Egy Franz Kafkához kapcsolt anekdota szerint az író az 1920-as években egy berlini parkban találkozott egy kislánnyal, aki elveszített babája miatt sírdolgált. A szerző elhatározta, hogy kitalál egy történetet a világgá ment babáról, akinek a nevében naponta leveleket ír a kislánynak. Az alábbiakban a babaleveles történet rövid változatát Paul Auster Brooklyni balgaságok című könyvéből idézem:

“Kafka minden délután sétál a parkban. Gyakran Dora is vele tart. Egyik nap találkoznak egy kislánnyal, aki úgy zokog, a szíve szakad meg. Kafka megkérdezi tőle, mi baj, a lány pedig azt feleli, elvesztette a babáját. Kafka azonnal kitalál egy magyarázatot, mi történt. „A babád elutazott”, mondja. „Honnét tetszik tudni?”, kérdezi a kislány. „Onnét, hogy írt nekem egy levelet”, feleli Kafka. A kislány azonban gyanakszik. „Itt a levél?”, kérdi. „Sajnos nincs, otthon hagytam, de holnap elhozom”. Olyan meggyőzően adja elő, hogy a kislány nem tudja, mit gondoljon. Lehetséges, hogy ez a fura ember igazat mond? Kafka egyenesen hazamegy és megírja a levelet. (…) Másnap Kafka visszasiet a parkba a levéllel. A kislány már vár rá, és mivel még nem tanult meg olvasni, Kafka olvassa fel neki. A baba nagyon sajnálja, de megunta, hogy mindig ugyanazokkal éljen. Világot akar látni, új barátokat szerezni. Nem arról van szó, hogy nem szereti a kislányt, de változatosságra vágyik, ezért egy időre el kell válniuk. A baba megígéri, hogy mindennap ír és tájékoztatja a kislányt a dolgokról. Itt kezd a történet igazán szívszorító lenni. Nemcsak az a bámulatos, hogy Kafka megírta az első levelet, de még el is kötelezte magát, hogy mindennap ír egy újabbat, csak hogy megvigasztaljon egy kislányt, egy vadidegen kislányt, akibe véletlen botlott bele a parkban. Miféle ember csinál ilyet? Három hétig folytatta, Nathan. Három hétig. A valaha élt egyik legragyogóbb író arra áldozza idejét, egyre értékesebb és fogyatkozó idejét, hogy egy baba képzeletbeli leveleit írja meg.”

Más befejezéssel is terjed

A sztori más verzióiban a “baba” arról ír búcsúzó levelében a kislánynak, hogy férjhez ment és gyereket szült, ezért nem tér többé haza.

Olyan verzió is kering a neten, amely szerint Kafka vett egy új babát a lánynak, hogy azzal feledtesse a kislány fájdalmát – sőt még egy üzenetet is elrejtett benne.

“Végül Kafka, egyszer ‘visszahozta’ azt a babát (vett egyet), mondván hogy visszatért Berlinbe az utazásaiból. ‘Egyáltalán nem úgy néz ki, mint az én babám’ – mondta a lány. Erre Kafka átadott neki egy újabb levelet, amelyben a baba azt írta: ′Utazásaim megváltoztattak.’ A kislány megölelte az új babát, és boldogan vitte haza. Egy évvel később Kafka meghalt. Sok évvel később a már felnőtt lány talált egy levelet a babában. A Kafka által aláírt apró betűs levélben ez állt: ‘Mindent, amit szeretsz, talán elveszíthetsz, de végül a szeretet majd ezer más módon fog visszatérni.'”

Kafka baba levelek
Illusztráció forrása: Jordi Sierra i Fabra – Isabel Torner: Kafka and the traveling doll

Az alaptörténet ősforrása Kafka utolsó szerelme

A neten évek óta, visszatérően felbukkanó történetnek 2021 márciusában a Snopes járt utána. A legendavadász oldal cikke szerint a sztori forrása az író egykori partnere, Dora Diamant. Bár az évek során sok Kafka-kutató próbált konkrét bizonyítékokat találni az anekdotára, az állítólagos leveleket (vagy más, kézzel fogható bizonyítékot) senkinek nem sikerült megtalálnia. Ezért aztán a Snopes a sztorit bizonyítatlanként jelölte meg, hozzátéve azért, hogy a történet alapjait szakértők hihetőnek tartják.

A sztori egyik korai említése Ronald Hayman 1982-es Kafka-életrajza, amelyben azonban sem a régi pótlására vett új baba, sem az évekkel később a babában megtalált levél motívuma nem szerepel. A történetet Anthony Rudolf irodalomkritikus is megemlíti 1984-es cikkében, utalva rá, hogy a sztorit Dora Diamant személyesen mesélte az 1950-es években Kafka francia fordítójának.

A babalevelekről a Kafka-szakértő és -fordító Mark Harman is megemlékezik, az ő verziójában azonban Dora Diamant egy kicsit másfajta történetet mesél el a Kafka-hagyaték kezelőjének, Max Brodnak. Ebben a változatban jelenik meg többek között az újravásárolt baba is, amellyel Kafka a kislányt szeretné jobb kedvre deríteni.

Harman egyébként 2001-es berlini tartózkodása alatt megpróbált további részleteket, bizonyítékokat is felkutatni, de nem járt sikerrel. 2004-es esszéjében nem tartotta valószínűnek, hogy az egészet csak Dora találta volna ki. Egy hosszú, feltételezéseken alapuló eseménysor felvázolása után arról ír: még akár az is előfordulhat, hogy egy archívumból egyszer előbukkannak majd ezek a levelek is.

“Amíg a történet tart, a valóság megszűnik létezni”

Cikkvégi összegzésében a Snopes szerzője megjegyzi: bár nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy a babalevelek történetének jelenlegi formája valós, felturbózott vagy épp teljes mértékben kitalált, a példamese a mai napig hatással van az emberekre.

Népszerűségét pedig valószínűleg annak köszönheti, hogy támaszt és bátorítást nyújt a nagy veszteséget elszenvedőknek. Az újságíró ezzel kapcsolatban felidézi Paul Auster fenti karakterének gondolatait:

“Eddigre persze a kislánynak nem hiányzott a baba. Kafka adott neki másvalamit, és mire a három hét eltelt, a levelek kigyógyították a boldogtalanságból. Kapott egy történetet, és amikor valaki elég szerencsés, hogy egy történetben éljen, egy képzeletbeli világban, ennek a világnak a fájdalmai eltűnnek. Amíg a történet tart, a valóság megszűnik létezni.”

A nyitókép forrása: Larissa Theule – Rebecca Green: Kafka and the Doll

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!