Összeesküvések igenis léteznek – jó példa erre a Volkswagen emissziós botránya, az NSA titkos megfigyelései vagy épp a dohányipari cégek fogyasztókat megtévesztő manőverei. Ezekről leginkább belső iparági dokumentumokból, kormányzati vizsgálatokból vagy kiszivárogtatások révén tudunk, leleplezésüket pedig az egészséges kritikai gondolkodás, a bizonyítékok és tények tisztelete, valamint a következetesség segíthetik.

A különféle gondolkodási minták mentén létrejövő összeesküvés-elméletek ezzel szemben anélkül terjednek akár hosszú időn keresztül is, hogy állításaikra bármiféle bizonyíték létezne – mutat rá Stephan Lewandowsky, az University of Bristol pszichológusa és John Cook, a Center for Climate Change Communication munkatársa a The Conspiracy Theory Handbook című online kiadványban.

Ezek a teóriák általában akkor terjednek erősebben, ha az emberek kiszolgáltatottnak érzik magukat, hiteles információk hiányában elbizonytalanodnak, egy “nagy” esemény kapcsán annak súlyához illő, “nagy” magyarázatra vágynak, vagy egyszerűen csak könnyítene a lelkükön, ha hibáztathatnának valakit a történtek miatt.

A konteók főbb jellemzői

Lewandowsky és Cook szerint az összeesküvés-elméleteket az alábbi jelek alapján lehet a legkönnyebben felismerni:

1. Ellentmondásosság | Az összeesküvés-elméletek gyártói annyira ellent akarnak mondani a “hivatalos” álláspontnak, hogy a saját elméletükön belüli ellentmondásokkal sem törődnek. A mostani járvánnyal kapcsolatban például egyszerre terjesztik azokat az elméleteket, hogy a koronavírust a kínaiak, az amerikaiak, Bill Gates, az 5G lobbi vagy a háttérhatalom szabadította a világra, miközben mindenki egyszerre értelemszerűen nem lehetett. Számukra azonban bármelyik magyarázat hihetőbb annál, hogy a vírus természetesen jött létre.

2. Túlzott gyanakvás | A hírekkel szembeni szkeptikusság normális mértékben hasznos lehet, a konteók gyártói és hívői azonban alaposan túltolják ezt a hozzáállást. Számukra minden hivatalos forrás, amely ellentmond az elméletüknek, az gyanús vagy hamisított. Ez a hozzáállás védi meg őket attól, hogy a tények elbizonytalanítsák őket elméletük iránt. Például minden tudós, aki arról beszél, hogy a vírus természetesen jött létre, az maga is részese az összeesküvésnek, vagy le van fizetve.

3. Gonosz szándék | Az összeesküvőknek a konteóhívők szerint mindig valami hátsó, gonosz szándékuk van, jóindulatnak ezekben az elméletekben nem sok helye van. A koronavírussal kapcsolatban terjedő konteók egyik visszatérő eleme a vírus szándékos elterjesztése annak érdekében, hogy a szereplők megágyazzanak egy több milliárd dolláros oltásbiznisznek.

4. Valami akkor sem stimmel | Bár a konteóhívők néha elhagynak teóriáikból idővel tarthatatlanná vált elemeket, azon nézetüket sosem engedik el, hogy valami nem stimmel. Valami bűzlik, vallják, és ez mindig elég nekik arra, hogy további alternatív magyarázatokat keressenek.

5. Üldözöttség és hősiesség | A konteósok gyakran állítják be magukat áldozatként, akiket az összeesküvők megpróbálnak ellehetetleníteni és elhallgattatni, de egyszerre tetszelegnek hősként is, akiket semmi nem tántorít el nemes céljuktól. A jelenlegi koronavírus-járvány két legnagyobb áldozata és hőse pillanatnyilag a korábbról is ismert konteópápa, David Icke, valamint egy Judy Mikovits nevű ex-virológus, akiről a Qubit cikkében olvashattok részletesebben.

6. Tényekkel szembeni immunitás | A konteóhívőket nehéz észérvekkel, számokkal, logikával meggyőzni, hiszen gondolati rendszerükben minden cáfolatként felhozott tény egy újabb bizonyíték saját elméletük helyességére. Szerintük ugyanis a konteó elleni bizonyítékok erőssége csak azt mutatja meg, mennyi erőforrást fordítanak az összeesküvők saját verziójuk – azaz az “álvalóság” – igazolására és terjesztésére.

7. Félremagyarázott véletlenek | Semmi sem véletlen – magyarázzák félre nagyon gyakran az egymással össze nem függő események közötti kapcsolatot a konteósok, akik mindenhol és mindenben mintázatokat találnak. Ezek közül persze csak azokat használják fel, amelyek elméletüket erősítik – példa erre az a koronavírussal kapcsolatos konteó, amelyben egyszerre jelent meg egy Netflix-sorozat, egy orvosi konferencia, a Gates-alapítvány és a kínai újév.

Mégis hogyan beszéljünk akkor egy konteóhívővel?

Mint arra egy korábbi interjújában Lewandowsky rámutatott: először is arra figyeljünk, mit NE tegyünk. Ne nézzük le a konteóhívőt, és ne nevezzük bolondnak vagy őrültnek – így talán nem veszi támadásnak mondandónkat. Legyünk empatikusak, és tálaljuk olyan formában az általunk valósnak vélt információt, ami a lehető legkisebb konfliktusban van konteós beszélgetőpartnerünk világlátásával.

Fontos azt is fejben tartani, hogy ha az emberek tisztában vannak annak a lehetőségével, hogy szándékosan vezetik félre őket, akkor az egyes információk korrekcióira is nyitottabbak lesznek. Ha például elmagyarázzuk, hogy az adott oldalon olvasott konteó egyedüli célja egy saját, bizonytalan hatékonyságú termék iránti kereslet növelése, azzal a konteóhívő természetes ellenkezését átcsatornázhatjuk az őt megvezető konteóterjesztő irányába.

De kihasználhatjuk azt is, hogy a konteókban való hit is egyfajta kritikai gondolkodás, csak annak szélsőséges változata. E gondolkodási mód elismerésével megteremthetjük a bizalmat a konteóhívő irányába, majd terelhetjük őt affelé, hogy ezt a hozzáállását ne csak a hivatalos hírek, hanem a konteók irányába is gyakorolja.

Fotó: pexels.com

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!