Karácsonyi esszéjében az irodalomtörténész elmeséli: mind a közgondolkodásban, mind saját ismerősi körében egyre több pesszimista, szorongó, világégést váró embert lát. Mindezt annak ellenére, hogy – szavai szerint – tavaly épp “az emberiség történetének legsikeresebb évtizedét hagytuk magunk mögött” (lásd még Steven Pinker és Hans Rosling írásait). Ennek ellenére, írja, “az emberiség – legalábbis a nyugati ember – egyre rosszabbul érzi magát”.

És minderre a szorongásra idén jött a koronavírus, amely ideális tárgya lett a mindent elöntő szorongásnak.

“Ahogy a pestisjárványok idején, most is azonnal megjelentek a fertőzés létét is kétségbe vonó vírustagadók és a flagelláns halálvárók. Pedig a koronavírus nem pestis, még csak nem is spanyolnátha. Veszedelmes ellenfél, de soha egyetlen világjárvány ellen sem sikerült ilyen mértékű globális összefogást megvalósítani, amelynek eredményeként máris többféle vakcina kapott engedélyt” – írja.

Meglátása szerint a koronavírus egyre kevésbé tárgya a racionális diskurzusnak.

“A vírustagadó és a világvégeváró fake news egyszerre öntötte el a közösségi médiát, és komoly lapok címoldalain tűntek fel a félelmet gerjesztő, kattintásvadász címek. A világra nyitott, kritikusan gondolkodó barátaim váltak babonásan rettegővé. Nincs olyan óvintézkedés, amit elegendőnek találnának, és nincs olyan járványadat, amelyből nem a legrosszabb számot emelnék ki. A napi halálozási adatokat posztolják sírós szmájlival, de bármilyen javulás hírét teljes kétkedéssel fogadják. “

Nyáry úgy véli, hogy “az évek óta velünk élő irracionális szorongás végre megtalálta tárgyát, és ennek legtöbbször az emberi jogoknak – többnyire a szegények jogainak – a háttérbe szorulása az ára”.

A teljes cikket itt olvashatjátok el.

Fotó: Filippo Ruffini / Unsplash

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!