Mark Sargent laposföldhívő youtuber 2014-ben vált a téma megszállottjává, 2015 óta pedig saját csatornáján terjeszti az igét. Bár megainfluenszer nem lett belőle, a közel 90 ezer feliratkozó azért elég ahhoz, hogy a videói előtt megjelenő reklámokból megéljen, és a téma “szakértőjeként” rendre meghívják különböző laposföldes konferenciákra – mutat be egy tipikus konteós sikertörténetet Clive Thompson októberi Wiredben megjelenő cikkében.

Ezt az ismertséget Sargent – saját meglátása szerint – a YouTube ajánlórendszerének köszönheti, amely éveken át fűzte videóit hasonló témájú konteós tartalmak után, folyamatosan újabb és újabb közönséget szállítva ezzel csatornájára. 2019 elején azonban történt valami: az új nézők elmaradtak, és Sargent videói az ajánlókból is kimaradtak. Sőt a rendszer egy idő után egyenesen a mainstream média konteókat leleplező és kigyúnyoló videóit fűzte hozzá a laposföldes tartalmakhoz.

Ennek oka az ajánlórendszerért felelős mesterséges intelligencia módosítása volt, amelynek célja a hasonló konteók háttérbe szorítása volt.

Hogyan lett az ajánló algoritmus a növekedés motorja?

A YouTube-nál a 2006-os Google-felvásárlás idején még nem a konteók, hanem inkább a pornó- és lefejezős videók kiszűrése okozott komoly fejtörést. A félrevezetés persze már akkor is jelen volt a platformon, de a felhasználók inkább a videóikra való kattintás növelése érdekében használták. A magas nézettség ugyanis – az ajánlásokon keresztül – egyenes utat jelentett a még magasabb nézettséghez.

A megtévesztő kattintásvadászatnak a YouTube az évek folyamán sorozatos algoritmusváltoztatásokkal vetett véget. Egyrészt ajánlási rendszerében a klikkelés helyett a videó előtt eltöltött idő lett az elsődleges mérce, másrészt egyre nagyobb szerepet kaptak a felhasználókról összegyűjtött személyes adatok (keresési és videomegtekintési előzmények, életkor, stb.).

Az ajánló algoritmus fejlesztése a platform növekedésének kulcsfontosságú motorjává vált, és folyamatos változtatásával sikerült is hozni a nagyratörő célkitűzéseket. A felhasználók egyre több időt töltöttek a felületen, és a kisebb tartalomgyártók – mint például a fent említett Mark Sargent – is megtalálták “fizető” közönségüket. A YouTube hatékony promóciós eszköze lett a különféle dezinformációs kampányoknak és összeesküvés-elméleteknek, egyre extrémebb tartalmak felé terelve az erre fogékony felhasználókat.

A felismerést csak idővel követték cselekedetek

A túlhajtott növekedést aztán a felismerés és – az esetenként szintén túlhajtott – bűnbakkeresés időszaka követte. A 2016-os amerikai választás után kritikusok tömegei szálltak rá a tömeges és rejtett befolyásolást lehetővé tevő közösségi oldalakra – elsősorban a Facebookra és a Twitterre, majd idővel a konteók felerősítésében nagy szerepet játszó YouTube-ra is.

Az algoritmusok felismerték az emberi természet csúnya oldalát, és ez lett a közösségi oldalak növekedésének hajtóereje – idézi a Wired szerzője Hany Farid kutatót. A YouTube persze – ahogy sokáig a Facebook is tette – nem volt hajlandó magára venni a konteók felerősítésének felelősségét: szerintük nincs bizonyíték arra, hogy a konteók és a dezinformáció az átlagosnál jobban megmozgatná az embereket, és ezáltal nagyobb forgalmat generálna.

Fordulatot a helyzet kezelésében a 2017-es, 59 ember halálát okozó Las Vegas-i lövöldözés hozott, amely után a platformot valósággal ellepték a színészek közreműködésével megrendezett támadást kiáltó konteók – amit ráadásként maga a YouTube is megtámogatott. Az eset után a platform megerősítette moderátori csapatát, ráfeküdt a dezinformációs trendek elemzésére, és az alapból is tiltott gyűlöletbeszéd fogalmát kiterjesztette az Alex Jones-féle valóságtagadó, false flag narratívákra. Mindemellett a hiteles, minőségi források híradásainak előtérbe hozása is fontossá vált.

De mi legyen a határon táncoló laposföldesekkel?

A laposföldkonteó ebben a rendszerben egy ideig határesetnek számított: a szabályokat nem sértette meg, de a YouTube-nál azért nem voltak nagyon boldogok, hogy ilyen tartalmakat néznek felhasználóik. 2018 elején végül rájuk is lecsaptak, de nem a törlés, hanem a súlytalanná tétel eszközével. Vagyis – a Facebook gyakorlatához hasonlóan – az ilyen konteók elérését csökkentették, amihez azonban megint át kellett alakítaniuk algoritmusukat. Ennek a működésébe kapott betekintést a Wired szerzője személyesen is a cikke írása során.

Az egész folyamat az ún. határvonal tartalmak jellemzőinek kategorizálásával kezdődött, ami alapján hús-vér emberek elemezték videók tízezreit. A humán értékelőket a YouTube tájékoztatása szerint különféle világlátású, korú, nemű emberek közül válogatták ki, őket ellenőrző munkájuk során konkrét megválaszolandó kérdésekkel vezették, az egyes videókról pedig több értékelő válaszai alapján hoztak döntéseket. A különböző nézőpont segítette ugyan az elfogultság elkerülését, de egyben nehezítette a mesterséges intelligencia kiképzését – főként a leginkább megosztó politikai tartalmak értékelésénél.

Amikor ez az emberi közreműködéssel létrehozott példatár elkészült, segítségével a cég programozói hozzáláttak az algoritmus felkészítéséhez. Érdekes módon ebből a munkafolyamatból az derült ki, hogy például a videó vizuális tartalma egy kevésbé használható jel a tartalom megítéléséhez. Sokkal többet segítenek az adott videókra jellemző kommentek, a címek és az alatta lévő leírások, a videó szöveges leirata – vagy hogy a videó nézői milyen felvételeket tekintettek meg az adott videó előtt és után. A megvizsgált felvételeket az algoritmus végül nem mehet/nem mehet értékelésekkel látja el, hanem egy pontszámot ad, amit aztán az ajánlókat készítő mesterséges intelligencia beépít működésébe.

De miért kellett erre ennyit várni? És segít-e egyáltalán?

A rendszert a Wired cikke szerint 2019 januárjában kezdték bevezetni, és ennek hatását érzékelhették a példaként felhozott Mark Sargent mellett más laposföldhívők és chemtrailesek is. A YouTube saját, semleges forrásból nem ellenőrizhető adatai szerint a tavalyi év végére 70 százalékkal sikerült csökkenteni az ajánlásokból érkező határvonal tartalmak nézési idejét.

Hogy valami hatása valóban lehet a dolognak, azt Thompson cikke szerint az effajta tartalmak gyártóinak nyilvános panaszáradata, valamint az ezzel kapcsolatos tudományos kutatások egyaránt alátámasztják. A videomegosztó kritikusai szerint azonban szégyen, hogy a Youtube-nak ennyi időbe telt ráeszmélni bizonyos tartalmakkal kapcsolatos felelősségére, és hogy a konkrét lépéseket csak azután tette meg, hogy a közvélemény nyomása elviselhetetlenné vált.

És amikor már azt hinnénk, valami elindult a YouTube-nál, ami működik is, Thompson cikke rákanyarodik a pandémiára, és az azzal kapcsolatos, tudományos állásponttal szembemenő tartalmak youtube-os dömpingjére. Amit – bár állítólag megsokszorozott erővel próbálnak a cégnél visszaszorítani – nem nagyon sikerül megállítani. Vírusszkeptikus, nulla bizonyítékot felmutató, teljesen nonszensz, a vírus elleni küzdelmet azonban nagyon is befolyásoló videók érnek el többmilliós nézettséget, mielőtt a YouTube leszedné őket (ha egyáltalán).

És ami Thompson szerint még ennél is aggasztóbb: úgy tűnik, hogy a határvonalon működő szcéna már alkalmazkodott is az új rendszerhez. Lehet, hogy a YouTube-nak sikerült őket visszaszorítani az ajánlórendszeréből, de a kritikus nézettséget e szereplők ugyanúgy elérik – például egymást támogató hálózatok révén, amelyek gyorsan terjesztik e tartalmakat (mások mellett a Reddit, a QAnon közössége, vagy épp bothálózatok és neves influenszerek segítségével).

Ahogy Thompson idézi cikke végén Becca Lewis kutatót: az extrém tartalmak okozta problémát már akkor sem lehetne megoldani, ha a YouTube holnap megszüntetné ellentmondásos ajánlórendszerét. Mert amire igény van, az megtalálja a maga útját, és a YouTube egymaga nem fogja tudni megoldani ezt a kérdést.

Fotó: Rachit Tank / Unsplash.com

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!