Ahhoz, hogy képesek legyünk utánajárni egy információ valóságtartalmának, a legtöbb esetben kitartásra, gyakorlásra, továbbá a digitális ellenőrző eszközök ismeretére és azok kreatív használatára van szükség – írja 2019 októberében kiadott útmutatójában (pdf) Shaydanay Urbani, a First Draft munkatársa.
Az alábbiakban az ebben a dokumentumban kifejtett ellenőrző folyamatot mutatom be röviden, a hozzá kapcsolódó kérdésekkel, tippekkel és eszközökkel.
A 0. lépés: józan ész és egészséges kételkedés
Mielőtt bemutatnám a First Draft útmutatóját, saját tapasztalataim alapján ajánlanék egy nulladik ellenőrző kört is. Minden egyes alkalommal, amikor egy kép vagy szöveg hitelességét akarjuk megállapítani, álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk át, hogy amit látunk, olvasunk, annak van-e egyáltalán értelme.
A világban rengeteg profi történetmesélő és tehetséges Photoshop-szakértő dolgozik mások befolyásolásán. De egy ismerősünket egy 3 méteres ember mellett megörökítő fotó – még a legprofibb kidolgozás ellenére is – gyanút kell ébresszen, hiszen ilyen magas ember nem él a Földön.
Első körben tehát a józan eszünket használjuk – vágyaink, félelmeink és egyéb érzelmeink kizárásával, a túl-jó-hogy-igaz-legyen szűrő gyakori alkalmazásával. Mint azt sokan tették például az alábbi videóval kapcsolatban.
A gyanú megfogalmazódása után keressünk rá mások véleményére a témáról – hátha valaki már elvégezte helyettünk a nyomozást. Ez lehet egy hozzászólás az adott bejegyzés alatt, vagy egy újságíró oknyomozó munkája. Keressünk rá a Google-ben a megfelelő szavakra (a szövegben szereplő nevekre, számokra, egyéb kulcsszavakra), és tegyünk mellé tényellenőrzésben használt kulcsszavakat (például kamu, átverés, fake, hoax, stb).
Ha e lépések után sem sikerül megállapítani egy kép vagy szöveg hitelességét, magunknak kell elvégezni a tényellenőrzés lépéseit. És ebben segít a First Draft útmutatója.
1. Eredetellenőrzés
Legelőször is nézzük meg, javasolja a dokumentum, hogy a megvizsgálandó tartalom első és eredeti megjelenéséről van-e szó. Ha nem ezzel kezdjük ugyanis a nyomozást, a munka további lépéseiben tévútra futhatunk.
Mivel az online dezinformáció az esetek nagy részében képek és videók formájában terjed a leghatékonyabban, ebben a fordított képkeresés (illetve videokeresés) segíthet a legtöbbet.
A Google képkeresőjét többféleképpen is igénybe vehetjük: feltölthetjük az adott képet (vagy bemásolhatjuk annak url-jét) a kereső megfelelő helyeire, vagy – ha Chrome böngészőből dolgozunk – a vizsgálni kívánt képre jobb egérgombbal kattintva választhatjuk a “Képkeresés ezzel: Google” opciót.
A TinEye nevű szolgáltatás annyival tud többet, hogy itt beállíthatjuk azt is: az adott képből a legrégibbeket sorolja előre (Sort by oldest). Hátránya, hogy a Google hasonló szolgáltatásánál kisebb adatbázisból dolgozik, így kisebb arányban talál egyező képet.
A First Draft elsődleges tippje azonban a RevEye Reverse Image Search nevű böngészőbővítmény, amely a vizsgálandó képet többféle keresőben végigfuttatja – például a Google mellett az orosz Yandexben vagy a kínai Baiduban is.
A képkeresőkhöz hasonló eszközök videók ellenőrzésére is léteznek: ezek egyike a Chrome és Firefox böngészők alá telepíthető InVID kiegészítő.
Végezetül hasznos lehet, ha az egyes tartalmaknak a net mélyebb bugyraiban is utánanézünk: a Redditen való kereséshez használjuk a TrackRedditet, a 4chan tartalmaiban pedig a 4chan Search segítségével böngészhetünk.
2. Forrásellenőrzés
Ha megvan az eredeti tartalom, járjunk utána, ki osztotta meg, és milyen más tartalmakat tett közzé a feltöltő, stb. Derítsük ki, a megosztó azonos-e a készítővel. Ennek megállapításához nemritkán a telefont is fel kell emelni, ami azért – amatőr tényellenőrzés esetén – túlmegy az elvárásokon.
Mindenesetre próbáljunk minél több információt összegereblyézni a közzétevőről: például ugyanazzal a felhasználói névvel regisztrált-e más közösségi oldalakon, keressünk rá fordított képkeresővel a profilképére, stb.
Szóba jöhet annak megállapítása is, hogy esetleg valós személyről vagy egy botról van-e szó. Ezzel kapcsolatban azonban a First Draft óva int: az ebben segítő szolgáltatások eredményei gyakran pontatlanok, és nem is az a fő kérdés, hogy egy adott profilt bot üzemeltet-e, hanem hogy botként végez-e rendszeresen dezinformációs tevékenységet.
A First Draft e kérdéskör kapcsán is bemutat néhány hasznos programot. Ezek egyike például a Tweetonomy, amely annak feltérképezésében segít: mikor csatlakozott egy adott illető a Twitterre, ott milyen posztokat osztott meg, átlagosan mennyi bejegyzést ír egy nap, ebből mennyi a saját tartalom és mennyi a retweet, kinek a tartalmait osztja meg a legtöbbször, milyen hastageket használ, stb.
3. Időpontellenőrzés
Minden közösségi oldali bejegyzésnek van egy időpecsétje. Ezzel kapcsolatban érdemes tisztában lenni azzal, hogy ezek nem a készítés, hanem a feltöltés időpontját jelölik (persze csak ha nem egy előre vagy vissza időzített bejegyzésről van szó). Plusz a feltöltés pontos időpontjának meghatározásában azt is jó tudni, melyik szolgáltató milyen időzónát használ.
Egy tartalom készítésének időpontját a file metaadatainak elemzésével határozhatjuk meg. Fotók esetén ebben az ún. Exif-adatokat vizsgáló Jeffrey’s Image Metadata Viewer segíthet, amely többek között rávilágíthat: egy adott fotó mikor, hol, milyen eszközzel készült. Már ha ezek az adatok megvannak még a fájlban. Túl azon ugyanis, hogy a készítő eltüntetheti ezek nyomát, törli majdnem minden közösségi oldal is a kép feltöltésekor.
4. Helyszínellenőrzés
A közösségi oldal bejegyzései gyakran tartalmaznak helyszínre vonatkozó információt, ez azonban nem jelenti azt, hogy az adott tartalom ott is készült. A geocímkézés könnyen manipulálható, miképp az sem biztos, hogy az illető az eredeti helyszínen töltötte fel a tartalmat.
Egy fotó vagy videó helyszínének beazonosítása során az egyik legfontosabb a megfigyelés készségének fejlesztése, vagyis hogy észrevegyük a beazonosítást segítő részleteket. A First Draft egy korábban bemutatott online tanfolyamában te is próbára teheted magad ezt fejlesztő feladatokkal, például amikor egy függővasút színe, egy építészeti stílus vagy egy félig látható hotelnév segítségével kell meghatározni a helyszínt. De bemutattam már annak a közösségi nyomozásnak a történetét is, amely során egy kivégzés felelőseit kutatták fel tényellenőrzők.
Ami az eszközöket illeti: a Google Utcaképet és Google Térképet ma már talán nem kell külön bemutatni. Ezekkel a szolgáltatásokkal utánanézhetünk, hol készült valójában egy fénykép. Persze ezeken kívül léteznek más térképszolgáltatások is, és a First Draftnak van is egy videója arról, melyiket mikor érdemes használni.
5. Motiváció feltárása
Ebben a fejezetben a készítő nem kényezteti el az olvasót. Egész egyszerűen azért, mert – mint fogalmaz – szinte lehetetlen megállapítani: valaki miért készít el vagy posztol egy tartalmat, mi a szándéka vele. Meg lehet például kérdezni az illetékeseket motivációikról, de egyáltalán nem biztos, hogy valós válaszokat kapunk.
Mindenesetre – ha valaki mégis rászánná magát – az alábbi kérdések megválaszolásával talán előrébb juthat a motiváció feltárásában:
– A képek rögzítője véletlenül volt szemtanúja a rögzített eseménynek?
– A közzétevő profilja azt sugallja, hogy az illető aktivista vagy agitátor lenne?
– Található-e kapcsolat a kormánnyal, egy adott céggel vagy szervezettel?
– Az illető tagja-e bármely olyan online közösségnek, amely egy adott ügyet képvisel vagy támogat?
A dokumentum végén a készítő kedvenc ellenőrző eszközeit egy könyvjelző szolgáltatásba gyűjtötte, amit itt érhettek el.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
„a vizsgálandó képet többféle böngésző képkeresőjében végigfuttatja – például a Google mellett az orosz Yandexben vagy a kínai Baiduban is.„ – Se a google, se a yandex, se a baidu nem böngésző.
( https://hu.wikipedia.org/wiki/Webböngésző )
Feltével, hogy az ellenőrzésre javasolt módszertanban említett “dolgok” már eleve nem hamisítottak, nem “interpoláltak”, vagy más módon “manipuláltak”. Amúgy pedig az már eleve gyanús, amikor azt mantrázza a médiamuki, hogy “a tények makacs dolgok”, mivel a jogászok is több tény “állásából” tájékozódnak, ezt nevezik tényállásnak, valamint “Egy tanú nem tanú”(Unus testis nullus testis). Aztán van, amikor a véleményt nevezik ki ténynek, vagy a vélelmet. És így tovább.
Persze, hogy nem böngésző. Elírtam, de javítottam. Köszi!
Európai téridő,
erről a témáról is olvashatsz itt:
http://www.urbanlegends.hu/2018/09/tenyisten-halott-gondolatok-a-tenyek-mindennapi-hasznalatarol/
… de jelen esetben nem vinném el ennyire filozófiai irányba a kérdést.
Ezek az eszközök, módszerek nem abban segítenek, hogy kiválassz egy abszolút igazságot a sok vélemény közül, hanem például abban, hogy leleplezd, ha valaki egy 2011-es képet úgy ad el, mintha az tegnap történt volna, egy tunéziai fotót rómaiként mutat be, vagy ha magát K. Juditként beállítva ágál naphosszat vmi ellen, de valójában csak egy bot, ami egy moldáv háziasszony internetről leszedett fotóját használja profilképként.
Elég sokat ülök a gép előtt, nyugdíjas vagyok, egyedül élek. Nem vagyok egy internetguru, de rettenetesen bosszant-amikor első pillantásra lehet látni, hogy hamis a baba, de osztogatja boldog-boldogtalan. Én pl. rengeteg hírdetéssel találkozo, “csodaszerekről” Miközben az oldal autókereskedéssel foglalkozik, vagy olyan magyar orvosra hívatkozik, aki nem szerepel a névjegyzékben, vagy 3-4 különbözőcég különböző dolgot árulva ugyanazt a fotót használja. És ezeknek az oldalknak mindegyikén egy csomó gusztustalan undort keltő hírdetés van, naná, hogy jól jön nekik a megosztás. Sajnos az a baj, hogy már az eddig komolynak hítt forrás is belekerül valamelyik politikai irányzat hálójába, és az ilyeneknek már nem hiszek. Egyszóval a pénz lett az Isten. Pénzért a lelküket is eladják.
Egy ingyenes újságban mindig egész oldalas hirdetés a csodaszerekről, fura mód mind csak most, csak nálunk akciós, 50-90
% kedvezménnyel csak 11900 Ft (mindig pont ennyi!). Egy áltudományokkal foglalkozó oldal is írt erről: ott kiderült, hogy a hallást javító csodaszer nem más, mint egy sima, olcsó fülmosó.
Más. Videómegosztón is van sok áltudományos dolog, de ha valaki kommentben odaírja ezt, meg hogy “általános iskolai tudással is látható hogy…” mindig van több válasz, aminek a lényege, hogy “hülye vagy!” Meg persze a kormány is hülye, meg a befektetők is, hogy egy erre nem adnak pénzt. Egyetemi tanárok előadásait is kommentálják: “végig hülyeséget beszél” – mert hát gondolom olvasott egy áltudományos könyvet, és abban más volt.
Netes hírportálok: a másik politikai oldal portálja természetesen bizonyos személyek blogja, álhírportál. Meg a híreket, egyes politikusok mondanivalóját úgy csűrik-csavarják, hogy a hírbe egész más kerül, mint amit az a politikus mondott. Valamikor látható, hogy csúsztatás, máskor nem annyira, sokszor azért, mert (főleg másik oldalon lévő) politikusokról sok mindent el tudunk képzelni.
Olyan is van, hogy komolyan vehető újságok, portálok is felülnek egy álhírnek – ott is emberek dolgoznak, ők is tévedhetnek. Ha viszont ott megjelent egy álhír, már veszi is át mindenki, hiszen így már hiteles forrásból van, egy komoly laptól, tévétől, portáltól.