Az interjúban Janis Polis arról beszél, hogy az álhírek terjesztésének célja Lettországban is zavarkeltés, amit a félelem és düh táplálásával érnek el. A hazudozás politikai tőkére válthatóságát világszerte sokan felismerték már, ugyanakkor azt is látni kell, hogy sok álhírnek nem a manipuláció a célja, hanem a pénzszerzés, hiszen ezekre a sztorikra sokan kattintanak – mutat rá Polis.
A kamuhírek elleni küzdelmet szerinte nehezíti, hogy míg a korrekt újságíróknak rengeteg szabályt kell betartaniuk az állítások ellenőrzése során, a másik oldalon nincsenek szabályok. “Álhírt írni nagyon könnyű, elég 10 másodperc alatt kitalálni valamit, majd lehet is posztolni. Aztán az újságírók egy hetet töltenek azzal, hogy leellenőrizzék” – mutat rá Polis, hozzátéve, hogy az álhírek ráadásul szexisek, hiszen mindenkinek személyre szabott hazugságot nyújthat az álhírgyártó. Polis nem biztos abban sem, hogy a kamuhírek megjelölése lenne a legjobb megoldás. “Van egy lett közösségi háló, ahol megpróbálták, hogy jelet tesznek az álhírekre: vigyázz, hamis! Az eredmény az lett, hogy még többen kattintottak rájuk, mert így még izgalmasabb volt”.
Polis szerint amikor Trumpot eleinte csak Amerika közepén támogatták, a hagyományos politikai elit azt gondolta, hogy Trump összeesküvés-elméletekre fogékony követői úgysem lesznek majd elegen egy választás megnyeréséhez. “Ám amikor kiderült, hogy egy politikus erre építve akár győzhet is, az értelmiséget is elkezdte érdekelni a téma, majd jól megállapították, hogy az álhíreket csak a buta emberek hiszik el. És úgy döntöttek, hagyják, hogy fulladjanak bele a buták az álhírekbe. És akkor ezek az emberek mégis győztek. Én egy percig sem hiszem, hogy ők buták lennének, csupán az értelmiség elitista szemszögéből néz úgy ki, hogy a butaság győzött” – véli.
Szerinte a hagyományos politikai elit mára rájött, hogy “ma már bárki besétálhat az utcáról a házukba és kidobhatja őket onnan”. “Korábban a választási győzelemhez kellett egy szilárd alap, egy párt, rengeteg pénz, most meg egész mozgalmak törnek az élre csupán az álhíreket meglovagolva” – figyelmeztet Polis. Véleménye szerint valamit tenni kell e jelenség ellen, mert az álhírek és a korrupció összefüggenek. “Ahhoz, hogy fel lehessen venni a harcot a korrupcióval, az embereknek félniük kell attól, hogy kiderül az igazság. Ez az egyetlen dolog, ami visszatartja őket attól, hogy elfogadják a kenőpénzt. Ám ha az igazság nem számít többé, akkor mi tartja őket vissza majd a lopástól?”
Fotó: pexels.com
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
Kamuhírek azóta vannak, amióta léteznek hírek.
Az újságokban kb. azóta jelennek meg téves infók, félreinformálások, de még hazugságok is, mióta léteznek újságok. (Ugyanez rádióra, tévére is igaz)
Kamuhír oldalak meg azóta vannak, mióta van internet. Ilyen volt pl. a magyar matula.hu is.
Az összeesküvés-elméletek is léteznek már ősidők óta.
Ezek eddig úgy kb. senkit sem zavartak.
Az amerikai elnökválasztáson máskor is csak egy befutó volt.
Máskor is volt már szoros a befutó, volt, hogy bíróság hirdetett győztest, volt, hogy választási csalás gyanúja is felmerült (1876), de ekkora hisztit még sosem csináltak az elnök ellenfelei.
Mi változott meg 2016-ban?
Talán a kamuhírek és az összeesküvés-elméletek jobban befolyásolják a politikát?
“Másik oldalról” nézve meg… a liberális világnézet és a politikailag korrekt beszéd leváltotta magát a valóságot. Politikailag korrekten beszélve, liberális világnézettel szűrve a valóság ingereit elképzelni sem tudták, hogy ne X nyerjen, hanem Y. Aztán pofára estek. Sok ilyen van; pl. szívem joga azt gondolni, hogy a vallás és a vallásosság magánügy; DE bitangul pofára fogok esni előbb-utóbb, ha abból indulok ki, hogy a világon ezt _mindenki_ így gondolja és így is él. Mert (sajnos?) nem.
Ha nem a liberálisok nyertek, akkor nem az okosok nyertek, tehát akkor a buták nyertek, tehát akkor az álhírek tehetnek róla, amit a buták elhisznek, az okosok meg sajnos kevesen vannak. Mert a liberálisok az okosak, a buták meg nem liberálisak.
Ennyi.
(Kérdés, hogy akkor – e gondolatmenet alapján – miért ragaszkodunk a demokráciához…?)
:-)