A Financial Times közgazdász újságírója cikkében arról elmélkedik, hogy egy olyan krízishelyzetben, mint amit a koronavírus teremtett, a tisztességes szándékkal összegyűjtött és elemzett adatok fontossága felbecsülhetetlen. Olvasmányos, történelmi párhuzamokkal illusztrált cikkében a szerző – a járvány első hullámának tanulságai alapján – öt fontos tapasztalatot von le:

1. A számok igenis számítanak

A statisztika pótolhatatlan szerepet játszott az év elején még ismeretlen, láthatatlan és gyorsan terjedő vírus természetének megértésében. A témában begyűjtött adatok nélkül ma például nem tudnánk, hogy egy 90 éves ember számára a fertőzés nagyságrendekkel veszélyesebb, mint egy 9 éves számára. És ez még akkor is így van, hogy ha – a hírértékének köszönhetően – egy fiatal áldozat haláláról nagyobb eséllyel számolnak be részletesebben a lapok, mint egy idős emberéről. A kockázatok felmérése mellett a statisztikák segítenek a vírus előfordulási gyakoriságának és az esetleges gócpontok megállapításában is.

2. De nem mindegy, hogyan gyűjtik be őket

A számok gyűjtését és tálalását azonban sok minden befolyásolhatja. Az Egyesült Államokban például a politikai szándék, a szervezetlenség és az egészségügyi adatok kezelésének éveken át való hanyagolása egyaránt hozzájárult ahhoz, amit a Nature cikke egész egyszerűen adatkrízisnek nevezett. A politikai okokból kozmetikázott, vagy éppen csak átláthatatlanná tett számok a világ több országában is rontották a védekezés esélyeit azáltal, hogy az emberekkel elhitették, a járványnak vége, az élet visszatérhet a normális kerékvágásba.

3. Még a szakértők is inkább azt látják, amit látni akarnak

A szakértők is emberek, akiket befolyásolnak feltevéseik, érzelmeik, politikai szimpátiájuk és világlátásuk. Harford a brit korlátozások elrendelését hozza fel példaként, amelynek korábbi bevezetésével – véleménye szerint – több ezer haláleset megelőzhető lett volna, továbbá a korlátozások is rövidebbek lehettek volna. A szerző szerint e tévedés mögött az állhatott, hogy a kormány tudományos tanácsadói túl sokáig ragaszkodtak azokhoz az előrejelzésekhez, amelyek a kormány számára előnyösebb forgatókönyv lehetőségét vetítették előre, és csak késve fogadták el a valós helyzetet jobban kifejező modellek létjogosultságát.

4. A statisztika és a személyes tapasztalatok vegyítése előre is vihet

“Hiszek az adatokban, de amikor kevés az információ, körbe kell nézni és értelmezni a látottakat” – idézi Harford a fertőző betegségek egyik szakértőjét, Nathalie MacDermottot, aki már a vírus megjelenésének korai szakaszában rámutatott: valószínűleg túlzó a vírus akkor ismert halálozási rátája, és becslése szerint a valós érték valahol 0,5 és 1 százalék között lehet. Harford szerint mind a széles rálátást biztosító, reprezentatív statisztikai nézőponton alapuló perspektívának, mind pedig a szűkebb, de önmagában gazdagabb képet nyújtó, személyes tapasztalatnak megvannak a maga előnyei és hátrányai – a kettő megfelelő arányú összekapcsolása pedig pótolhatatlan meglátásokhoz juttathat.

5. A társadalom minden témában polarizálható

A pandémia első szakaszában úgy tűnt, hogy az érzelmek és előítéletek által vezérelt világunkban hirtelen visszanyerték jogosultságukat az adatok és a szakértők. A többség mintha felismerte volna, hogy a konkrét fenyegetés ellen csak a tények hozhatnak megoldást. Ez azonban nem tartott sokáig: az Egyesült Államok lakossága például gyorsan megoszlott ebben a kérdésben is. A maszkviselés néhány hónap alatt a politikai identitás egyik fő szimbólumává vált, és még az amúgy megfellebbezhetetlen szaktudású Anthony Fauciról is egészen mást gondolnak ma az Egyesült Államok republikánus illetve demokrata szavazói (előbbiek 32%-a, utóbbiak 78%-a tartja megbízhatónak). Ha egy témát egyszer behúznak a politikai küzdőtérbe, ott a tények hamar háttérbe kerülnek a hovatartozással szemben – példa erre Harford szerint a klímaváltozáshoz való hozzáállás is. A bizonytalanság, a szakértői álláspontok ellentmondásosságának és a kétségeknek a hangsúlyozása hamar megteremti a maga hazugságokra fogékony közönségét, mert ahol senki nem tudja az igazságot, ott az emberek abban hihetnek, amiben akarnak – írja Harford.

Cikk végi összefoglalójában a szerző arra figyelmeztet: jó dolog az egészséges szkeptikusság, de ennek túlhajszolása a bizonyítékokon alapuló világnézetet is alááshatja. Az egyetlen esélyünk a vírus leküzdésére – és egyben összetett világunk megértésére – a szükséges adatok gondos összegyűjtésében, azok igazságnak megfelelő és átlátható elemzésében, valamint az így nyert tudás megosztásában rejlik – ajánlja Harford.

Illusztráció: coronavirus.jhu.edu

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!