2021 a nagyüzemi hajtás éve volt. Annyi káros egészségügyi tévhit, álhír, konteó, önkényesen félremagyarázott tartalom keringett a neten, hogy szinte minden nap tucatnyit fel lehetett volna dolgozni. Köszönet minden ajánlott témáért, idén is nagyon jól működött az olvasói radar.

Ezt a tempót azonban egyedüli szerzőként már nem lehetett tartani. Ezért aztán 2021-ben az Urbanlegends.hu inkább volt egyfajta tematikus gyűjtőoldal, mint elsődleges forrás. Ez a részemről tudatos döntés volt: úgy ítéltem meg, hogy erre a tartalomgyűjtő, témagondozói és ezen keresztül edukáló tevékenységre most nagyobb szükség van. (Ha te is fontosnak gondolod ezt a munkát, így tudod támogatni az Urbanlegends.hu-t).

Szerencsére az utóbbi időben idehaza is egyre több oldal ismerte fel a tényellenőrzés fontosságát. A magyar források közül külön köszönet a Telex, az AFP Ténykérdés, a hvg.hu, a Qubit és a Szkeptikus Társaság szerzőinek írásaiért. Az idegen nyelvű források közül pedig az AFP, az AP, a Reuters és a dpa hírügynökségek különböző nyelvű tényellenőrzői oldalait, valamint a Snopes, a Full Fact és a Lead Stories anyagait használtam a legtöbbet.

A fentiekkel azonban az is együtt járt, hogy megállásra, témában való elmélyülésre, kutatásra idén kevesebb idő maradt. Talán majd jövőre, de addig is íme egy válogatás 2021 nagyobb lélegzetű, elgondolkodtató, tanulságos vagy épp csak szórakoztató posztjaiból.

Helmut Kohl, a ham-ham gut és más történetek

Decemberi bejegyzésemben – az alábbi történet apropóján – a Helmut Kohl egykori német kancellár nyelvtudásával kapcsolatos vicceknek és anekdotáknak jártam utána.

“Állítólag Helmut Kohl semmilyen idegen nyelven nem beszélt, csak németül. Ezért minden nemzetközi rendezvényen gondot jelentett, hogy kit ültessenek mellé, és így rendszeresen képtelen asztaltársaság gyűlt össze. Egyszer egy gazdasági világkonferencián egy pici, fiatal fekete manust ültettek mellé, aki rangban kb. ott volt, mint ő, valami afrikai országnak volt a miniszterelnöke. Tartott a vacsora, Kohlt már nagyon feszélyezte a hallgatás, úgyhogy odafordult a krapekhoz, és megkérdezte: hamham gut? Mire a kis manus bólintott, és mondta, hogy gut. Kicsit később Kohl megint megkérdezte, amikor az italokat felszolgálták: glutygluty gut? Gut – mondta megint az asztalszomszéd. Nemsokra rá a kis fekete fickót felkérték, hogy tartsa meg előadását a nemzetközi gazdaság új problémáiról, különös tekintettel Európa és Afrika viszonyára. Erre a kis manus másfél órát beszélt a makrogazdasági mutatókról akcentus nélküli hochdeutschban. Megtapsolták, visszament az asztalhoz, és megkérdezte Kohlt: blabla gut?“

Tényleg a repülő szárnyán teniszeznek az alábbi képen?

tenisz repülőn

A válasz leginkább attól függ, hogy mit értünk teniszezés alatt, de igen, a szóban forgó fotó eredeti. Cikkemben utánanéztem a fotó és szereplőinek történetének, majd a lélegzetelállító mutatvány néhány modern megidézését is összegyűjtöttem.

Tényleg ki akarták tiltani a Himnuszt a templomokból? – És más sztorik a Legendahántás szerzőjétől

“Akiről vagy amiről beszélünk, az közöttünk van, és ahhoz nekünk is közünk lehet. A szóba hozott legendák és hiedelmek élő kapcsolatot teremtenek például az adott szerzővel, és egyfajta ismerősség illúzióját keltik. (…) Ezeken a mendemondákon keresztül lesz személyes közünk hozzájuk. Ezért aztán ez a könyv nem leleplezni akarja a kulturális hiedelmeinket, hanem meg akarja mutatni azt a tudományos módszerekkel kideríthető valóságot, amiből táplálkoznak”

Így vall kontextusba helyező munkájáról Milbacher Róbert író, a Pécsi Tudományegyetem oktatója Legendahántás című könyvében. Novemberi posztomba Milbacher könyvéből válogattam néhány emlékezetes történetet.

Hogyan ment félre egy eltűnt kisfiú utáni online nyomozás?

A hároméves, születése óta örökmozgó kisfiú, Dylan Ehler 2020 májusában tűnt el egy kanadai kisvárosából. A Wired egy közel 37 ezer karakteres riportban mutatta be az érintett család hátterét, a környék természeti adottságait és a rejtélyes ügy tanulságos részleteit.

Egy legendás vadásztrófea valós története

“Árpád nem készült a halálra, jóllehet gondosan felkészítették rá, ám az utolsó napokban óvatosabb lett, talán megérzett valamit. Mégis, szinte nem is hallotta a puskalövés hangját, csak az irtózatos fájdalmat érezte, ahogy a golyó rést ütött a bőrén, áttépve azt belefúrta magát a húsába, s még a csontnak ütközve sem állt meg; feltépte a gyomrát, a beleit, úgy távozott a testéből.”

Így idézi fel Majtényi György az Egyetértés Vadásztársaság című könyvében egy legendás vad 1965-ös elejtését. Cikkemben a Cseterki-őzbak levadászásának történetét foglalom össze, a hozzá kapcsolódó, korabeli propagandafogások bemutatásával.

Így változtatta meg egy oltásellenes szülő véleményét az odafigyelés

Meggyőzni valakit álláspontja megváltoztatásáról nem könnyű, sőt akár kontraproduktív is lehet. Néha az a legjobb, ha csak odafigyelünk a másikra, és nyitott kérdésekkel vezetjük a változás felé – mutat rá Gondold újra! című könyvében Adam Grant pszichológus.

Lehet-e élőben ellenőrizni egy politikus állításait? Így áll most a folyamat!

Egy automata tényellenőrző platform iránti igény, vagyis hogy élő tévéadásban kiigazítható legyen egy félrevezető politikai állítás, már a PolitiFact tényellenőrző oldal 2007-es alapításakor felmerült – meséli Bill Adair, a PolitiFact alapítója. Bár akkoriban a technikai háttér még nem volt megfelelő a megvalósításhoz, Adair összeállított egy prezentációt arról, hogyan kéne kinéznie a szolgáltatásnak. Ezzel foglalkozó cikkemben a szolgáltatással kapcsolatos dilemmákat mutattam be.

Squash: Duke’s automated fact-checking in action

Squash, part of the Tech & Check Cooperative at the Duke Reporters’ Lab, is an experimental project to provide live pop-up fact-checking during political spe…

Ezek a torzítások befolyásolják az üzleti döntéseket

Döntéshozatali csapdák című könyvében Olivier Sibony vezetői tanácsadó az üzleti életben jelentkező kognitív torzításokat térképezte fel. Ezekből készítettem júliusban egy listát.

Mit tudni és mit nem a Covid-19 eredetéről? És mit tehetnek a tényellenőrzők?

A laborból szabadult vírus narratívája a járvány első napjaitól kezdve jelen van a közbeszédben. Az elmélet józanabb verziói véletlen balesetről tudósítottak, a vadabb változatok viszont egy népirtó “biofegyver” szándékos kifejlesztésével riogattak. A különféle elméletek közös jellemzője: úgy állítottak biztosat a vírus eredetéről, hogy arra tudományos bizonyítékuk nem volt. Amikor aztán 2021 elején valós kutatók is felvetették, hogy szükség lenne tudományos megközelítéssel is megvizsgálni a laboros teóriát (amely azonban még mindig csupán egy lehetőség, és nem az uralkodó teória), az újságíróknak is át kellett gondolniuk, hogyan kezeljék és mutassák be hitelesen a tudományos álláspontok esetleges változását.

Csernobili ima: Egy atomkatasztrófa emlékei

Csernobili ima című művében Szvetlana Alekszijevics az 1986-os atomerőmű-baleset túlélőit szólaltatja meg, személyes sorsukon keresztül bemutatva a katasztrófa hatását. Cikkemben – az Urbanlegends.hu tematikáját szem előtt tartva – olyan visszaemlékezéseket gyűjtöttem ki a könyvből, amelyek az ismeretlent, a felfoghatatlant próbálják valahogy értelemmel felruházni – szóbeszédek, mesék, mindennapi praktikák vagy épp viccek formájában.

Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima

Csernobil 30 éve történt, 1986. április 26-án és máig tart, és fog még több tízezer évig.A Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics Csernobili ima c. könyvében a …

Mi a hátránya a fizetős híroldalaknak?

Megbízható hírforrást akarsz? Akkor fizesd meg! Ha ugyanis ingyen kapod a híreket, talán te magad vagy a termék – figyelmeztet Yuval Noah Harari egy könyvében. A Wired cikke ezzel szemben arra hívja fel a figyelmet, hogy a több szempontból is nélkülözhetetlenné vált előfizetői modell újbóli elterjedésével a médiakörnyezet egyre inkább hasonlóvá válik ahhoz, mint amilyen az internet megjelenése előtt volt. Vagyis visszatértünk abba a helyzetbe, amikor az egyszeri olvasónak nehéz és drága mulatság volt az egyes események, történések különböző nézőpontok szerinti megismerése.

Hogyan emlékezünk majd utólag a koronavírus-járványra?

Emlékezetünkre szeretünk egyfajta fényképgyűjteményként vagy videofelvételként gondolni. Valójában azonban inkább impresszionista festmények sorozataként lenne érdemes, vagy egy olyan videoszerkesztőként, amellyel ezredmásodperces határidővel kell anyagokat készíteni. Az Atlanticen megjelent cikkében Melissa Fay Greene a koronavírussal kapcsolatos emlékek folyamatos változásáról, elhalványulásáról és alakíthatóságáról elmélkedett.

Kapcsolódó anyagok:

Illusztráció: Kovács Andrea / Kurszan.com

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!