Pál küldte be az alábbi történetet a napokban:

Állítólag Helmut Kohl semmilyen idegen nyelven nem beszélt, csak németül. Ezért minden nemzetközi rendezvényen gondot jelentett, hogy kit ültessenek mellé, és így rendszeresen képtelen asztaltársaság gyűlt össze. Egyszer egy gazdasági világkonferencián egy pici, fiatal fekete manust ültettek mellé, aki rangban kb. ott volt, mint ő, valami afrikai országnak volt a miniszterelnöke. Tartott a vacsora, Kohlt már nagyon feszélyezte a hallgatás, úgyhogy odafordult a krapekhoz, és megkérdezte: hamham gut? Mire a kis manus bólintott, és mondta, hogy gut. Kicsit később Kohl megint megkérdezte, amikor az italokat felszolgálták: glutygluty gut? Gut – mondta megint az asztalszomszéd. Nemsokra rá a kis fekete fickót felkérték, hogy tartsa meg előadását a nemzetközi gazdaság új problémáiról, különös tekintettel Európa és Afrika viszonyára. Erre a kis manus másfél órát beszélt a makrogazdasági mutatókról akcentus nélküli hochdeutschban. Megtapsolták, visszament az asztalhoz, és megkérdezte Kohlt: blabla gut?

Tényleg nem beszélt idegen nyelveken Helmut Kohl?

A német újraegyesítés atyjaként tisztelt, az országot 1982 és 1998 között irányító kancellár idegennyelvtudásának hiánya valóban legendás volt. Igaz, az angol nyelv nem megfelelő ismerete nemcsak számára okozott gondot – derül ki egy német fordítói hírportál anyagából -, hanem e téren elődei és utódai nagy része se nagyon jeleskedett.

Az idegennyelv-tudás hiánya ellenére Kohl jó kapcsolatot épített ki többek között François Mitterrand francia elnökkel, George H. W. Bush és Bill Clinton amerikai elnökökkel, Mihail Gorbacsov és Borisz Jelcin szovjet, majd orosz vezetőkkel is, meggyőzve őket arról, hogy Németország egyesülése nem jelent veszélyt a világbékére – írja 2017-es visszaemlékezésében a Financial Times. Ez egyébként tetten érhető többek között a Reagan Library YouTube-ra felrakott videóin is, amelyeken Kohl – a háta mögött bujkáló tolmácsai segítségével – jókedvűen társalog az amerikai elnökkel.

President Reagan’s Meetings with Chancellor Kohl of West Germany on November 15, 1988

Full Title: Working Visit West Germany. Photo Op President Reagan, Chancellor Helmut Kohl in Oval Office, President Reagan Meeting Chancellor Helmut Kohl in …

Informális helyzetekben – például ha külföldi vendégek érkeztek otthonukba – Kohlt gyakran segítette ki franciául és angolul is kiválóan beszélő felesége. Hannelore tolmács nélkül beszélgetett a világ nagyjaival, élőben szerepelt a francia televízióban, miközben férje némán és néha kicsit féltékenyen állt mellette – emlékeznek az Abendblatt cikkének újságíró megszólalói.

A teljes kép kedvéért annyit még érdemes hozzátenni a történethez, hogy a német politikusok néha akkor is németül szólaltak meg a nemzetközi színtéren, ha éppenséggel más nyelven is beszéltek. Erről a német nyelv korábbi befolyását visszaállítani kívánó, tudatos német stratégiáról számol be például a New York Times egy 1992-es cikke.

Milyen viccek forogtak Kohl nyelvtudásáról?

Kohl hiányos nyelvismerete visszatérő alapanyaga volt a német politikai vicceknek. Ízelítőnek ezekből gyűjtöttem össze párat, és fordítottam le német oldalakról:

Kohl Rómába repül, hogy találkozzon Cossiga elnökkel. A repülés alatt arról faggatja kísérőit, hogyan kell üdvözölni a helyieket az anyanyelvükön. Egyik segítője a “Buon giornót” ajánlja. Mivel Kohl nehezen jegyzi meg az idegen kifejezéseket, a köszönést leírja egy papírfecnire, amit aztán a nyakkendője belső oldalára tűz. Amikor leszáll a repülőgépről Rómában, rásandít nyakkendője belső oldalára, és széles mosollyal csak annyit mond: Trevira!

(Forrás)
Egy Trevira nyakkendő belső logócimkéje

Kohl kancellár belefáradt abba, hogy gúnyolják a nyelvtudása hiányát. Most tanulja az eszperantót – és alig várja, hogy ott nyaralhasson.

(Forrás)

Kohl megkérdez egy kislányt, mit tanul az iskolában.
“Újabban angolt, franciát és algebrát.”
“Ó, nagyszerű” – mondja Kohl. – “És tudod már, hogyan mondják algebrául, hogy Jó napot?

(Forrás)

Helmut Kohl Ronald Reagannel és Margaret Thatcherrel ebédel Londonban.
Reagan így szól: Pincér, hozzon nekem egy Foster’s lágert!
Amire Thatcher így reflektál: Jó ötlet! Nekem is! (Me too!)
Mire Kohl: Me three!

(Forrás)

Kohl kancellárnak ismét Londonba kell utaznia, de előtte megkérdezi Genscher barátját: “Figyelj már! Te bejártad az egész világot. Ha éhes vagyok Londonban, mit csináljak?” Genscher azt mondja: “Mit szeretnél enni?” – “Almás pitét!” – “Nagyon egyszerű. Bemész a pékségbe, és azt mondod: Äppelpei (almás pite)!” Londonba érve a kancellár rögtön ki is próbálja frissen felszedett angoltudását. Felkeres egy pékséget, ahol az eladó megkérdezi: “Yes, Sir?”. “Ähhh, ööh – Äppelpei!” És Kohl megkapja a vágyott almás pitéjét! A német kancellárnak azonban a tervezettnél tovább kell maradnia, és az almás pite egy idő után unalmassá válik. Ezért aztán felhívja Genschert: “Figyelj már! Unom, hogy mindennap hülye almás pitét kell ennem! Ennék már egy kis kenyeret!” – “Oké, Helmut – mondja Genscher -, nincs más dolgod, minthogy elmész a pékségbe, és azt mondod az eladónak: Bred!”. Helmut megfogadja a tanácsot, leugik a boltba, és azt mondja az eladónak: “Bred!” Mire az visszakérdez: “White-Bread or Dark-Bread?” – “Um, um, Äppelpei!”

(Forrás)

És mi a helyzet a bla-bla gut történettel?

Bár Helmut Kohl nyelvtudásbeli hiányosságai valósak, a sztori ebben a formában csak egy vicc. A párbeszéd gyakorlatilag ennek a kilencvenes évekbeli jelenetnek a megidézése:

“Blablagut” – Sketch aus Comedy Club (ca.1990)

peer augustinskiheinz-werner krähkampcomedy club (ca 1990)

A szkeccset a videó leírása szerint a Comedy Club nevén futó tévéműsorban mutatták be. A hamhamozó férfit Peer Augustinski, az afrikai vezetőt pedig Heinz-Werner Kraehkamp jelenítette meg. A korszellem fintora, mint arra a felvétel kommentelői felhívják a figyelmet, hogy a faji diszkriminációt kifigurázó, kilencvenes évekbeli jelenetet a világ egyes helyein valószínűleg ma már sértőnek ítélnék meg a blackface-esített Kraehkamp miatt.

A sztorinak egyébként vállalatvezetői változata is terjedt német nyelvterületen. És mesélik annak a Heinrich Lübkének a főszereplésével is, aki német államfőként szintén hadilábon állt az angol nyelvvel, és aki 1962-ben állítólag így köszöntötte libériai vendéglátóit: „Hölgyeim, Uraim, Négerek!” (Ez utóbbi történet nem bizonyított, mint azt írtam ebben a 2005-ös bejegyzésben a Die Zeit anyagára hivatkozva.)

Lübkében és Kohlban még az is közös, hogy a német folklórban épp ők ketten versenyeznek egymással a németből tükörfordított You Can Say You To Me kifejezés elkövetője címért. A legenda különböző verzióiban valamelyikük állítólag így ajánlotta fel a tegeződést Ronald Reagannek / Bill Clintonnak / George Bushnak / az angol királynőnek vagy épp egy kanadai állami vezetőnek. A szintén megerősítetlen sztori annyira elterjedt, hogy még egy szintipop dalt is megihletett a nyolcvanas években.

Mother Superior – You Can Say You To Me, Mr. President (Extended Disco Version) 1985

Mother Superior ‎- You Can Say You To Me, Mr. PresidentLabel:OAK-Records ‎- OAK 4545007Format:Vinyl, 12″, 45 RPM, Maxi-Single Country:GermanyReleased:1985Gen…

Hogyan kerülhetett elő a Kohl-anekdota 2021-ben Magyarországon?

Bár a fent idézett Kohl-történet időről időre felbukkan valahol a magyar neten, idei aktualitását a Karácsony Gergely főpolgármester nyelvtudását hiányoló cikkek adhatták. Kohl hiányos nyelvismeretének példája – egy mondat erejéig – megjelent többek között abban a cikkben is, amely olyan politikusokat mutat be, akik nem beszéltek jól angolul, mégis jól elboldogulnak/elboldogultak a nemzetközi politikában.

De találtam a Facebookon olyan kommentet is, amely konkrétan a ham-hamos történetet idézte meg egy Karácsony nyelvtudásával kapcsolatos poszt alatt.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!