50 fertőzöttet hoznak a szanatóriumunkba. Nem engedhetjük meg, hogy elpusztítsanak minket, meg kell állítanunk a tömeges halálozásokat. Mindannyiunknak vannak gyerekei” – ez volt az a netes üzenet, amelynek hatására 2020 februárjában véres erőszakba torkollt egy tüntetés az ukrajnai Novi Szanzsariban.

A hatóságok a koronavírus miatt Kínából kimenekített ukrán állampolgárokat szerették volna karantén alá vonni a település egy szanatóriumában, de a városukat féltő helyiek barikádokat emeltek, és kövekkel támadtak a Kínából érkezők buszaira. Hiába állította a kormány, hogy az érintettek tesztjei negatívak, és csak a biztonság kedvéért szeretnék elkülöníteni őket 14 napra, a rémhíreket semmi nem állította meg. Bár az evakuáltakat végül sikerült elhelyezni a szanatóriumban, és a karantén lejárta után békében haza is térhettek, az eset jól mutatja, milyen hatása lehet egy megalapozatlan szóbeszédnek.

Azóta napi szinten megtapasztalhattuk, hogy még a legközelebbi ismerőseink közül is milyen sokan gondolják, hogy a Facebookon olvasott „csodapraktikák” – például a szaunázás, a hajszárítós orrba fújás, a 15 percenkénti vízivás, a sóoldatos öblögetés – jobbak annál, mint amit a tudomány javasol a koronavírus elkerülésére. Mindez persze nem újdonság: a hamis információkat nem a koronavírus-válság szülte, legfeljebb ilyen mértékben nem volt látható a jelenség.

A cikk célja nem az ítélkezés, hanem a ráébresztés: a hamis információkkal szemben senki nincs biztonságban. Az alábbi tippek fejben tartásával azonban könnyebben elkerülhetjük a megtévesztést.

Ismerjük meg döntéseink mozgatórugóit

Bár mindenki szeret magára racionálisan gondolkodó lényként gondolni, a valóságban sokkal többször támaszkodunk zsigeri érzéseinkre, előítéleteinkre, téves becslésekre, mint gondolnánk. Éppen ezért már azzal is ellenállóbbá tehetjük magunkat az álhírekkel, hamis információkkal szemben, ha tisztában vagyunk gondolkodásunk ezen sajátosságaival. Például hogy imádjuk a saját nézeteinket megerősítő információkat, és hogy ezek befogadásakor kritikai érzékünk gyakran kikapcsol. Vagy hogyha egy bizonyos veszélyről sokat hallunk a hírekben, hajlamosak vagyunk annak bekövetkeztének valószínűségét túlbecsülni. Esetenként pedig nem a tények alapján, hanem politikai hovatartozásunk mentén nyilvánítunk véleményt olyan komplex témákban, mint amilyen például a klímaváltozás vagy a koronavírus elleni védekezés.

Hogyan csap be minket az agyunk nap mint nap?

Legyünk tisztában az érzelmek hatásával

Figyeljünk oda jobban akkor is, ha egy adott információ a megszokottnál erősebb érzelmet vált ki belőlünk. A koronavírus például az egész világot megrémítette, márpedig a félelem ugyanúgy csökkenti a kritikai érzéket, mint az előző pontban említett gondolkodási hibák. Valahányszor egy információ halálra rémiszt, agyvérzésig felidegesít, vagy épp túlságosan is megörvendeztet minket, álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk végig: nem azért született-e a cikk abban a formában, hogy ezt a hatást érje el. Ha nem engedjük, hogy az infók befogadása során pillanatnyi érzelmeink vezéreljenek minket, kisebb eséllyel dőlünk be a megtévesztő információknak.

Ismerjük meg az adott téma alapjait és hiteles forrásait

A koronavírus pandémiára lefordítva ez a tanács azt jelenti: kisebb eséllyel tudnak minket átvágni fahéjas / fokhagymás / szódabikarbónás csodareceptekkel, ha tisztában vagyunk a járvány elleni védekezés ajánlott lépéseivel, a betegség lefolyásával, a vírusok természetével, stb. kapcsolatban. Mindehhez persze azt sem árt tudni, milyen hiteles forrásokban nézhetünk utána ezeknek az alapinformációknak. A koronavírusról például angolul a WHO oldalain lehet szakmailag megalapozott, mégis közérthető információkat találni, magyarul pedig többek között a Magyar Tudományos Akadémia portálján, vagy a Virológia Pécs facebookos oldalon olvashatunk hitelesen a témáról.

Tájékozódjunk többféle forrásból

Kutatás és kutatás, megszólaló és megszólaló között komoly különbség lehet. A koronavírus megjelenése után rengeteg, előzetes szakértői ellenőrzésen át nem esett kutatás bukkant fel a sajtóban a betegségről. Bár az ilyen típusú kutatások tartalmazhatnak hasznos információkat is, de ugyanígy hamis, alaptalanul rémületet keltő vagy épp a veszélyt elbagatellizáló információkat is – éppen ezért érdemes ezeket a tanulmányokat ennek tükrében olvasni. Legyünk óvatosak azokkal a cikkekkel is, amelyekben egy szakterületéről távolra merészkedő “szakértő” nyilatkozik valami “szenzációsat”, “megdöbbentőt” vagy “elhallgatottat”. De még ha témabeli is a megszólaló: egyetlen szakértő sem érthet mindenhez, és még a különböző virológusoknak is lehet más-más véleménye egy adott részletről. Ezért aztán próbáljunk minél többféle forrásból tájékozódni, és kerüljük a komplex kérdésekre túlságosan is egyszerű válaszokat kínáló “szakértőket”.

Ne dőljünk be a megalapozatlan elméleteknek

Összeesküvések igenis léteznek, jó példa erre a Volkswagen közelmúltbeli emissziós botránya vagy épp az amerikai titkosszolgálatok Edward Snowden által leleplezett titkos megfigyelései. Ezekről a machinációkról leginkább belső vizsgálatok vagy épp kiszivárogtatások révén tudunk, vagyis az állítások hiteles bizonyítékokon alapulnak. A manapság egyre népszerűbb konspirációs teóriák szerzői azonban nem “pazarolják” az időt bizonyítékokra, sőt igazából a saját elméletükön belüli ellentmondásokkal sem törődnek. Legyünk szkeptikusak minden olyan “titkos” összejátszást feltáró összeesküvés-elmélettel kapcsolatban, amelyben magukat egyszerre áldozatnak, egyszerre hősnek beállító ismeretlenek gyúrnak össze egymástól független eseményeket összekötve annak érdekében, hogy feltárják a valóságot “a mindent behálózó gonoszról”.

Miről ismerhető fel a konteós gondolkodás? Íme 7 jel!

Ismerjünk meg ellenőrző eszközöket

Legyen szó szövegek, képek vagy videók ellenőrzéséről, helyszínek vagy időjárási körülmények beazonosításáról, a neten rengeteg ingyenesen hozzáférhető ellenőrző eszközt találhatunk. Ismerjünk meg új eszközöket (mint amilyen például a képek hitelesítésében segítő TinEye vagy Google Images, a videók csekkolásához használható InVID böngészőkiegészítő), és gyakoroljuk ezek használatát rendszeresen. Természetesen nem kell minden elolvasott cikket, fotót vagy videót elemzés alá vetnünk, elég, ha csak azoknak nézünk utána, amelyeknek valamelyik része gyanút ébresztett. Ha pedig úgy érezzük, hogy az adott pillanatban túl sok az információ egy témával kapcsolatban, akkor sem történik nagy baj, ha pár napra kikapcsolunk minden hírforrást.

Megosztásainknak is hatása van

A közösségi oldalak, blogok és podcastok világában ma már bárkiből lehet hírforrás, így nemcsak az információszerzés során, hanem az információk megosztásakor is fontos a tudatosság. Előfordulhat, hogy egy hamis információ pont a mi megosztásunknak köszönhetően ér el emberek tíz- és százezreihez, aminek hatására tömegek kezdenek veszélyes gyógyítókúrába, vagy épp hagynak fel a vírus megelőzése érdekében javasolt tanácsok követésével. Miképp olyan is előfordulhat, hogy egy általunk is népszerűsített konteónak köszönhetően rongálnak meg majd félrevezetettek mobiltornyokat, blokkolva ezzel a tömegkommunikációt egy amúgy is vészterhes helyzetben. Tudatosítsuk magunkban, hogy az alaptalan infók megosztásával még jó szándék mellett is okozhatunk károkat. Ezért aztán ne osszunk meg semmit, mielőtt nem bizonyosodunk meg róla, hogy az adott információ valós tényeken alapul.

A fenti cikket eredetileg a HVG A Nő Extra című magazin 2020/1-es számába írtam.

Fotó: AronPW / Unsplash

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!