Donald Trump 2016-os megválasztása és a Brexit-népszavazás után divat lett vágyteljesítő közösségi médiás álhíreket faló társadalmunkat post-truth jelzővel ellátni. Ebben a világban az igazság többé nem számít, és a tények ellenében bármikor felsorokoztathatók “alternatív tények“.

Ezzel kapcsolatban tesz fel Rob Wijnberg, az újságírás megreformálását kitűző The Correspondent alapítója három kérdést:

– Mi az az igazság?
– Ha most valóban post-truth korban élünk, melyik igazságot hagytuk magunk mögött?
– Mi került a post-truth korban az igazság helyére?

Az igazság három formája

A kérdések megválaszolása előtt Wijnberg felvázolja az igazság három formáját és azok jellemző korszakait.

A metafizikai igazság koncepciója szerint az igazság a földi valóságon kívül létezik, így az ember számára elérhetetlen. Csak hinni lehet benne – ez a hit a vallások alapja.

A tudományos igazság elmélete szerint az igazság feltárható, méghozzá az ok, az észlelés és a kísérlet hármasa révén. Az emberek az igazságot e teória szerint a tudás révén érhetik el.

Az igazság harmadik értelmezése, a konstruált igazság elmélete szerint az igazság se nem transzcendens, se nem objektív, hanem egy általunk létrehozott, szubjektív “valóság”. Avagy Nietzschét idézve: nincsenek igazságok, csak interpretációk.

Wijnberg szerint a történelem folyamán mindhárom igazság jelen volt a társadalmak életében, de kortól és helytől függően más és más volt épp domináns. A 16. századig bezáróan a társadalmakban a metafizikai igazság volt az uralkodó, a 16-20. századig a tudományos igazság előretörését tapasztalhattuk, a 20. századtól pedig a konstruált igazság gondolatának szerepe nőtt.

Az igazság mint termék

Ha az igazságnak mindhárom formája jelen van napjaink társadalmában (is), akkor miért nevezik korunkat sokan igazságon túli társadalomnak? – teszi fel a kérdést Wijnberg a fogalmi tisztázás után. A válasz szerinte az igazság egy negyedik koncepciójában rejlik – ez pedig az igazság mint termék.

Wijnberg szerint az igazságot napjainkban a kereskedelem törvényei formálják, és ennek fő oka az információs infrastruktúra üzleti érdekeknek való alárendeltsége. Szerinte a világlátásunkat befolyásoló információk szinte teljes skálája – a tévéktől a könyveken át a híroldalakig – körülbelül 30 multinacionális vállalat kezében van, amelyeket elsősorban a profitmaximalizálás hajt.

Digitális infrastruktúránkat olyan magánkézben lévő gigászok uralják, mint például a Google, a Facebook, az Apple, a Huawei, a Microsoft vagy az Amazon. Közülük két vállalatnak – a Google-nek és a Facebooknak – a nevéhez fűződik javarészt annak az internetes üzleti modellnek az elterjedése, amelyet ingyenes szolgáltatások és fizetett hirdetések jellemeznek.

Az algoritmusok világa

Ez a koncentráció alapvetően változtatta meg Wijnberg szerint az igazság forrását. A modernizáció előtti világban a kinyilatkoztatás, a modern világban a tudomány, a posztmodern korban pedig a szubjektív tapasztalat szolgált forrásként. A poszt-posztmodern korban – ahogy Wijnberg nevezi napjainkat – pedig ez az algoritmus lett.

Szerinte világlátásunkra jelenleg a Google-kereső és a Facebok-hírfolyam homályban működő algoritmusai vannak a legnagyobb hatással. Ezek az algoritmusok jelentős mértékben meghatározzák, milyen információk készülnek, hogyan terjesztik őket, és hogy az egyes információfogyasztókhoz végül mely tartalmak jutnak el. Röviden: meghatározzák, mit hiszünk, tudunk és gondolunk a világról.

A digitális kapitalizmusnak ebben a világában Wijnberg szerint az igazság egy termék lett. A technológiai infrastruktúra azon terméke, amelyet hirdetési bevételekre épített, népszerűség vagy relevancia alapján válogató algoritmusokkal dolgozó monopóliumok dominálnak.

Wijnberg szerint az igazság többé nem az, ami helyes. Az igazság az, amire kattintanak.

Mennyi az igazság napjainkban?

Persze az igazságnak nem csak az internet lehet a forrása – ismeri el Wijnberg. Ott vannak a könyvek, a filmek, a dokumentumfilmek, a rádióműsorok, a tudományos lapok vagy épp mindennapi beszélgetéseink. Mégis, az online információs gigászok mélyen befolyásolják fogyasztási szokásainkat, politikai preferenciáinkat – röviden: világnézetünk sok fontos alakítóját.

Hogy ez kevesebb, több vagy épp csak másfajta igazságot jelent a korábbiakhoz képest? – teszi fel a kérdést Wijnberg. Szerinte társadalmunk nem tartalmaz több vagy kevesebb igazságot vagy valótlanságot, mint korábban. A fő különbség az, hogy most más források kezében van a hatalom.

Eddig az igazságot “professzionális információgyártók” – kormányhivatalok, a tömegtájékoztatás, egyházak, agytrösztök, egyetemek – készítették. Valótlanságok – pletykák, hazugságok, konteók formájában – is léteztek korábban, de jóval szűkebb körben terjedtek.

Mára azonban a Facebook és a Google algoritmusai aláásták a hagyományos “igazsággyártók” (politika, tudomány, média) monopóliumát, és ezzel párhuzamosan üzleti modellt kínáltak a korábban csak szűk körben terjedő hamis információk gyártóinak. A hagyományos elit korábban nagyhatalmú “igazsággyárosainak” jelenleg meg kell osztaniuk a hatalmukat mindenkivel, akinek az információs gigászok platformot nyújtanak – írja Wijnberg.

De nem ezt látja Wijnberg a legfontosabb különbségnek, hanem hogy ma már szinte senki nem érti pontosan az igazság forrását – az algoritmust. És ami még ennél is fontosabb szerinte, hogy igazából senki nem tehető felelőssé a platformokon terjedő információk valódiságáért.

Az igazság, akárcsak korábban is, továbbra is adott, felfedezett, kitalált és gyártott. De senki sem tudja már igazából, hogyan, ki által és mi célból – zárja cikkét Wijnberg.

Ha érdekel, mit gondol a post-truthról Yuval Harari izraeli történész, olvasd el eszmefuttatását az “igazságon túli” társadalomról itt.

Illusztráció: Jojakim Cortis és Adrian Sonderegger 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!