egy gyorsan terjedő kép tanúsága szerint az Economist óriásplakátja. Ami valójában nem egy létező plakát, csak egy belsős kreatív versenyre készült Photoshop-munka.
A mondatot mindenki ismeri, a mai napig felbukkan elrettentő példaként publicisztikákban, mégis keveset tudni róla. Valódi reklám volt vagy kabarétréfa? Megpróbáltam utánajárni.
Egy szlovák kezdeményezés keretében összegyűjtötték az ország dezinformációs és konteós oldalait, hogy amely cég a jövőben nem szeretne ilyen szájtokra pénzt vinni, annak legyen igazodási pontja.
Trükkös szervkereskedők, fekália a szakállban, bin Laden likvidálásának új története, élethű robotkiszolgáló, képzelt barátot megölő metálrajongó, éves fizetése felével jótékonykodó Ronaldo, újrafeltámadó cikkek.
Pár évvel ezelőtt egy tudományos köntösbe öltöztetett sajtóhír a legszexibb járású celebek listáját közölte. A média és a tudomány kapcsolatát vizsgáló szakíró a véletlen folytán pont belelátott a hír elkészítésének folyamatába.
A városi legenda szerint ezzel a félreérthető szöveggel futott egy porszívóreklám valamikor a hatvanas-hetvenes években, amíg be nem tiltották. Összegyűjtöttem, mi lehet tudni az esetről.
Nemcsak meztelen, hanem ráadásul épp az erekciójával dicsekszik – mutogattak sokan évtizedeken át egy férfialakra, amit állítólag a népszerű cigi logójába, a teve mellső lábába bújtattak el.
Ezt állítja az a reklámügynökség, amely statiszták közreműködésével készült kandi kamerás jelenetek helyett a valós terrorban hisz. Vagy mégsem? Vigyázat, paródia!
Te mit szólnál, ha a Kossuth téren kiszállva egy tokiói metróállomás képe fogadna? Kérdezd meg milánói ismerősödtől, milyen érzés lehet.