1. Kerüljük a szenzációhajhász nyelvezetet

Az olyan kifejezések használata, mint például a “gyilkos”, a “kilátástalan” vagy a “katasztrófa” ugyan garantálja a magas nézettséget, de egyben a félelmet és a pánikot is erősíti – márpedig erre egy járvány esetében a legkevésbé sincs szükség.

Ahogy azt Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fórumának vezetője is említette a hvg360-on közzétett hírszerkesztőségi ajánlásában: “a szenzációt most szükségtelen hajhászni, van az magától is”.

2. Kerüljük a pánikkeltő és sztereotip illusztrációt

Gondosan válogassuk meg és helyezzük kontextusba az illusztrációt.

Az Index képszerkesztői ezzel kapcsolatban – egy aktuális példa mentén – azt a javaslatot fogalmazták meg, hogy konkrét hírekhez próbáljunk minél pontosabb képet tenni: stimmeljen legalább a helyszín, a történés vagy a szereplő, de lehetőleg mindhárom. Ez persze nem mindig jön össze, ezért ha illusztrációs fotót használunk, írjuk alá: képünk illusztráció.

Bár a járvány Kínából indult el, a vírus terjedése nem egy nép vagy népcsoport kizárólagos felelőssége. Ezért kerüljük, hogy erre a meglévő sztereotípiára a cikkhez csatolt képekkel is ráerősítsünk. Ha például a vírus európai terjedésével kapcsolatos hírekhez keresünk fotót, lehetőleg ne ázsiai maszkos embereket válasszunk illusztrációként – még akkor sem, ha amúgy ilyenekkel tele van a szerkesztőségi rendszer.

3. Kerüljük a legrosszabb lehetőségről való spekulációt

Főként ne presszionáljuk a megkérdezett szakértőt, hogy akarata ellenére ilyesmiről beszéljen – csak hogy nekünk meglegyen az ütős címünk az anyaghoz.

4. Lássuk el az olvasókat konkrét tanácsokkal

Az ember természeténél fogva gyűlöli a bizonytalanságot. Ha valamiről nincs hiteles információja, olyan helyekről próbál tájékozódni, és ezáltal növelni saját biztonságérzetét, ahonnan nem biztos, hogy hiteles információt kap. A konkrét, ellenőrzött és hiteles információk terjesztése – a járvány visszaszorításán kívül – azért is hasznos, mert növeli az emberekben azt az érzést, hogy ráhatásuk van a történésekre.

5. Tereljük az embereket a hivatalos források felé

Fontos, hogy az újságírók növeljék az Egészségügyi Világszervezethez (WHO) hasonló szervezetekbe, valamint az egészségügyi szakértőkbe vetett bizalmat (persze csak ha az adott szakember hitelességéről előzőleg tájékozódtak).

Idehaza a koronavírussal kapcsolatos hivatalos tájékoztató oldal a magyarországi megbetegedések számát a Nemzeti Népegyészségügyi Központ, a nemzetközi helyzetet pedig a Johns Hopkins CSSE számai alapján frissíti folyamatosan.

6. Kutatás és kutatás között is van különbség

A vírus megjelenése óta sok, előzetes szakértői ellenőrzésen (peer review) át nem esett kutatás jelent meg a témában. Ezek némelyike ugyan tartalmazhat hasznos információkat, de ugyanígy hamis információkat is – amelyeknek nem szabad teret engedni. A megalapozatlan állítások terjesztésének elkerülése érdekében a nem ellenőrzött kutatások adatait – megjelenés előtt – ellenőriztessük független szakértővel.

7. Meg amúgy is: jó, ha több szakértő is kéznél van

A First Draft ajánlása szerint lehetőség szerint kerüljük, hogy mindig csak egy hivatalnok vagy szakértő elmondására támaszkodjunk. Egyetlen szakértő sem érthet mindenhez, és még a különböző virológusoknak is lehet más-más véleménye egy adott részletről.

8. Nem kell minden szóbeszéddel foglalkozni

Kerüljük, hogy egy szóbeszéd futótűzszerű terjedéshez épp a mi leleplezésünk adjon oxigént. Ennek megítéléséhez a First Draft az alábbi kérdések megválaszolását javasolja:

– Mennyien lájkolták/osztották/retweetelték/stb. az adott információt, és ez a hasonló témák hasonló számaihoz képest hogyan viszonyul?
– Az adott szóbeszéddel kapcsolatos vita egyetlen online közösségre korlátozódik?
– Észlelhető-e a pletyka más platformokon való megjelenése?
– Megosztotta-e már egy influencer vagy egy hiteles forrás a szóbeszédet?
– Beszámoltak-e már nagy médiatermékek a szóbeszédről?

9. A szóbeszédek megcáfolása során fókuszáljunk a tényekre

A First Draft korábbi anyagai szerint újságírók úgy is csökkenthetik egy szóbeszéd terjedését, ha annak megfogalmazásait nem ismétlik meg címeikben.

Ezt az ajánlásukat most úgy finomították, hogy a hírszerkesztőségeknek a különféle platformokra kell szabniuk címeiket, gondolva arra is, hogy bizonyos felületeken (például a közösségi oldalakon) a felhasználók nagy része megelégszik a címek átfutásával. Így pedig az is előfordulhat, hogy ezeken a platformokon a felhasználók épp tőlünk hallanak először egy bizonyos szóbeszédről, és – ha nem kattintanak bele a cikkbe – akár szándékunk ellenére is félrevezetjük őket.

Más a helyzet akkor, ha olvasóink a keresőből érkeznek, azaz már hallottak a szóbeszédről, és annak kulcsszavait használva akarnak rákeresni az információ valóságtartalmára. Ez esetben ugyanis a szóbeszéd egyes elemeinek címbe ültetésével éppenhogy elősegíthetjük a hír jobb keresőbeli helyezését, és azt, hogy az érdeklődők rátaláljanak cáfoló anyagunkra.

Ami a cikkek törzsrészét illeti: a szakértők a cáfolathoz az úgynevezett igazságszendvics módszerét ajánlják. Azaz cikkünket kezdjük mindig az igazsággal, ezt kövesse a szóbeszéd felidézése (lehetőleg kerülve annak speciális nyelvezetét), majd térjünk vissza újra a tények kifejtésére. Pszichológusok szerint ugyanis ha a szóbeszéd felidézével nyitjuk cikkünket, akkor – a későbbi cáfolat ellenére – növeljük az esélyét annak, hogy a későbbiekben az olvasó tényként emlékezzen vissza a szóbeszédre.

Az Urbanlegends.hu címei valószínűleg nem mennének át a First Draft-ajánlás ezen pontján, de ebben a 2018-as cikkben már kifejtettem – hogy minden pszichológiai okosság ellenére, hosszas mérlegelés után – miért döntöttem mégis a kérdőjeles címtípus használata mellett, odafigyelve azért a különböző felületeken való egyéni megjelenésekre is.

10. Cikkünk legyen könnyen befogadható

Különösen vonatkozik ez a tényekre és a konkrét tanácsokra, amelyeket célszerű valamilyen módon kiemelni (például a betűtípus megvastagításával). Legyünk egyértelműek, lehetőleg egyszerűek és rövidek, legfontosabb állításainkat pedig – ha lehetőségünk van rá – illusztráljuk infografikával. Különböző térképes megjelenítések esetén pedig figyeljünk arra, hogy félrevezető ábrázolással ne keltsünk az indokoltnál is nagyobb félelmet.

11. Ne nézzük le az olvasókat

Még akkor se, ha például azt a praktikát tervezzük megcáfolni, hogy a vörös hagyma, a fokhagyma és pálinka három napon át érlelt keveréke távol tartja a vírust. Ítélkezés helyett gyakoroljunk inkább empátiát, próbálva megérteni az emberek félelmeit és lehetőségeinek korlátoltságát a probléma megértésére. A nevetségessé tétel könnyen elidegenítheti az olvasót, aki – érzelmi érintettségében – jó eséllyel tényállításainkat is inkább kételkedve fogja fogadni.

12. Legyünk tisztában azzal, mire és hogyan keresnek rá az emberek a keresőben

Kövessük nyomon, hogy válsághelyzetekben milyen kifejezésekre és konkrét kérdésekre keresnek rá az emberek. Nézzünk utána, hogy ezekre a kérdésekre a kereső kiktől, milyen információkat szolgáltat, és amely téma esetében nincs hiteles anyag, azt a rést töltsük ki mi minőségi tartalmakkal.

A First Draft cikkét – amely a fenti tanácsokon kívül követendő példákat és további forrásokat is felsorol – itt olvashatod el teljes egészében.

Illusztráció: CDC / Unsplash.com

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!