A koronavírus világjárvány egyik kísérőjelensége az ezzel kapcsolatos információk dömpingje. Súlyosbítja a helyzetet, hogy egy olyan új vírusról van szó, amelynek eredetével, terjedésével és gyógyításával kapcsolatban még a tudományos világban is nagy a bizonytalanság. Az ennek köszönhetően megjelenő téves információk esetenként még a vírusnál is gyorsabban terjednek.

A hamis infók terjesztése mögött nem feltétlenül áll rossz szándék. Emberi sajátosság, hogy ha egy kérdésre nincs hiteles magyarázat, megpróbálunk mi magunk választ keresni rá. Egyszerre félünk és féltjük szeretteinket, próbáljuk visszaszerezni a kontrollt életünk felett és megóvni ismerőseinket. Vagy egyszerűen csak építeni a magunkról sugározni kívánt képet. A hamis infók megosztása azonban esetenként több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz.

Ebben az infodémiában nehéz eligazodni – a First Draft Too Much Information című online kurzusa ehhez nyújt segítséget. Végigcsináltam, hogy kigyűjtsem nektek a legfontosabb elméleti tanulságokat. Törzsolvasók nagy újdonságokat nem fognak találni benne, de egy kis ismétlés senkinek nem árt.

Tudatosítsuk magunkban: megosztásainknak hatása van

Amilyen könnyű rányomni a Megosztás gombra, olyan nehéz egy információ továbbításakor felmérni, hogy cselekedetünknek milyen hatása lesz. Megosztásunk vajon lájkok és kommentek nélkül eltűnik a süllyesztőben, vagy néhány óra alatt több tízezren osztják tovább? És mindez milyen reakciókat vált ki? Lehetséges, hogy egyetlen gombnyomásunk hatására emberek tömegei kezdenek majd veszélyes gyógyítókúrába, vagy hagynak fel a vírus megelőzése és a járvány visszaszorítása érdekében javasolt tanácsok követésével? Netán az általunk is népszerűsített konteónak köszönhetően rongálnak meg majd mobiltornyokat, blokkolva ezzel a tömegkommunikációt az amúgy is vészterhes időkben?

Mindannyiunk felelőssége, hogy facebookos hírfolyamunkban mennyire hiteles információk keringenek. Tudatosítsuk magunkban, hogy alaptalan infók megosztásával még alapvetően jó szándék mellett is okozhatunk károkat. Éppen ezért ne osszunk meg semmit, mielőtt nem bizonyosodunk meg róla, hogy az adott információ valós tényeken nyugszik.

Nem csak a saját megosztásainkért vagyunk felelősek

Barátot, nagyszülőt, nagynénit nehezebb leoltani hamis információk megosztása miatt, mint egy idegent. Bár egyszerűbbnek tűnik a megtévesztő tartalmakat megosztó ismerősöket törölni vagy szundiztatni, mégis vannak helyzetek, amikor érdemes közbeavatkozni. Például ha egy félrevezető állítás nagy nyilvánosságot kap, és a benne foglaltak veszélyesek lehetnek az emberek egészségére vagy a társadalomra.

Fő szabályként lehetőleg kerüljük a személykedést, az agressziót és az ismerős lehülyézését. Mutassuk ki, hogy megértjük a közzétevő érzéseit, linkeljünk be egy hiteles hírforrást a témával kapcsolatban, és magyarázzuk el, hogy az miért nyújt pontosabb képet a kérdésről. Arra is rámutathatunk, hogy az információ eredeti megosztójának mi lehetett a valós szándéka a poszttal, így a közzétevő haragja talán nem ránk, leleplezőre irányul majd, hanem a tartalom létrehozójára. További tippek a kamuhíreket terjesztő ismerősök kezeléséhez.

“Álhír” és “álhír” között nagy különbségek lehetnek

Sok kérdésre nincs könnyű és egyszerű válasz, nem lehet mindenre rásütni az “igaz” vagy “hamis” címkét. A megtévesztő infók sokfélék lehetnek: a teljesen légből kapott információktól kezdve az elfogult anyagokon át az eredeti kontextusukból kiragadva közölt megtévesztő infókig. Ugyanígy a terjesztők motivációi is különbözők lehetnek: a szándékos károkozás vagy politikai befolyásolás céljával keringetett megtévesztő információktól (dezinformáció) a segíteni kívánó emberek által terjesztett hamis információkig (misinformation, téves információ).

Ezért aztán a tényellenőrzéssel foglalkozó szakemberek nem is szeretik a széles körben használt álhír (fake news) kifejezést. Egyrészt a szó eredeti jelentése – vagyis a teljes mértékben kitalált cikkekre használva – nem fedi le az online térben terjedő összes megtévesztő tartalmat. Másrészt pedig mostanában olyasmire is ráragasztják ezt a címkét, aminek semmi köze az álhírekhez – például a független sajtótermékek politikusokra nézve negatív, kritikus anyagait is gyakran illetik ezzel a kifejezéssel.

Motiváció és forma alapján sokféle csoportosítása létezik az “álhíreknek”. Megtévesztő oldalakat bemutató gyűjtésemben én az alábbi kategorizáló rendszert használom:

  • Kitalált hírek,
  • Kattintásvadász cikkek,
  • Politikailag elfogult tartalmak,
  • Áltudományos cikkek,
  • Konteós cikkek,
  • Szatirikus anyagok.

A First Draft pedig az alábbi hetet emeli ki egy másik megközelítés alapján:

  • Szatíra/Paródia: a célja nem a károkozás, de sokan félreérthetik.
  • Hamis kapcsolat: a cím és a tartalom nem áll összhangban, és előbbi félrevezetheti a felületes olvasót.
  • Félrevezető tartalom: infók félrevezető használata mások besározása érdekében.
  • Hamis kontextus: egy valós tartalmat hamis kontextusban adnak közzé (például amikor egy valós videót úgy közölnek, mintha az más országban vagy máskor történt volna meg).
  • Csaló tartalom: valós és elismert források mögé bújnak (példa lehet erre egy formájában a BBC-re hajazó kamuoldal, vagy egy újság/személy kamu twitteres profilja).
  • Manipulált tartalom: egy valós tartalmat manipulálva adnak közzé a megtévesztés érdekében (például egy photoshopolt kép).
  • Kitalált/gyártott tartalom: 100 százalékban új tartalom, amelynek célja a megtévesztés és a károkozás.

Tartsuk fejben, hogy sokszor érzelmi válaszokat adunk egy információra

Általában azokkal a történetekkel tudnak a legkönnyebben megvezetni minket, amelyek valamilyen érzést – például dühöt, örömöt vagy félelmet – váltanak ki belőlünk. A koronavírus az egész világot megrémítette, a félelem pedig csökkenti az emberek kritikai érzékét. Ezért aztán – ha nem akarunk hamis információkat terjeszteni – ne engedjük, hogy az infók befogadása során az érzelmeink vezéreljenek minket. Ha egy cikk felidegesít, megrémít bennünket, álljuk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el: nem azért született-e abban a formában, hogy ezt a hatást váltsa ki belőlünk.

Fontos tisztában lenni a viselkedésünket befolyásoló rejtett mechanizmusokkal is. Bár szeretjük azt hinni, hogy döntéseinket racionálisan hozzuk meg, a valós életben sokszor inkább megérzésekre, előítéletekre és becslésekre hagyatkozunk. Hajlamosak vagyunk például a meggyőződéseiket megerősítő infókat előnyben részesíteni, vagy épp döntéseinket kizárólag az általunk elérhető információkra alapozni. Bizonyos esetekben egy könnyebb kérdésre válaszolunk az eredeti kérdés helyett: ilyen például, amikor nem a saját érdekünk szerint, hanem az általunk támogatott politikai erő állásfoglalása alapján döntünk vagy szólalunk fel. És ez csak néhány kiragadott példa gondolkodásunk sebezhetőségére, további kognitív torzításokról ebben a cikkben olvashattok.

Ismerjünk meg ellenőrző eszközöket, és gyakoroljunk

Legyen szó képek vagy videók ellenőrzéséről, helyszínek vagy időjárási körülmények beazonosításáról, a neten rengeteg ingyenesen hozzáférhető ellenőrző eszközt találhatunk. Az Urbanlegends.hu-n rendszeresen be is mutatom ezek használatát, sőt a how to-cikkek mellett olyan kérdésekre is választ próbálok adni, hogy hogyan NE keressünk a Google-ön, vagy hogy egy fotós miként befolyásolhatja egy kép hatását.

Ismerjünk meg új eszközöket, és gyakoroljunk rendszeresen – mondjuk egy játékos hoaxkvíz kitöltésével, vagy – ha az idegen nyelv nem akadály – a First Draft online tanfolyamain is kipróbálhatjuk magunkat. De ha már koronavírus: van itt egy magyar nyelvű online képzés is, amely ugyan alapvetően diákoknak készült, de más korosztályok számára is lehetnek benne hasznos tanácsok.

Ha pedig úgy érezzük, hogy az adott pillanatban túl sok az infó a koronavírussal kapcsolatban, akkor sem történik nagy baj, ha pár napra kikapcsolunk minden hírforrást.

Illusztráció: First Draft

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!