A laborból elszabadult vírus narratívája a járvány első napjaitól kezdve jelen van a közbeszédben. Az elmélet józanabb verziói véletlen balesetről tudósítanak, amelyet aztán eltussoltak az érintettek. A vadabb változatokban viszont azzal rémisztgettek, hogy a “biofegyver” szándékos kifejlesztésének célja a népesség kiirtása vagy épp a totális kontroll megszerzése. A különféle elméletek közös jellemzője: úgy állítottak biztosat a vírus eredetéről, hogy arra tudományos bizonyítékuk nem volt.

A járvány első szakaszának tudományos konszenzusa szerint a pandémiát okozó koronavírus természetesen fejlődött ki. A 2020-as vizsgálatok szerint a vírus közeli rokonságban állhat egy denevéreket megfertőző vírussal, amely valószínűleg egy közvetítő állaton keresztül került át az emberre. Bár a vírusok eredetével kapcsolatos kutatások általában hosszú időt – éveket – igényelnek, a WHO már 2020 áprilisában viszonylag magabiztosan állította, hogy az újfajta koronavírus – a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – természetesen fejlődött ki. 2021 februári sajtótájékoztatóján a szervezet kínai laborból kiszökött vírus teóriáját – ha nem is zárta ki egyértelműen – “felettébb valószínűtlennek” minősítette.

Nem mindenki dobná el a laboros teóriát

Persze a WHO álláspontjára lehet mondani, hogy az egészségügyi világszervezet Kínába látogató szakértőit a kulcshelyeknek még a közelébe sem engedték. Még úgy se, hogy a kínaiak több mint egy év alatt bőven eltakaríthattak volna minden bizonyítékot. Sőt még azt is hozzátehetik: “különben is tudjuk, kiknek a zsebében van a WHO“. De ilyet – bizonyítékok nélkül – legfeljebb az mond, akit nem zavar, ha komolytalannak minősítik.

Az elmúlt időszakban azonban – ahogy a Washington Post összefoglalója fogalmaz: hirtelen – újra a kutatók érdeklődési körébe került a korábban konteónak minősített laboros teória. És nem légből kapott feltételezések, hanem tudományosan alátámasztható hipotézisek alapján.

Glenn Kessler cikke szerint a teória korábbi tagadásának és az újsütetű érdeklődésnek több oka is van. Az egyik ilyen, hogy a 2020-as bejelentés óta sem sikerült minden kétséget kizáróan igazolni a természetes eredet közbenső láncszemeit. A hosszú ideig történő tagadáshoz pedig az is hozzájárulhatott, hogy a laboros teóriát gyakran komolytalanná tette a mesterségesen előállított és szándékosan a világra szabadított biofegyver elmélete. De nem segítette a tisztánlátást a téma átpolitizáltsága, bűnbakkeresésre való használata sem.

A Kína felől érkező (és nem érkező) adatok és információk átláthatatlansága azonban arra kényszerítette a tudósokat, hogy továbbra se engedjék el a laboros teóriát. Az elmúlt hónapokban több olyan mértékadó szakértő is jelentkezett a tudomány világából, akik szerint további erőforrásokat kellene fordítani a kérdés vizsgálatára. Merthogy szerintük a meglévő bizonyítékok a laboros változatot sem zárják ki.

Legutoljára 2021 májusában kérte 18 neves tudós a Science hasábjain, hogy vizsgálják ki rendesen a vuhani laborból szökött koronavírus elméletét. A levél aláírói nem kötelezték el magukat a laborból szökött vírus teória mellett, csupán amellett érveltek, hogy a WHO-nak ezt a lehetőséget is kimerítően meg kellene vizsgálnia.

Pro és kontra

A Poynter témával foglalkozó összefoglalójában megszólal a laboros teória hívei által előszeretettel idézett Richard Ebright mikrobiológus is. Szerinte pillanatnyilag nincs szilárd bizonyíték se a vírus természetes eredetére, se a laborból kiszivárgott vírus teóriájára – a rendelkezésre álló tudás azonban egyik verziót sem zárja ki.

A laboros hipotézis támogatói szerint elméletüket olyan közvetett bizonyítékok támasztják alá, minthogy például a járvány első ismert kitörési helye a veszélyes és különleges biológiai hatóanyagokkal, köztük koronavírusokkal is kísérletező vuhani labor közelében volt. Vagy hogy Vuhan közelében nem is él a természetben olyan denevérpopuláció, amelyhez a vírust kapcsolták – ami pedig a természetes eredetről szóló hipotézist gyengíti.

A Poynter idézi a laboros elmélet irányában szkeptikus tudósokat is, akik szerint viszont a közvetítő állaton keresztüli, természetes keletkezés elméletét igenis jobban alátámasztják a meglévő bizonyítékok, valamint a korábbi tapasztalatok. Ráadásul – érvelnek ők – a kezdeti járvány kirobbanása nem egy, hanem több vuhani vadállatpiachoz is kapcsolható. Szerintük valószínűtlen, hogy egy új vírus két különféle törzse is kiszivárog a vuhani laborból, hogy aztán olyan különböző piacokon jelenjenek meg, ahol egyébként pont SARS-CoV-2-re fogékony állatokat árulnak.

Más kérdés, mutat rá a Poynter anyaga, hogy egyelőre viszont még az sem egyértelmű, tényleg a vadállatpiacokon jelent-e meg először a vírus. Szóval van vizsgálnivaló még a kérdésben bőven.

Akkor a Titkosrejtélyekcsakneked.com-nak és társaiknak mégiscsak igazuk volt?

Korántsem. Az elmúlt másfél évben megjelent, laboros cikkek túlnyomó része mindenféle bizonyítékok nélkül előadott találgatás, konteó volt. A teória józanabb verzióiból “csupán” a tudományos bizonyítékok hiányoztak, de voltak olyan konteók is, amelyekből nem volt nehéz visszafejteni a világnézeti érintettséget, a politikai, nemzeti elfogultságot vagy épp az üzleti érdeket.

A kattintásvadász, konteós, áltudományos és elfogult oldalak nem tudományos igazságot kívánnak szolgáltatni, hanem az információhiányból adódó bizonytalanságot és az emberek félelmét lovagolják meg. Mindezt teszik néha ideológiai célzattal, máskor pedig anyagi haszonszerzés céljából. Néha pedig mindkettő benne van tevékenységükben.

Mivel meglévő emberi félelmekhez, vágyakhoz kínálnak megerősítést, az egészséges olvasói kétkedést sem kell letörniük. Vagyis állításaik igazolásához különösebb bizonyítékokra sincs szükségük. Az emberek kritikai hozzáállása ugyanis jóval alacsonyabb a meglévő hiedelmeiket, világlátásukat alátámasztó információk irányába.

Így történhetett meg, hogy – a szóban forgó példánál maradva – ezek a lapok egyszerre írhattak arról, hogy a vírust a kínaiak / az amerikaiak / Bill Gates / a gyógyszergyárak / a háttérhatalom képviselői szabadították a világra annak érdekében, hogy gazdaságilag összeroppantsák a világ többi részét / csökkentsék a népességet / totális kontrollt szerezzenek az emberiség felett / megszedjék magukat az oltásokból. Nem kell sok logika hozzá, hogy ráébredjünk: mind egyszerre nem lehet igaz.

Mit tehetnek ilyenkor a tényellenőrzők?

Olyat, amivel jól jönnek ki az ügyből, nem sokat. Bár a tudományos gondolkodásban benne van, hogy ismereteink folyamatosan változnak, és a tényekből gyorsan túlhaladott tudás lesz, sokak szemében akár hitelességi kérdéseket is felvethet egy-egy hangsúlyos tudományos álláspont esetleges változása. Ez a hatás pedig mind a tudomány, mind a témával foglalkozó sajtó irányában jelentkezhet.

Szóval egy ilyen kérdés kezelését nem nehéz elrontani. Például az eredeti álláspont mindenekfeletti, tényekkel szembemenő védelmével, vagy épp sunyizással, cikkek nyom nélküli törlésével. Ettől azonban nem tartok, és a tényellenőrző szervezetek átlátható működést előíró szabályai se nagyon tesznek lehetővé ilyesmit.

A PolitiFact, a Poynter intézet tényellenőrző oldala például – a legfrissebb tudományos fejlemények tükrében – épp a minap vizsgálta felül egy 2020 szeptemberi tényellenőrző cikkét, amit aztán – további bizonyítékok érkezéséig – archivált. Vagyis nem törölte, hanem – az átláthatóság jegyében – egy másik fakkba tette, magyarázó szöveggel. Plusz elkészült a fent a Poynter oldaláról idézett összefoglaló anyag is, a téma alapos körbejárásával, a különböző elméletek támogatóinak megszólaltatásával. Mindezt tették úgy, hogy még egyáltalán nincs tudományos bizonyíték a laboros elmélet hitelességére, csupán a lehetőséget nem zárják már ki olyan egyértelműen a szakértők.

Azt a vádat persze így sem fogják megúszni, hogy “titokban elismerték hazugságukat”. Vagy hogy, “ugye, mégiscsak a Titkosrejtélyekcsakneked.com-nak volt igaza”. És hogy nemsokára majd másról – a betegségről, az oltásról, a maszkban élő parazitákról és a járvány mögötti háttérhatalomról – is kiderül majd, hogy az “úgynevezett tényellenőrzőknek” abban is tévedtek. Meg különben is, “azt tudjuk egyáltalán, hogy ki ellenőrzi a tényellenőrzőket?

De minden váddal nem lehet foglalkozni. És nem is érdemes. A tényellenőrzőknek nem a saját korábbi, legjobb tudásuk alapján elkészült cikkeiket kell védelmezniük, hanem az aktuális tudományos álláspont alapján beszámolniuk az eseményekről. Még akkor is, ha a tényeknek a tudomány világában megvan az a rossz tulajdonságuk, hogy időről időre változnak.

De még ezzel sincs semmi baj, így halad a világ előre. Ahogy arra Samuel Arbesman alkalmazott matematikus is rámutat The Half-Life of Facts című könyvében: a folyamatos kiigazításokkal egyre előrébb kerülünk ahhoz, hogy megértsük univerzumunk működését.

Fotó: Clay Banks / Unsplash

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!