Mit csinálunk, ha valaki megkérdőjelezi a hiedelmeinket?

Kathryn Schulz könyvéből már bemutattam azokat a stratégiákat, amelyekkel tévedéseinket próbáljuk nap mint nap leplezni. Egy hétvégén olvasott kommentfolyam azonban eszembe juttatta a könyv azon részét is, amelyben az újságíró szerző azt vázolta fel: mi történik, ha hiedelmeink kihívásokkal szembesülnek. (Hiedelem alatt ne csupán a vallásos, erkölcsi, politikai meggyőződésekre gondoljatok. Könyvében Schulz filozófiai értelmében kezeli a hiedelmeket: olyan mentális modelleket ért alattuk, amelyek segítenek a világ megértésében, a dolgok előrejelzésében és cselekvéseink megtervezésében.)

Lássuk tehát, mit csinálunk, amikor valaki másképp gondolkodik valamiről, vagy ellentmond egy kérdésben:

1. Tájékozatlannak minősítjük

Mivel azt hisszük, hiedelmeink tényeken alapulnak, arra következtetünk, hogy a velünk egyet nem értők nem találkoztak még a megfelelő információkkal. Ha ez megtörténne, kétségtelenül átállnának a mi csapatunkba – mutatja be az első reakciót Schulz.

A vallásos igehirdetés és a politikai aktivizmus jó része is azon a meggyőződésen alapul, hogy oktatással az emberek hiedelmei megváltoztathatók. Ezekben az esetekben nem vesszük figyelembe, hogy akár mi magunk is tévedhetünk: vagyis előfordulhat, hogy a tények a mi hiedelmeinkkel állnak szemben, vagy hogy a tények többfajta értelmezést is lehetővé tesznek.

Létezik egy ezzel kapcsolatos, önmagunkat álláspontjának védelmére kifejlesztett módszer is. Amikor mások utasítják el hiedelmeinket, azt gondoljuk: nincsenek birtokában a megfelelő információknak. Amikor mi utasítjuk el az ő hiedelmeiket, azt gondoljuk: jó az ítélőképességünk.

2. Lehülyézzük

Ha az emberek azután is makacsul ellentmondanak nekünk, hogy felvilágosítottuk őket, áttérünk a hülyeség feltételezésére.

Alanya lehet egy konkrét személy egy konkrét kérdésben (“X tökhülye a focihoz”), de akár átfogó értékelése is lehet minden ellenfélként tekintett egyénnek vagy csoportnak (“0-10-es skálán mennyire kell hülyének lenni ahhoz, hogy valaki az Y pártra szavazzon?”).

3. Gonosznak tituláljuk

A gondolat, hogy a velünk egyet nem értők nem tudatlanok vagy buták, hanem szándékosan fordítanak hátat a hiedelmeinknek, Schulz szerint megfigyelhető a vallásban is, ahol a „hitetlen” szinte szinonimája a „gonosztevőnek”.

Ideológiai ellenfeleiket hajlamosak vagyunk erkölcsileg nulla, elvetemült embereknek tekinteni, akik a civilizáció tönkretételéért ügyködnek – és ez gondolkodás Schulz szerint nemcsak a szélsőséges gondolkodásúakra jellemző. E felfogás sötét logikája a szerző szerint azon a hajlamunkon alapul, hogy összetévesztjük a valóságról alkotott modelljeinket – vagyis a hiedelmeinket – magával a valósággal.

“Gondoljunk csak arra a vádra, hogy akik nem értenek egyet velünk, ‘nem ezen a világon élnek’! Valójában azt akarjuk mondani, hogy nem a mi világmodellünkben élnek – nem osztoznak nézőpontunkban a dolgok állását illetően. Mivel nem úgy látják a világot, ahogyan mi, ténylegesen aláássák valóságát, és elpusztításával fenyegetnek – legalábbis ami minket illet. Mi természetesen ugyanezt tesszük velük. Implicit vagy explicit módon tagadjuk, hogy ugyanazokkal a szellemi és erkölcsi adottságokkal rendelkeznek, mint mi – továbbá tagadjuk élettapasztalatuk jelentőségét és értékét, amelyből nyilvánvalóan hiedelmeik nagy része származik” – mutat rá a szerző.

Megnehezítik tévedéseink elfogadását

Elméletalkotó szenvedélyünknek köszönhetően könnyen tévedhetetlen igazságként kezeljük történeteinket, és – tudatlannak vagy gonosznak tituláva – elutasítunk minden másképp gondolkodót.

Ezek a hajlamok Schulz szerint nemcsak szítják a konfliktusokat, hanem egyben megnehezítik tévedhetőségünk elfogadását is. Ugyanis ha azt feltételezzük, hogy akik tévednek, tájékozatlanok, hülyék vagy gonoszak, akkor nem csoda, hogy nem szeretnénk szembesülni saját tévedésünk lehetőségével – mutat rá a szerző.

Fotó: pexels.com