Az új optimistákról korábban már írtam. Ők azok, akik az egyre rémisztőbb világ képét festő híradások ellenére úgy gondolják, hogy az emberiség a történelem során még nem élt ennyire békés világban. Szerintük az emberek különféle pszichológiai torzítások foglyai lettek, és ha e torzításoknak a történelem előtti időkben még volt is a céljuk, a média által befolyásolt mai világban csak félrevezetnek minket. Míg a potenciális veszélyforrásoktól való rettegés egykor a túlélést jelentette az ősember számára, napjaink világában a sok – minket talán nem is fenyegető – veszélyforrásról hallva úgy érezhetjük, a dolgok sokkal rosszabbak, mint egykor.

Enlightenment Now

Az új optimisták egyik vezéralakja Steven Pinker nemrégiben új könyvvel jelentkezett. Az Enlightenment Now ugyanazt az optimista szemléletet viszi tovább, mint a szerző előző kötete, amelyben Pinker arról írt részletes adatokkal alátámasztva: az erőszak a történelem során folyamatosan csökkent. Optimista világképét a neves harvardi pszichológus azzal egészíti ki, hogy manapság nemcsak nagyobb békében élünk, hanem az emberek világszerte boldogabbak és szabadabbak is, többek között a tudománynak és a humanizmusnak köszönhetően. A könyvet minden idők legjobb olvasmányának minősítő Bill Gates a blogján kiemelt néhány érdekes adatot Pinker munkájából. Eszerint

– manapság 37-szer kisebb az esélye a halálos villámcsapásnak, mint az 1900-as évek elején (többek között a meteorológiának, az oktatásnak és a városiasodásnak köszönhetően),
– az 1920-as heti 11,5 órához képest ma mindössze másfél órát töltünk mosással,
– egyre kevesebben halnak meg munkavégzés közben,
– a globális IQ átlagos értéke pedig tízévente 3 ponttal nő.

A fejlődés nem optimizmus kérdése

Ami miatt mindezt felidéztem, az az, hogy április végén kikerült a netre Pinker új TED-előadásának videója (egyelőre csak angol felirat van hozzá, de a magyar is csak idő kérdése). Ebben Pinker elmondja: nem optimizmus vagy pesszimizmus kérdése, hogy világunkat jobbnak tartjuk-e a korábbi világoknál. Az emberi jólét összetevőinek meghatározása szerinte közmegegyezésnek örvend (a jólét többek között tartalmazza az egészséget, a fenntarthatóságot, a prosperitást, a békét, a szabadságot, a biztonságot, a tudást, a szabadidőt és a boldogságot), ezek a kategóriák pedig mérhetők.

Is the world getting better or worse? A look at the numbers | Steven Pinker

Was 2017 really the “worst year ever,” as some would have us believe? In his analysis of recent data on homicide, war, poverty, pollution and more, psycholog…

Előadásában Pinker bemutat néhány számot ezen összetevők közül:

– A várható életkor a világtörténelem nagy részében 30 év körüli volt – ma ez 70 fölöttire nőtt, sőt a világ fejlett részében 80 fölé.
– 250 évvel ezelőtt a világ leggazdagabb országaiban a gyerekek harmada nem élte meg az ötödik születésnapját. Ezzel szemben mára a világ legszegényebb országaiban is 6 százalék alá süllyedt ez a mutató.
– 200 évvel ezelőtt a világ népességének 90 százaléka rendkívüli szegénységben élt – ma ez a szám 10 százalék alatti.
– A történelem nagy részében a nagyhatalmak állandó háborúban álltak egymással. Most erre (legalábbis direkt formában) évtizedek óta nem volt példa, de csökkent a háborúk és a halálos áldozatok száma általában is.
– A demokrácia ugyan kapott egy pofont Venezuelában, Oroszországban, Törökországban, és a populizmus terjedése fenyegeti Kelet-Európát és az Egyesült Államokat is, de az elmúlt évtizedben a világ kétharmada demokráciában élt, ami szintén rekord a világtörténelemben.
– Csökkent az esélye annak, hogy gyilkosság, autóbaleset, munkahelyi baleset vagy természeti katasztrófa halálos áldozatává váljunk.
– A 17. században még az európaiaknak is csupán 15 százaléka tudott írni vagy olvasni – ma a világ 25 év alatti lakosainak 90 százaléka.
– A 19. században a nyugati országok lakói heti több mint 60 órát dolgoztak – ma kevesebb mint 40-et (és még durvább csökkenés mutatható ki a házimunkára fordított időben).

Miért nem látjuk ezeket a változásokat?

Pinker szerint mindezek ellenére is hajlamosak vagyunk borúsan látni a világot, aminek egyik oka az elérhetőségi heurisztikának nevezett jelenség. (Ismétlés a tudás anyja: elérhetőségi heurisztikáról akkor beszélünk, amikor döntéseinket csupán az általunk elérhető információkra alapozzuk, és a többi infóval nem foglalkozunk. Nagyobb valószínűséget tulajdonítunk olyan eseményeknek, amelyekkel kapcsolatban képesek vagyunk emlékeket felidézni. Például ha sokat hallunk a tévében a cápatámadásokról, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a cápák megvesztek és komoly veszélyt jelentenek az emberiségre.)

A másik oka pedig az az újságírói gyakorlat, amit Pinker szerint a legjobban ez az Onion-cikkcím ad vissza (az Onion amerikai Hírcsárda):

“A CNN reggeli értekezleteket tart annak eldöntésére, mitől rettegjenek a nézők a nap hátralévő részében”

A hírek arról szólnak, ami történik, nem pedig arról, ami nem. Pinker szerint sosem hallunk olyan bejelentkezéseket, amelyben a riporter arról beszél: “Élőben jelentkezem az országból, amely békében él 40 éve“. De ilyen címekkel sem találkozunk az újságokban: “Tegnap 137 ezer ember menekült meg az extrém szegénységből” – pedig ilyen cikket az elmúlt 25 évben minden nap lehetett volna írni.

Fatalizmus és radikalizmus helyett konstruktív viselkedés

Pinker szerint az a tulajdonságunk, hogy nem akarjuk meglátni a fejlődést, leginkább a fatalizmust és a radikalizmust élteti. Mert ha úgy gondoljuk: a világ minden erőfeszítésünk ellenére napról napra csak rosszabb hely lesz, arra csupán kétféle válasz van.

1.) Éljük tovább az életünket, amíg tudjuk, és semmivel nem törődünk.

2.) Porig romboljuk a meglévő intézmenyeinket abban reménykedve: akármi is jön ki az újból, a mostaninál csak jobb lehet.

Ehhez képest kínál alternatív viselkedést Pinker szerint az ő modellje, amely a fatalizmus és a radikalizmus helyébe a konstruktív viselkedést állítja.

Nem azt mondom, hogy Pinker számait és elméletét hallva – azokat egyetlen és arany igazságnak tartva – hátradőlhetünk: a világ megfordíthatatlanul megy tovább a fejlődés útján. De mindenképp érdemes ezeket a szempontokat és gondolatokat is mellétenni napi szintű rettegéseinkhez a társadalom önmegsemmisítésétől, hogy árnyaltabb képet kapjunk a világról, és legyen értelme tovább dolgozni a fejlődésért.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!