Arról, hogy pillanatnyilag nem a deepfake a hamis képi infók gyártásának elsődleges eszköze, már többször írtam. A fejlett gépi intelligencia segítségével végrehajtott vizuális manipuláció jelenségével ettől függetlenül már most érdemes foglalkozni – például a szerkesztőségeknek, hogy tagjaik képesek legyenek megkülönböztetni a hónapról hónapra egyre profibb deepfake-videókat a valós felvételektől. És szó esett azokról a jóval egyszerűbb manipulációs technikákról is, amelyek során felvételek egyszerű megvágásával, lassításával vagy épp gyorsításával születnek megtévesztő tartalmak.

Mindeközben létezik a téves képi információknak egy még utóbbinál is egyszerűbb, ám hatékony módja: a kontextusukból kiragadott fotók és videók keringetéséről van szó. Azokról az esetekről, amikor például egy több éves algériai videót valaki úgy ad elő, mintha az azon látható esemény épp tegnap történt volna Németországban. Vagy amikor egy súlyos természeti katasztrófa után a netet néhány percen belül elárasztja egy állítólagos helyszíni videó, amelyről azonban – néha rutineljárásában, máskor sok-sok óra munka után – tényellenőrzők kiderítik: egy több évvel azelőtti, a világ egy másik pontján történt katasztrófáról van szó. Vagy amikor egy dokumentumfilm készítése során felvett videóját valaki olyan szöveggel teszi közzé a YouTube-on, mintha épp leleplezett volna egy migránsok vízbe fúlását imitáló propagandafelvételt.

A Conversation kognitív pszichológus szerzőjének, Lisa Faziónak a cikke szerint a megtévesztésnek ez a formája azért különösen veszélyes, mert a képek hatékony eszközei a közvélemény manipulálásának, valamint a téves információk terjesztésének. A képekkel ellátott hírek nemcsak több figyelmet vonzanak, ezáltal több lájkot és megosztást eredményeznek a közösségi oldalakon, hanem az illusztrálás hatására az emberek könnyebben elhisznek kitalált információkat is, amelyek aztán az adott eseménnyel kapcsolatos valós emlékeiket is átalakíthatják.

Ennek oka részben abban keresendő, hogy az ember az idők folyamán hozzászokott: a médiában bemutatott képek általában bizonyítékként szolgálnak az események megtörténésére. Másrészt egy kép segítségével könnyebben előhívható a memóriából a hozzá kapcsolódó információ, és ezt a könnyű hozzáférést az ember hajlamos összekapcsolni az adott információ – esetenként nem is létező – hitelességével.

A fentiek hatására már több szolgáltató és platform dolgozik azon, hogy a netre kikerülő képek több információval legyenek felcímkézve, többek között a fotó keletkezésének idejét és helyét, vagy épp eredeti közzétevőjét is megjelölve. Mindaddig azonban, míg ezek a próbálkozások működő és általános megoldássá nem válnak (ha egyáltalán valamikor így lesz), a felhasználókra marad az ellenőrzés feladata – írja Lisa Fazio. E munkát segíthetik az úgynevezett fordított kép- és videokeresők, amelyek segítenek felkutatni az egyes képek, videók eredetét és valós kontextusát (részletesebben lásd az 1-es pontban). De leginkább annak felismerése a legfontosabb, hogy a közösségi média felhasználójaként mindenkinek felelőssége van abban, hogy a platformon milyen – és legfőképp mennyire hiteles – információt oszt meg.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!