A történetnek legutóbb az Index járt utána, Surányi Béla agrártörténész segítségével. A cikkben előbb felidézik a teljes történetet:
“Az egyik legismertebb [szóeredettel kapcsolatos városi legenda] a teavaj német eredetijéhez, a Teebutterhez kötődik. Eszerint ebben a német szóban a Tee nem is a teát jelenti, hanem a Teschen és Erzherzögliche szavakból egy rövidítés, és azt jelzi, hogy a Monarchiában ott készült a legjobb minőségű vaj, így a TEE a legkiválóbb vajak jelzése lett.”
Ugyanez a sztori Csíki Sándor pár évvel ezelőtti képbehelyező cikkében így hangzik:
“A ‘TE’ a sziléziai Teschen tartományt, az ‘E’ az Erzherzögliche (főhercegi) címet jelöli. A legjobb vajat a monarchiában Habsburg–Tescheni Frigyes főherceg sziléziai, tescheni (ma: Cieszyn) tejüzemeiben készítették, és onnan vitték a bécsi udvarba. 1895-től kezdődően ennek a legkiválóbbnak tartott vajnak volt a márkajelzése a helyre és a főhercegre utaló ‘TE.E.’ (Teschener Erzherzögliche Butter), ami aztán hamarosan ‘Tee’ (tea) formában köznevesült az Osztrák-Magyar Monarchiában.”
Surányi szerint azonban az elnevezésnek igenis köze van mind a teázáshoz, mind a magas minőséghez, de nem úgy, ahogy a legenda tartja. A vaj elmondása szerint évezredekig változatlan technológiával, a tartósíthatóság érdekében sokszor sózott tejtermékként készült. A gyártástechnológia változásával aztán az 1800-as évek közepétől bizonyos vajféleségek prémiumkategóriás termékké váltak. Ekkortól ugyanis az édes tejszín is a minőségi vajak alapanyaga lett.
“A városiasodás, a jó módban élő polgári rétegek igényelték az ízlésüknek megfelelő, magas minőségű tejtermékeket. Az Angliából ismert ötórai tea intézményét ezek a társadalmi csoportok importálták a kontinensre is, és a délutáni teáikhoz édes tejszínt fogyasztottak. Olyan tejszínt, ami a legtöbbre értékelt, legfinomabb vajak előállításának is az alapanyaga volt” – idézi az Index Surányi Bélát. Szerinte a teavaj elnevezés a polgárosodó Osztrák–Magyar Monarchiában terjedt el, és a német nyelvű teebutter ugyanazt jelenti, mint a magyar teavaj.
Csíki fent idézett cikke szerint pedig a tescheni legenda már csak azért sem valószerű, mert “a teavaj elnevezés régebbi, mint azt az elterjedt történetek állítják”.
“‘Teavajat főleg csak a tejfölöző gépek kitalálása óta készítenek…‘ (főleg, tehát nem kizárólag!), olvasható [a Pallas 1897-es szócikkében], márpedig a tejfölöző gépet jóval korábban találták fel, mint hogy (..) a ‘Teschener Erzherzögliche Butter’ eredetmegjelölés megjelent volna a piacon (1895)” – írja Csíki.
Illusztráció: pexels.com
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
Erről jut szmbe.
A főhadnagy elküldi a tisztiszolgáját a boltba, hogy hozzon neki vajat. Az visszatér üres kézzel. Nem volt vaj? A boltban csak teavaj volt és azt hitte, hogy a főhadnagy úr csak a tehénvajat szereti.
“Csíki fent idézett cikke szerint pedig a tescheni legenda már csak azért sem valószerű, mert “a teavaj elnevezés régebbi, mint azt az elterjedt történetek állítják”.”
Ezt pontosan mivel tmasztja alá?
“A lengyelek számára a “TEE” továbbra is földrajzi eredetmegjelölést jelent. Ez ugrik be nekik, és nem a tea szó, ami nem csoda, mivel a tea lengyelül “herbata”.”
Édes tejszínből készült osztrák teavaj
A teavaj elnevezés valójában nem köthető egyetlen névadó személyhez, vagy intézményhez sem. A tea és a vaj között az édes tejszín teremt kapcsolatot. Az édes tejszín, amit Közép-Európában, Ausztriában a 18. századtól kezdődően szolgáltak fel a teához és amelyből a legtöbbre értékelt, legdrágább vajat is készítették, amit kenyérrel ugyancsak felszolgáltak a teázáshoz, és ami az arisztokrácia és nagypolgárság teasüteményeiben is megjelent. A legfinomabb édes tejszínből készült vajak így lettek teavajak. A teavaj elnevezés tehát, az első osztályú minőséggel összekapcsolódott fogalom lett, elsősorban Ausztriában, de a monarchiában másutt is.
Csíki Sándor♣