Az elmúlt hónapokban csúcsra járt megtévesztő információk áradata a világban. Mivel az emberek egy csomó kérdésre (még) nem kaptak megnyugtató választ a tudománytól (például a vírus természetével vagy eredetével kapcsolatban), alternatív forrásokból próbálnak tájékozódni. Ezen információk egy része inkább nevetséges, más részük viszont komoly veszélyeket rejt magában.

A Nature cikke azt a kérdést járja körül, hogy a tudósoknak mennyire kell részt venniük az álhírek elleni harcban egy ilyen kiélezett krízishelyzetben. Azaz

– fel kell-e használniuk tudásukat a közvélemény tájékoztatására, vagy úgyis csak pusztába kiáltott szó minden próbálkozás,
– ha rálépnek mégis erre az útra, mi annak a legcélravezetőbb módja,
– beleszóljanak-e a tudomány képviselői saját szakterületükön kívüli vitákba, vagy mindenki maradjon a saját kaptafájánál?

A lap által megkérdezett adattudós, Jevin West – aki egyébként a tudományos tévhitek felismerésében segítő Calling Bullshit projekt egyik társalapítója – úgy gondolja: a tudósoknak igenis van helyük az álhírek elleni harc frontvonalában. Szakmai válaszaikkal segíthetik a döntéshozókat a rossz döntések elkerülésében, a közvéleményt a járvány megismerésében, és – ami a legfontosabb – mindezzel életeket menthetnek.

Jó példaként hozza fel a Nature a Taiwan FactCheck Center tevékenységét, amelynek a szakértői rengeteg hamis gyógymóddal kapcsolatos szóbeszédet lepleztek le a járvány időszaka alatt. Vagy – hogy egy magyar példát is közbeszúrjak – a pécsi virológusok gyors reagálása a Facebookon szintén példaértékű volt.

De nem minden terepen lehetnek egyformán hatékonyak a tudósok – mutat rá West. Egyes téves tartalmakat a jóakarat és a tudatlanság párosa szül. Másokat a profit hajszolása: pénzt lehet például keresni a nem igazolt csodaszerek értékesítését támogató téves infókból, vagy épp szuperkattintékony kamuhírek hirdetési bevételre váltásából. Nem utolsósorban ott van a politika is, amely szintén szereti a maga hasznára hajlítgatni a valóságot.

West szerint utóbbi téves információkkal kapcsolatban kevesebb a mozgástere egy tudósnak. Ahol például azt terjesztik, hogy a koronavírust Barack Obama egykori amerikai elnök fejlesztette ki biofegyverként, ott egy tudósnak nem sok lehetősége van – jobban jár, ha marad a tudomány világában. Hatékonyabb módja az ismeretek terjesztésének az, ha a tudósok elérhetővé teszik magukat a tévhiteket kiigazító újságírók és tényellenőrzők számára.

Azzal kapcsolatban viszont, hogy a szakértők mennyire nyúljanak át más területekre, nincs egységes álláspont a lap által megkérdezett szakértők között. Az újságírókat kutatókkal összekötő Science Media Centre például azt kérte márciusban szakértőitől, hogy mindenki csak a maga területét érintő kérdésekben válaszoljon a médiának. Ezzel szemben a fent idézett Jevin West úgy véli: krízishelyzetekben inkább ösztönözni, mint korlátozni kellene a tudósok bevonását. Szerinte mindaddig, amíg az adott szakértő átláthatóan megjelöli szakterületét, pozitív lehet egy más terület más szemléletmódjának megismerése is. (Más kérdés, hogy idehaza épp egy magánkórház vezetője tett fel – majd vett le a felzúdulás hatására – egy olyan facebookos posztot, amelyben a szaunát vírusölő csodaszerként állította be.)

Nem mindegy a kiigazítás hangvétele sem, de erről a témáról már több cikket olvashattatok itt is. A szakértőkre nagyjából ugyanaz vonatkozik, mint nagyjából mindenki másra: a fő szabály a személyeskedés, mások lehülyézésének és a tudósi felsőbbrendűség kinyilvánításának a kerülése.

A Nature cikke végül egy nyolcpontos, a hamis információk felismerését segítő tipptárral zárul, amit már szintén milliónyi formában tárgyaltam az oldalon, de egy kis ismétlés sosem árt:

  • Forrás. Legyen gyanús minden olyan homályos, nyomon követhetetlen forráshivatkozás, mint például “egy olasz orvos“, “egy barátom orvos ismerőse”, stb.
  • Nyelvi igénytelenség. A megbízható források nagy része rendszeres és profi kommunikátor, így a nyelvtani hibák, elütések, központozási hibák, írásjelhalmozások, stb. szintén gyanút keltők.
  • Érzelmek kihasználása. Ha egy téma feldühít vagy megörvendeztet, légy résén – ugyanis a kamuhírezők is tisztában vannak azzal, hogy az ilyen típusú tartalmakkal különösen nagy megosztási számokat érhetnek el.
  • Ha már a megosztások. Legyen gyanús minden megosztásra buzdító szöveg is, ezek hátterében ugyanis sokszor csupán a hirdetési bevételekre hajtó nézettséghajhászás áll.
  • “Exkluzív információk”. Légy óvatos akkor is, ha az adott tartalomról más oldalak nem számolnak be – különösen, ha egyben valami nagy titok megismertetésével kecsegtetnek.
  • Kamu közösségi oldalak. A @BBCNewsTonight-hoz hasonló kamu twitteres profilok használata szintén bevett trükk. Magyar megfelelője e módszernek az ismert oldalak, tévék nevére hajazó kamu url-ek használata (például index-hirek.me, tv2-friss.com, stb).
  • A pénz követése. Gondolkodj el azon, kinek állhat érdekében az adott szenzációs állítás terjesztése.
  • Csekkolj. Ne csak a címet olvasd el, hanem a teljes anyagot is, majd vizsgáld meg a hírt részleteiben. Ha valamit gyanúsnak találsz, keress rá tényellenőrző oldalakon, hátha már valaki foglalkozott az állítással.

Fotó: Unsplash.com / engin akyurt

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!