Ahol nincs információ, ott keletkezik – ez a mottója Szvetelszky Zsuzsanna pletykakutató és Bodor-Eranus Eliza közgazdász-szociológus A pletyka természete című új könyvének. Kötetükben a szerzők többek között

  • bemutatják a különböző tudományágak változatos pletykameghatározásait és elméleti kereteit,
  • megvizsgálják a pletykálkodás miértjeit, szereplőinek motivációit,
  • és szót ejtenek a pletyka természetéről, környezetéről és hatásairól.

Az alábbiakban ebből a könyvből idézek 8 emlékezetes gondolatot a pletykálkodásról.

Nyitásként íme a szerzők – Szvetelszky Zsuzsanna és Bodor-Eranus Eliza – fogalmi meghatározása arról, hogy szerintük mi is a pletyka:

“A pletyka ismerhető szereplőről szóló, lokálisan értelmezett, nem publikus információ. Legfőbb ismertetőjele a terjedés, amelynek minden lépése során átalakul. A pletykálás az emberi faj egészét tekintve egyetemes, a csoport hierarchiáját jelző dinamikus rendszerjellemző.”

Yuval Noah Harari történész a pletyka hozzájárulásáról az emberi együttműködés kialakulásához:

“A szociális együttműködés túlélésünk és szaporodásunk kulcsa. Az egyénnek nem elég az oroszlánok és bivalyok hollétét ismernie. Sokkal fontosabb tudnia azt, hogy a hordában ki kit utál, ki kivel fekszik le, ki becsületes és ki csalárd. (…) Az arról szóló információk, hogy kiben lehet és kiben nem lehet megbízni, azt jelentették, hogy kisebb hordákból nagyobbak lettek, és a sapiensek az együttműködés szorosabb és elvontabb formáit tudták kifejleszteni.”

Mikszáth Kálmán arról, milyen a pletyka:

“Nem ültetik, mégis megterem; nincsen sem apja, sem anyja, mégis legszélesebb az atyafisága: nem hívják meg az estélyekre, névnapokra, bálokra, mégis a legszívesebben látott vendég. Az arisztokrácia csakúgy szereti, mint a nép; otthonos mindenütt, Spanyolországban éppúgy, mint Amerikában. Az emberek szeretnek vele foglalkozni, dédelgetik, ápolgatják; nem csoda aztán, ha olyan gyorsan nő mint a hógomoly. Néha rásüt a napfény s mielőtt kárt okozna, elolvad mint a hógomoly, de gyakrabban nem olvad el, hanem súlyos kővé tömörödik s agyonzúzza azt a tárgyat, amelyik véletlenül eléje akad, éppen mint a hógomoly.”

Ujhelyi Adrienn szociálpszichológus az oversharingről, azaz a túlzott önfeltárás jelenségéről:

“… az információmegosztás egyik jellemző típusa, a pletyka a három K esetében terjed a legjobban: konfliktus, krízis vagy katasztrófa idején. Pszichoanalitikus beállítottságú szerzők úgy fogalmaznak, hogy az oversharing a tudatalattink kétségbeesett próbálkozása a szorongás kontrollálására.”

Daniel Kahneman közgazdasági Nobel-díjas pszichológus arról, hogy milyen fontos morális támpont lehet a pletyka az önkritika megfogalmazásához:

“Miért is érdekel bennünket a pletyka? Mert sokkal egyszerűbb, mi több, sokkal élvezetesebb mások hibáit azonosítani és nevesíteni, mint a magunkéival szembesülni. Még akkor sem könnyű megkérdőjelezni magunkban, miben hiszünk és mit akarunk, amikor jól mennek a dolgok, de különösen nehéz akkor, ha már nem halogathatjuk tovább – bár ismerőseink véleménye segíthet ebben. (…) Az értelmes pletyka komoly önkritikára indíthat: a munkahelyen és otthon is. Sokkal hatékonyabban segítheti a megfelelő döntéshozatalt, mint az újévi fogadalmak.”

Carl Gustav Jung gondolatmenete a híresztelésről mint a tiltott érzelmek, vágyak és félelmek szimbolikus kiélésének eszközéről – Hankiss Elemér összegzésében:

“… a hírképzés – legalábbis látszólag – személytelen folyamat, s e személytelenség alkalmat ad az embernek arra, hogy – többnyire öntudatlanul – belefogalmazza, belevetítse a továbbadandó hírbe a maga félelmeit és vágyait, indulatait és reményeit. Az ember itt valami fontos dologról beszélhet másokkal úgy, hogy közben megőrzi az ‘úgy hallottam’, ‘úgy hírlik’ inkognitóját, senki se ellenőrzi, senki se kéri számon, senki se tudja, többnyire még ő maga sem, hogy a hallottakat, amikor továbbadja őket, már észrevétlenül átalakították, átitatták az ő félelmei, vágyai és indulatai…”

Mark Zuckerberg Facebook-vezér az egyre komplexebbé váló nyilvánosságról, valamint az intimitás és a társas szféra közötti határ elmosódásáról:

“Az emberek számára természetesebbé vált, hogy azon túl, hogy mindenféle információt megosztanak, ezt egyre nyitottabban és szélesebb körben teszik … Ez egy társadalmi norma evolúcióját mutatja.”

És végezetül egy idézet – ismét csak a könyv szerzőitől – a korábban főként terepmunkás megfigyelésre építő pletykakutatás okoseszközökkel megtámogatott, ígéretes jövőjéről:

“A több pletyka mellé kifinomultabb és fejlettebb pletykakutatás is társul majd. (…) Tudni fogjuk, hány decibelre visszük le a hangunkat bizalmas információközléskor – vagyis pletyka közben -, mint ahogy azt is, milyen pulzusszámmal, mennyi idő alatt közöljük ezt az információt. Izzad-e közben a testfelszínünk, és ha igen, mennyire? Van-e fiziológiai, biometriai eltérés, ha pozitív pletykát közülünk, szemben a negatív pletykával? És mindez mennyire van összefüggésben a pletykavalóságtartalmával?”

Illusztráció: Unsplash.com

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!