A divattervező és szalonvezető Rotschild Klára hírnevét még a Horthy-korszakban építette ki, de a második világháború utáni, megváltozott körülmények között is az élvonalban tudott maradni. Sikerének egyik titka az volt, hogy hihetetlen érzékkel űzte azt a két tevékenységet, amit ma a networking és az ön-branding szavakkal azonosítanak az üzleti életben.

Utóbbi része volt esetenként a legendagyártás, azaz olyan apró történetek elültetése a köztudatban, amikből később akár üzleti előnyt vagy hasznot is húzhatott. Ezek terjesztésében Rotschild nem mindig volt következetes: egyszer így mesélte őket, másszor módosított rajtuk valamennyit – de a végeredmény szempontjából ez nem sokat számított.

Simonovics Ildikó divattörténész Rotschild Klára – A vörös divatdiktátor című könyvében több ilyen történetet is megvizsgál; az alábbiakban e könyvből szemlézek öt ismert legendát.

1. Tényleg Rotschild Klára készítette Faruk egyiptomi király feleségének 1938-as menyasszonyi ruháját?

Simonovics szerint a legenda nem igaz, az uralkodó két választottjának egyike sem viselte Rotschild kreációját a jeles napon, mindkét esetben Párizsból, illetve Alexandriából rendelték a ruhákat. A legendát maga Rotschild Klára terjesztette magáról, a történet előjött többek között egy 1963-as Esti Hírlap-interjúban is. A divattervező és az egyiptomi királyi család között valóban volt kapcsolat (a Színházi Élet 1938 szeptemberében például hatalmas lelkesedéssel számolt be arról, hogy Rotschild divatbemutatója után az anyakirályné Nazli magának és lányainak egy teljes őszi gardróbot rendelt Kláránál), de nem az 1938-as mennyasszonyi ruha kapcsán. Közvetett bizonyíték erre Simonovics szerint például az, hogy a világra szóló lakodalom kapcsán Rotschildot sem a nemzetközi, sem a hazai sajtó sem említi. Pedig ha valaki, Rotschild Klára biztosan gondoskodott volna arról, hogy legalább itthon írjanak a mennyegző ruhaválasztásában játszott szerepéről – ahogy például egy évvel később, 1939-ben hirdetést jelentetett meg több lapban, hogy hazatért egyiptomi üzleti és párizsi tanulmányútjáról. Biztosan Rotschild szalonja készítette azonban a kor egy másik nevezetes esküvőjének, Horthy István és Edelsheim Gyulai Ilona 1940-es házasságkötésének menyasszonyi ruháját.

Részlet a Színházi Élet 1938/40. számából

Részlet a Színházi Élet 1938/40. számából

2. Rotschild Klára szalonját tényleg nem államosították, hanem ő maga ajánlotta fel a szolgálatait az államnak?

Simonovics könyve szerint ezt a legendát is Rotschild Klára terjesztette el magáról. Hírneve szempontjából ugyanis valószínűleg jobban hangzott, hogy az államosítási folyamatok elindításakor maga zárta be az üzletét, hogy aztán komoly feltételek támasztása mellett dolgozzon az államnak. Ez sem igaz azonban: Rotschild Klára Deák téri szalonját 1949 decemberében tényleg államosították, sőt egy ideig még annak a veszélye is fennállt, hogy egykori tulajdonosát kitelepítik. Ezt azonban végül Klára – valószínűleg jó kapcsolatainak köszönhetően – megúszta, sőt hamarosan ő lett a belvárosi luxusszalon vezetője.

3. Rotschild Klára tényleg sosem játszott rá a híres bankárcsaláddal való névrokonságra?

Bár Simonovics könyvében olvasható olyan visszaemlékezés is, miszerint Rotschild Klára a neve felől érdeklődő, külföldi kuncsaftjainak rendre elmondta, hogy ő nem rokona a hasonló nevű – Rothschild – bankárcsalád egyik ágának sem, mégis volt időszak, amikor a szalon – és az azt egyfajta propagandaeszközként használó Kádár-rezsim – igenis rájátszott a névhasonlóságra. A hatvanas évekbeli ruhákban ugyanis Klára szalonja a közismert família nevének írásmódját használta: Clara Rothschild, CR monogrammal – miközben a szalon homlokzaton is feltüntetett neve Különlegességi Női Ruhaszalon volt. Azaz – írja Simonovics – a külföldön jól csengő Rothschild név igenis hozzájárulhatott ahhoz, hogy a műhely kiemelkedjen a többi, kelet-európai divatszalon közül.

4. Jovanka Broznak tényleg volt egy próbababaként funkcionáló márványszobra Klára szalonjában, amit egy híres jugoszláv szobrász készített?

Ezzel a legendával már korábban is találkozhattatok az oldalon, Majtényi György K-vonal című könyve apropóján. Jovanka Broznak, Joszip Broz Tito feleségének, a szalon visszatérő megrendelőjének valóban volt egy állítható szabóbábuja a szalonban, azt azonban Párizsban készítették. A babával hírbe hozott neves szobrásznak, Ivan Mestrovicnak nem volt szerepe a történetben. Ahogy Simonovics írja: “nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy az ember rájöjjön, egy márvány mellszoborra nem lehet ruhát próbálni”. A fémvázás próbababa egy adott méretig alakítható volt, így a mindenkori főszabász az asszony hízásával párhuzamosan folyamatosan állítgatta. Amikor ennek a skálának a végéhez értek, vatelin feltekerésével terebélyesítették tovább a szalon egyik akkori alkalmazottja által csak “dzsörzével bevont láncos próbababának” nevezett bábut. A marsallné, aki több mint húsz éven át volt Rotschild kuncsaftja, egy alkalommal hálája jeléül egy hatalmas fehér orchideacsokrot és egy fehér uszkárt küldött ajándékba.

5. Rotschild Klára valójában nem is öngyilkos lett, hanem meggyilkolták?

A divat nagyasszonyát 1976. november 13-án holtan találták Petőfi tér 3. szám alatti lakása belső udvarán, ahonnan hetedik emeleti lakásából ugrott ki. Öngyilkossága okaként a közbeszéd hiúságát jelölte meg: Rotschild Klára ugyanis nem bírta elviselni fogai hiányát, ezért 1974-ben fogimplantációs műtétet hajtottak végre nála. A kezdetleges körülmények között végrehajtott eljárás után Klárának véget nem érő fájdalmai voltak, ami elől egy elkeseredett pillanatában a halálba menekült. A váratlan tragédia – no és a búcsúlevél hiánya – sokakban kételyt ébresztett az öngyilkosság teóriájával kapcsolatban. Simonovics szerint azonban – bár a szakmában többen is érdekeltek lettek volna a divatikon félreállításában – az aspiránsok egyike sem vetemedett volna gyilkosságra; az ezzel kapcsolatos pletykák később sem nyertek bizonyosságot. Simonovics szerint a fogatlanság miatt érzett elkeseredés, a kilökődéssel járó fájdalom mellett a kiszolgáltatottság érzete lehetett Rotschild öngyilkosságának oka, mert a divatkirálynő, akinek az egész élete a mukája körül forgott, nem viselte volna el a nyugdíjazást.

Nyitófotó: Fortepan.hu / Szabó Lóránt

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!