2018 októberében a Facebookon jelent meg az a felhívás, amely kimondatlanul azt sugallta: az egyik neves budai cukrászda azért nevezte át Eszterházy-tortáját, hogy alkalmazkodjon a megváltozott kulturális kánonhoz.
“TOMBOL AZ ELMEBAJ! A DAUBNERNÉL az ESZTERHÁZY tortát átnevezték ESZTY TORTÁRA!!!! (3.650 Ft/kg Diós lap, diós tejhabkrémmel összetöltve. Teteje fondánnal áthúzva és csokoládé forgáccsal körbeszórva). Gondolom nemsokára ki is írják, hogy liberálisokat, baloldaliakat (zsidókat, cigányokat, migránsokat, hajléktalanokat stb.) nem szolgálunk ki. Esküszöm, hogy a lábamat nem teszem be ide többé! Ti is tegyetek így!”
A bejegyzés alatt egyre-másra gyűltek a további bojkottálók:
– “Végeztem!”
– “Fölháborító! Mi is bojkottáljuk ezért őket.”
– “Jesszusom, igy kezdődik….nem hiszem el! El kell menni ebből a mocsok orszagból, addig is bojkottálni a cukraszdájukat!”
Mivel annyira nem vagyok benne az élelmiszeripari sztenderdekben, hogy egyből tudtam volna a megoldást az átnevezésre, első körben megnéztem a Web Archive adatbázisában, mikori a szóban forgó torta daubneres linkje. A válasz: 2015 februárjában már létezett az eszty-torta link, azaz már akkor így hívták a terméket.
Aztán egy párperces netes keresés után a miértre is meglett a válasz: az átnevezés a Magyar Élelmiszerkönyv szigorításával kapcsolatos. Néhány évvel ezelőtt ugyanis az agrártárca rendeletbe foglalta a kötelező hozzávalókat, hogy így garantálja a hagyományos sütemények és húskészítmények minőségét. De – mint arról a HVG 2017-es cikke is ír – sok készítő inkább átnevezte termékeit:
“Az eddigi szigor alól is könnyen kibújt ugyanis az, aki akart. Alig látni ma krémes vagy franciakrémes elnevezésű süteményt a cukrászdákban és a boltokban, az indiánerfánknak pedig végképp nyoma veszett, amióta – 2014. április 1-jétől – szigorú előírásokat betartva lehet csak használni az úgynevezett hagyományőrző termékneveket. (Az akkori lajstromba a krémesek mellett a dobostorta, a rigójancsi és az Eszterházy-torta is bekerült.) (…) De még jó nevű cukrászdák is hajlanak az átnevezésre, bár nem feltétlenül csibészkedésből: így a Daubner például nosztalgiatortaként árulja a dobosnak látszót, az Eszterházyt Esztyként, bejgli helyett pedig diós vagy mákos tekercset lehet rendelni nála karácsonyra.”
Hát így lett a szabályozás alól való kibújás gyakorlatából politikai törleszkedés vádja, majd pillanatok alatt bojkottfelhívás. Azóta egyébként a bejegyzés már nem elérhető, de – mint kiegészítésként megküldték – egy hozzászóló révén a kérdéses Facebook-poszt alatt is meglett a megoldás, bár ez sem nyugtatott meg mindenkit.
A címlapfotó alapja: Wikipédia / Deror_avi
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
Engem azért ezek után az is érdekelne, hogy van-e értelme akkor az Élelmiszerkönyvbeli szigorításnak. Úgy tűnik, hogy ahelyett, hogy segítené a hagyományos termékek fennmaradását, éppen, hogy kiirtja azokat, legalábbis a használt nyelvből.
Ha már a Daubner is trükközik, akkor ki, hol tartja be vajon az előírásokat? Vagy azért kényszerül trükközésre egy jónevű cukrászda, mert az Élelmiszerkönyv éppen a változó vásárlói ízléshez, elváráshoz igazodó recepteket, ezáltal a kifinomultabb, jobb ízű és/vagy egészségesebb süteményeket nem tolerálja?
Először is leszögezném, nem az Élelmiszerkönyv a hibás. Az egy jó kezdeményezés, hogy megőrizzük a minőséget.
A hibás a fogyasztó, ebben meg partnere a gyártó. Sajnos be kell látni, “olcsójánosok” vagyunk. Legtöbbször nem a minőséget nézzük, hanem az árat. Az Élelmiszerkönyv szigorítása előtt 199 forintért már lehetett “virslit” kapni! Na az vajon, milyen lehetett? Volt kolléganőm az olcsó és nagy bonbonos dobozokat szerette, mert az volt az elve: “Nem baj, ha nem olyan finom, de legalább jó sok van benne”, és ette a szart, mert neki így volt jó.
Aztán a gyártókat sem kell félteni! Több példát lehetne hozni, én csak néhányat említenék.
Sok-sok éve lehetett kapni U*B* kínai édes-savanyú csirkéhez szószt. Nagyon finom és gazdag volt, rendszeresen főztünk vele. Először csak a bambuszrügy tünedezett el belőle, aztán szép lassan a többi zöldség. Végül azt vettük észre, hogy jóformán csak paradicsom, só, cukor, fűszer, meg ízfokozó van benne.
Vettem én már “magyar üzletláncban” 1 l-es olajat. Igaz, hogy már az üzletben sem igazán “stimmelt vele valami”, otthon láttam, hogy csak 0,9 l-es! (Idén Horvátországban 1.25 l-es olajat is láttam)
Régen a tejföl 2 dl-es volt. Azután már csak 1,8 – 1,75 – 1,5! Lassan már ott tartunk, a csomagolás nehezebb, mint az áru.
Mindez azért, mert spórolunk, spórolunk, spórolunk!
A “jó minőség” – “nagy mennyiség” – “alacsony ár” hármasból csak 2 teljesülhet, de abban az olcsó ár mindenképpen benne van!
“Ha már a Daubner is trükközik”.
Már miért trükközne? Kínál egy Eszty nevű tortát. Mi ebben a trükk. Senki sem gondoljy Eszterházynak, mivel azt úgy hívják, hogy Eszterházy. Lehet, hogy az Eszty még finomabb is az Eszterházynál.