Bár egyes Loch Ness környéki víziszörnyes legendák évszázadokra visszavezethetők, a világ nagy része 1933-as újságcikkek révén ismerte meg a skót tavat, és az állítólag benne élő szörnyet. A Loch Ness-i szörny legendája aztán az egész 20. századon végigvonult, sőt a hírekben a mai napig meg-megjelenik – igaz, évről évre egyre kínosabb PR-fogások képében.

Az Amikor… sorozat legújabb cikke nem a Loch Ness-i rejtély eredettörténete. Írásomban a “szörny” utáni nyomozás első hullámának hazai sajtóvisszhangját mutatom be, onnantól hogy “intelligens emberek” esküsznek rá, hogy látták a szörnyet, odáig hogy az egész valószínűleg nem több turisztikai fogásnál.

twitter.com/mohapest84

Lófej nagyságú kígyófej

Bár az Inverness Courier már 1933 májusában hírt adott arról, hogy egy helyi üzletember bálnára hasonlító lényt látott kiemelkedni a vízből (lásd fent), az Arcanum adatbázisa szerint a magyar nyelvű lapok csupán néhány hónapos késéssel cuppantak rá a Loch Ness-i rejtélyre. A témával foglalkozó első cikkek egyike Az Est 1933. október 21-ei, Őskori rémállat egy skót tengerszemben című kishíre volt.

Eszerint “Inverness skót község mellett, a Loch Ness tengerszemben hónapok óta fel-feltűnik egy titokzatos lény, amelyről senkise tudja, hogy micsoda. Óriási, körülbelül tíz méter hosszú, fémes, feketetestű viziállat, amelyhez hasonlót még soha senkisem látott. Hosszú nyakán lófej nagyságú kígyófej van, fényes, vastag testén két púp”.

A lap megemlíti, hogy a szörnyet már rengetegen látták, köztük – egy kis hitelesítés – “intelligens emberek, orvosok, mérnökök és városi tisztviselők” is. A hír arra az elméletre is kitér egy mondat erejéig, miszerint az úszó jelenség egyesek szerint a tengerszem mélyén megmaradt őskori állatok leszármazottja.

Lecsapolás kontra állatvédők

Az év végéhez közeledve egyre több lap kapta fel a témát, és a hazai olvasók további részleteket tudhattak meg Loch Ness hírességéről. A Kis Újság december 20-ai cikke szerint “a legnagyobb fókáknál húszszor nagyobb, és egyetlen ismert állathoz sem hasonlító” szörnyeteg csaknem mindennap felbukkan a tó közepén, körbeússza a tavat, majd újra lebukik a víz alá.

Megtudjuk, hogy a rengeteg észlelés hatására hivatalos városi és megyei bizottságok mentek ki a tó partjára, és nekik is sikerült megpillantani az állatot. A cikk szerint a téma az alsóházban is előjött: egy képviselő vizsgálóbizottság kiküldését követelte Skócia államtitkárától, egy másik pedig repülőgépes vizsgálatokat javasolt a helyzet tisztázására.

A Kis Újság híradása szerint miután egyes hatóságok a tengerszem lecsapolását javasolták, az állatvédők azonnal tiltakozásukat fejezték ki, ellenezve a “valamilyen őskori állatfajta utolsó megmaradt képviselőjének” megkínzását.

A szakértő szerint kicsi az esélye a tömeghallucinációnak

A Magyarság december 20-ai cikke – a tengeri kígyókról szóló legendák legjobb ismerőjeként bemutatott R. T. Gould Times-ban megjelent beszámolóját idézve – leírja: megvan a magyarázat végre arra a kérdésre, miként juthatott át az állat a tengerből a zsilipeken át észrevétlenül a tóba. Gould szerint a rejtély megoldása az lehet, hogy nagyobb szökőárak során a zsilipek víz alá kerülnek, és ilyenkor a tenger vize egy tíz kilométeres csatornán szabadon folyik a tóba. Márpedig egy ilyen helyzetben, az éjszaka leple alatt a szörnyeteg könnyen átjuthatott a tó vizébe – érvelt Gould.

A nyugalmazott tengerésztiszt – aki motorjára pattanva állítólag több mint 50 szemtanút kihallgatott a környéken – a legérdekesebb tanúként egy B. A. Russel nevű helyi tanítót nevezett meg, aki megfigyeléséről egy rajzot is készített. Russel arról is beszélt: az állat nyaka “a hattyúhoz hasonlóan görbült”, és “a nyaknál alig nagyobb feje” a vízből körülbelül másfél méter magasan állt ki. Más szemtanúk a nyak és a fej közötti, kopoltyúszerű nyúlványokról beszéltek, és többen látták állítólag az állat testét is, “amint három vagy öt púpszerű kiemelkedéssel és ritmikus kígyózó úszással haladt a vízben”.

Adatait összefoglalva Gould arra tippelt, hogy a Loch Ness vizében egy ritka hüllőféle rejtőzködik, méghozzá minden bizonnyal egy óriási tarajos gőte. A nyugalmazott tengerész kizárta, hogy a meglepően egyező adatok mind hamisak volnának, és hogy a szemtanúk tömeghallucináció áldozatai lennének. A Times-ban megjelent cikkében Gould a jövő nyári terveit is prezentálta: “egy gyorsjáratú, megfelelő fényképezőgépekkel, esetleg mozifelvevőgéppel felszerelt motorcsónakon akarja járni a tó vizét mindaddig, míg fel nem kutatja a titokzatos állatot és megbízható fényképfelvételeket nem készít róla“.

Húszezer fontos vérdíj – többszörösen bebiztosítva

December 30-án Az Est egy merész, ám több oldalról is bebiztosított felhívásról adott hírt. Eszerint Bertram Mills cirkusztulajdonos húszezer font sterling jutalmat ígért annak, aki a szörnyet élve a cirkuszába szállítja; és ígéretére mindjárt biztosítást is kötött a Lloyds-nál arra az esetre, ha valaki eleget tenne a feltételnek. A lap híre szerint a Lloyds elfogadta a biztosítást, és mindössze 80 font sterlinget kért érte.

Az Est közli a húszezer font kifizetésének feltételeit is: eszerint Mills csak akkor fizet, ha

– a szörny legalább hat méter hosszú és ezer font súlyú,
– tényleg olyan lény, amelynek fajtája kihalt (vagyis nem bálna, cápa vagy más honos víziállat),
– továbbá a szállítás 1934. január 25-ig megtörténik.

A lap londoni tudósítója azt is megjegyzi, hogy a Loch Ness-i szörny ügyét külföldön kevesebb tisztelettel tárgyalják, mint Angliában. Idézi például egy francia lap pikírt kommentárját, mely szerint a britek valószínűleg egy skót mozgó viszkiégetőt gondolnak tengeri kígyónak.

Szörnyinfláció az új évre

A rémlátomások az év végéhez közeledve átlépték a határokat. Az 1933. december 30-ai Esti Kurír arról adott hír, hogy “csaknem ugyanabban az időben két – egymástól több mint harminc kilométernyi távolságban levő – helyen látták felbukkanni a szörnyeteget”. Vagyis – így a brit lapok – jó eséllyel nemcsak egy, hanem két titokzatos lakója is lehet a tónak.

Az újság megemlíti azt is, hogy a skót tengeri szörnynek időközben egy ír riválisa is lett: Tarbery lakossága ugyanis a Shanon-folyó torkolatában egy óriási tengeri kígyót fedezett fel, és a szemtanúk között állítólag rendőrök is voltak. Az eset után Tarbery kikötőjének idegenforgalma jelentősen megnőtt, a tengeri kígyó azonban többé nem mutatkozott. Utóbbi esetről a Nemzeti Újság december 31-ei száma így számolt be, további megjelenéseket is megemlítve:

“Alighogy a skóciai monstrum soha nem remélt idegenforgalmi konjunktúrát eredményezett Loch-Ness térdszoknyás polgárainak, máris érkezik hír Írországból, hogy a Shannon-folyó torkolatánál, Farbert városka lakosai szintén hatalmas tengeri mamutot láttak (…) De nem is csak Anglia körül nyugtalankodnak a szörnyek. A Times Szymkarai jelentése szerint Szicilia mocsaraiban a vadászok csütörtökön több napos hajsza után végre tényleg elejtettek egy gigantikus arányú gyíkot, amelynek csupán a feje állítólag három és fél méter hosszú. Szóval az új esztendő szörnyinflációval kezdődik?”

Az Ujság 1934. január 4-ei cikke további eseteket tett hozzá a világszerte terjedő rémlátások listájához. A Loch Ness-környékiek, a “dúsképzelmű” írek és a szicíliaiak esete mellett a cikkben szó esik egy állítólag Valenciában megölt szörnyetegről, továbbá egy németalföldi vadászok által Délnyugat-Afrikában elejtett, ismeretlen állatfaj öt méter hosszú példányáról is.

December 31-én aztán a magyar olvasók végre fotókat is láthattak a világot foglalkoztató ügyről: sajnos nem a Loch Ness-i tóban köröző szörnyről, hanem annak párjáról – vagyis, ha pontosan akarunk fogalmazni: annak feltételezett egykori párjáról. Az Est képes beszámolója szerint ugyanis a szörny utáni kutatás közben a tó partján csontokat is találtak, amelyek a south-kensingtoni állattani múzeum tudósai szerint egy ismeretlen őskori szörny csontjai lehettek – akkori feltételezések szerint az élő szörny párjáé.

adtplus.arcanum.hu

Loch Ness-i szörny menni part

Nem sokkal azután, hogy szkeptikusabb tudósok felvetették, miért nincs nyoma annak, hogy egy ekkora termetű lény kárt tenne akár az élőkben, akár a növényzetben, a szörny kimászott a partra is. Legalábbis egy szemtanú beszámolója szerint, amelyről a Pesti Napló 1934. január 6-ai száma így adott hírt:

“Egy földbirtokos fia, aki motorkerékpáron robogott a tengerparton, majdnem összeütközött az óriás állattal. Meglehetős közelről megfigyelte és úgy találta, hogy a szörnyeteg 18 méter hosszú, másfélméter széles, felső teste vaskos, ehhez képest feje nagyon kicsiny, mellső testén két uszonya van, hasonló a fókáéhoz, hátsó testén pedig két hatalmas uszonyos lába.”

Egy ennél is rémisztőbb szárazföldi találkozásról számolt be az Erdélyi Lapok szerzője is 1934. január 16-ai cikkében. Eszerint egy Hoare nevű úr egy esti autózás során találkozott össze egy nagy testű állattal, amely a szájában egy kecskét tartott. A fénytől az állat megijedt, és pár másodperc múlva eltűnt a tó vizében. A hátrahagyott kecskét Hoare magával vitte, és tudósok azon nyomban nekiestek a fognyomok vizsgálatának. Sőt, másnap állítólag az állat vízilóéhoz hasonlító lábnyomait is megtalálták, amelyeket további vizsgálatok céljából gipsszel kiöntöttek.

A mozikba is bekerült

Nagy felzúdulást keltett a korabeli sajtóban az is, amikor 1933 végén Malcolm Irwing londoni mozifényképész kamerájával lekapta az állítólagos szörnyet. A kolozsvári Ellenzék 1934. január 23-ai számában így számol be a felvétel készítéséről és annak utóéletéről:

“Malcolm Irwing hosszú időn át motorcsónakon várt két turista társaságában arra a pillanatra, amikor a szörny az óriási kiterjedésű tó valamelyik pontján fölbukkan. Tizennyolc napon át figyeltek igy, mindennap legalább 12 órát töltve a tó vizén, amíg sikerült a Loch-Ness-i szörnyet fölvevő készülékük elé kapni. Csak a feje nem látszik. Az idő, mely a fölvételre rendelkezésükre állott, rövid volt, alig húsz másodperc. Ez azonban elég volt Malcolm Irwingnek, hogy egész sor fölvételt készítsen. A fölvételek kissé homályosak és szakértők számára nem egészen oszlatnak el minden kétséget. De a londoni mozikban bemutatott fölvételeken azért világosan látni egy óriási testet, amelyet a szörny törzsének lehet tartani s amely hirtelen fölbukkan és újra alábukik a vízbe. (…) Az angol közönség ezután a fényképfelvétel után már valósággal mosolyogja, vagy leterrorizálja azt, aki a szörny létezésében még kételkedni merészkedik.”

PRIMERA FILMACION DEL MONSTRUO DE LOCH NESS Malcolm Irvine 12 DIC 1933 CRIPTOZOOLOGIA

No Description

(A kapcsolódó leírás szerint a fenti videón Irwing 1933-as felvétele látható, de ezt nem ellenőriztem – inkább csak illusztrációként illesztettem be.)

Egyre több helyen pedzegetik az idegenforgalmi hasznot

Bár már az 1933-as tudósítások némelyike is utalt a jelenség életben tartásának turisztikai motivációira, itt most a Magyarság 1934. január 10-ei számának terjedelmes cikkéből idézek. Eszerint az emberi kíváncsiság és örökös borzongani vágyás eredménye az lett, hogy Loch Ness környékét egy csapásra fellendítette az idegenforgalom.

“Különvonatokkal szállították karácsonyra ide a közönséget és amennyi halászcsónak csak kapható volt a környéken, azt mind mesebeli nagyságú pénzeken bérelték ki az őshüllőre utazó látogatók. Olyan hasznot hozott ez az idegenforgalom a skótoknak, hogy odaát az írek megirigyelték és ők is rögtön felfedeztek egy még nagyobb őshüllőt az egyik öbölben. Az idegenforgalom erre ebbe az irányba is megindult, de csak néhány fejbeverésig tartott, mert kiderült, hogy a szenzációt egy ravasz parti kocsmáros találta ki. Az eset a Loch-nessi szörnyeteg tekintélyének is pillanatnyilag sokat ártott. Egyik kutató expedíció ugyanis, faágak közé beágyazva, felfedezett az öbölben egy néhai emelődarut, amelyet apálykor a víz úgy mozgatott, hogy időnként kikerült a felszínre. Erre a felfedezésre általános csalódás között a nagyközönség belenyugodott, hogy a lebegő emelődarut nézték a skótok ősvilági szörnyetegnek s az idegenforgalom egy csapásra meg is szűnt.”

Az Új Nemzedék 1934. január 26-ai cikke szinte már tényként írt arról, hogy “a fantasztikus őskori szörnyről szóló mesét” a “skót fjordok idegenforgalmának élénkítésére találtak ki ötletes emberek” – bár a magyarázat itt nem egy emelődaru volt, hanem egy állat. A lap szerint “kétségtelenül bebizonyult, hogy a loch-nessi tó titokzatos lakója nem egyéb egy jól megtermett oroszlánfókánál, amely nyilván a kaledoniai csatornán keresztül jutott az öbölbe s nem talált vissza az Északi tengerbe”.

Az Ujság ugyanaznap megjelent cikke korabeli londoni lapok feltételezései alapján azt sem tartotta kizártnak, hogy már ezt a szegény fókát is a skót szállodatulajdonosok hozták “ravasz üzleti érzékkel” a tóba. Arra példaként pedig, hogy a környékbeliek miféle trükkökkel próbálták életben tartani a rejtélyt, a lap beszámol arról az esetről, hogy pár nappal a „szörny“ lábnyomának tóparti feltűnése előtt valaki egy hatalmas méretű vízilólábat vásárolt egy liverpooli állatpreparátornál. “Az illetőnek a ‘lehető legszélesebb vízilóláb’ kellett s minden jel arra mutat, hogy ennek a preparált vízilólábnak a nyomai jelenlek meg három nap múlva a loch-nessi strand homokján, mint a szörny létezésének bizonyítékai” – írja az Ujság.

Az Új Nemzedék fent idézett írása szerint ezek után a környék turistaszállói sorra kiürültek, “a francia és amerikai turisták, akik karácsonykor százával érkeztek Skóciába a szörny felbukkanásának hírére, már szedik a sátorfájukat”. A híradás végül így zárul: “a szállodatulajdonosok azonban így is boldogok, hogy a szörny-attrakció révén legalább egy időre sikerült fellendíteniük a forgalmat s most, hír szerint, tanácskozásra gyűltek össze, hogy valamilyen újabb trükköt eszeljenek ki.”

A szörnyhívők csalódását jól összefoglalja a Nemzeti Újság 1934. január 26-ai, Epilógus című verse is:

Úgy látszik, a skót szörny körül
Szűnik már a sok nesz,
Nem soká lesz ujságtéma
Ama hires Loch-Ness.
Hire jár, hogy nem más a szörny,
Csak óriás fóka,
Mellyel világrekordot ért
Néhány ravasz róka,
Megmutatták — sok pénztárca
Tud erről tanuzni! —
Hogyan lehet egy fókáról
Sok emberbőrt nyúzni.

Persze azért korai volt a szörny 1934 eleji temetése. Bár Loch Ness a magyar lapok hírei közül egy időre valóban eltűnt, néhány hónappal később a szörny új mutációi jelentek meg előbb a közbeszédben, aztán hamarosan a sajtóban is, ami – kisebb-nagyobb fellángolásokkal – évtizedeken át kitartott.

Nyitókép: Fernando Venzano / Unsplash

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!